Korán keltem, azért, hogy a Károly híd csak az enyém legyen -és az is lett. Még az utcaseprők is csak akkor kezdtek hozzá a munkához, amikor én már a híd peremén könyökölve néztem hogy ébredezik a város. Még sötét volt, a napfelkeltére is várni kellett, hogy meseszép színekre fesse az eget ami miatt olyan szép képeket készíthettem, amilyeneket az utazási katalógusokban látni, hogy kedvet csináljanak a városhoz. Örültem annak is, hogy nem kellett tülekednem, hogy megérinthessem a Nepomuki Szent János szobrán található domborművet, hogy szerencsét hozzon és persze kívántam is valamit. 

Célirányosan fordultam balra. Tudtam  merre találom  Cerny két bronz férfialakot ábrázoló szobrát, ( a Kaffka múzeum előtt hol máshol) akik egy Csehországot ábrázoló vizes medencében állnak és a medence vízébe pisilnek. Valahogy nem bántam, hogy egyedül szemlélem ezt a bizarr alkotást és magamban kuncogva fejtem  meg a jelentését (némi internetes segítséggel persze) 

Csak ezután indultam  Prága másik ikonikus látványosságához az 1410 óta, azaz több mint 600 éve működő Orlojhoz. Emlékszem, amikor a lányokkal jártam itt -nem is annyira régen-, mennyire csalódottak voltak, hogy alig pár perces órajáték miatt ekkora felhajtást csapnak a turisták és mi is. Igyekeztem nekik érdekes történeteket megosztani az óra keletkezéséről, arról, hogy a legenda szerint az órát Hanus mester készítette, és azért, hogy a művét más városokban ne tudja megismételni, a városatyák izzó vassal megvakíttatták, és hagyták elszegényedni. Az órás viszont bosszút állt: egy nap arra kérte segédjét, hogy kísérje fel az óratoronyba, ahol a finom szerkezetet kitapogatva eltávolított belőle egy nélkülözhetetlen alkatrészt. Az elkövetkezendő 100 évben senki nem volt képes az óramű megjavítására. Persze élveztem, hogy megint tömeg mentesen nézhettem végig az óra játékát, az ,,Apos­tolok menetét” amit a  Halált jelképező csontváz indít el. "Egyik kezében harang­kötelet húz meg, a másik kezében lévő ho­mokórát pedig megfordítja. Ekkor kinyílik a két ablak, és megjelennek az apostolok figurái Szent Péter vezetésével, hogy áldásukat osszák a tömegre: Tádé könyvekkel, Jakab pöröllyel, András ke­reszttel, Tamás lándzsával, János kehellyel, Barnabás papi­rusztekerccsel, bal oldalon pedig Szent Pé­ter kulccsal, Máté baltával, Fülöp kereszttel, Pál könyvvel, Simon fű­résszel, végül Bertalan bőrdarabbal. Majd a kakas kukorékolása zárja le a játékot, melynek során három – az elmúlás ellen fejrázással til­ta­kozó – negatív figura „ideje jár le”: az élve­zeteket hajszoló, a gyönyört, a kéjt jelké­pező töröké, valamint a Hiúságé és a Kap­zsiságé."-ahogy olvastam.

(Utálom a hűtőmágneseket, mert nekem vizuális környezet szennyezés   a hűtőn felhalmozva a látványa, de egy Orlojt ábrázoló mágnesnek nem tudtam ellenállni és vettem egyet, így jelenleg ez az egy büszkén ott feszít a hűtő ajtaján, magában azt mondogatva (kicsit "andersenesen") hogy "Lám-lám én tudok valamit, hogy a gazdasszony engedélyezte hogy ott feszítsek a hűtő ajtaján.") 

Tetszett, hogy még a karácsonyi vásár nyomait nem tüntették el, hogy egy kicsit érezhettem milyen az advent Prágában. Viszont valami finomságra vágytam és Ildikó útmutatása alapján meg is találtam a belvárosban, a prágai Óváros tér mellett, a Celetná utca 34-ben található  híres  kubista épület, aminek sarkán a névadó fekete madonna is látható. Ennek a földszintjén kávéztam és választottam a sok különleges cukrászati műalkotás közül egy  édességet amit aztán 20 perc gyönyörködés után elfogyasztottam. Volt koronavírus alakú is fecskendőbe töltött oltóanyaggal (pálinkával). Maradtam az zöldalmánál... 

Mivel csak este indult a buszom vissza Budapestre, volt időm arra is, hogy villamosról villamosra szálljak. Ha valami megtetszett az ablakból, akkor leugrottam,  majd egy másik megállóban egy random villamosra újra felszálltam, így jártam be keresztül kasul a vásrost. Egyébként is hiszem, hogy akkor ismersz meg egy várost a legjobban, ha azon kívül, hogy elmész a piacára, a tömegközlekedésüket igénybe veszed. Nézed a helyieket akik a turistákkal keverednek, elmész a kevésbé frekventált helyekre. Na én pontosan ezt tettem, amikor egyszercsak felismertem a bejáratát annak a helynek, ahol a legeslegeslegjobb autentikus cseh menzás étterem, a Svetozor található. Mivel addigra eléggé éhes voltam, gondolkodás nélkül leszálltam a villamosról és magabiztosan indultam le a régimódi áruház alagsorában szerényen meghúzódó vendéglőbe, ahol a legjobb knédlit és sertéssültet szolgálják fel, pontosabban tálalnak ki, mert ez egy önkiszolgáló kifőzde, ami puritán de tiszta, nem mellesleg normális áron árulja a cseh konyha remekeit. 

Ezután már csak az ajándék vásárlásra koncentráltam. A süni a ketrecben az egyik legnépszerűbb cseh fejtörő a gyerekek és a felnőttek körében és egy játékboltban be is szereztem egyet. Elterjedtsége Jaroslav Foglar ( a cseh Molnár Ferenc)  kalandos történeteinek tudható be, az ő (Pál utcai fiúkhoz hasonló regényében tűnik fel ez a tárgy egy tragikus kimenetelű esést követően). És igen, általában ha valaki egyszer rájön hogy szedhető ki a ketrecből a süni, másodszorra már nem okoz kihívást, így aztán a hozzánk érkező vendégek kezébe szoktam nyomni  a megfelelő pillanatban, hogy kicsit törjék a fejüket és persze ilyenkor azonnal előjön a Prága téma, hogy az mennyire klassz és megunhatatlan hely és igen, újra el kéne ugrani, mert maradt egy csomó látnivaló amit ki kell pipálni és azt érzem, hogy a kis ékszerdoboz város hangulatát újra és újra magamba kell szívni. 

Meg persze örömmel találkoznék Ildikóval is. Majd dedikáltatom a könyvet, amit ő írt. 

Aki szeretné ha tudásával, helyismeretével emelje a prágai tartózkodása színvonalát, írjon nekem és összehozom vele.