Amikor hajnalban álmosan botorkáltam le a lépcsőn, hogy a fűtésszabályzón igazítsak, igazán meglepődtem, hogy a nappali születésnapi dekorációban pompázik. Semmit nem hallottam, semmit nem vettem észre a nagy munkálatokból. Még csak meg sem kérdezték hol tárolom a parti dekorációkat. Megtalálták a garázsban egy dobozban. Igen, a  lányok dekorálták ki a nappalit, hogy reggel amikor a szokásos kávé szeánszomat tartom, lássam, hogy gondoltak rám és a napra amikor születtem. 

Amikor anyukámhoz igyekeztem egy szál virággal, hogy megköszönjem, hogy ezen a napon világra hozott, előjöttek bennem a sokszor hallott pillanatképek, Hogy hatalmas hó volt akkor és mindenki aggódott, hogy a szirénázó mentőautóban születek majd meg. Végül a Rókus Kórházban, ott ahol Semmelweis Ignác, az anyák megmentője is tevékenykedett, megszülettem és apukám annyira örült, hogy kislánya lett, hogy felkapta és megpörgette a teltkarcsú nővérkét. Sokszor elmesélték nekem a szüleim a napot amikor születtem.

Amikor véletlenül megláttam a neten, hogy létezik egy olyan szolgáltatás, ahová azokat a hölgyeket várják, akiknek hozzám hasonlóan  jól jön egy kis öltözködési tanácsadás és egy hozzáértő kéz, aki segít kiválasztani a bőség zavarából, hogy mi áll igazán jól nekik, emellé még smink és frizura tanácsokkal is ellátják őket- tudtam, hogy ez kiváló születésnapi ajándék és én bizony ezzel ajándékozom meg magam. És azalatt a 2 óra alatt amíg ott voltam rájöttem, hogy az éveim száma egyáltalán nem fontos. Irtó jól éreztem magam a bőrömben és örültem, hogy lánynak születtem azon a bizonyos februári napon. 

Mire az ünnepi vacsorát készítettem a lányokkal, már bezsebeltem egy csomó köszöntést, ami innen-onnan érkezett pedig a facebookról már régen leszedtem az értesítést, hogy ma születtem. Lazacot sütöttünk, hozzá párolt zöldséget és édesburgonya pürét teljes egyetértésben, a torta pedig közkívánatra a megunhatatlan Marlenka lett, amibe a lányok -és Hanna szerelme, aki szintén velünk ünnepelt,- inkább csillagszórót szúrtak, mert annyi gyertya kellett volna rá, ami beterítette volna az egész négyzetet. És amikor átadták az ajándékokat, -amiknek mind nagyon-nagyon örültem,- olyan butuska dolgokon filozofáltam, hogy milyen jó, hogy ilyenek és, hogy vannak nekem, mert ők se lennének ha nincs az a nap amikor megszülettem.