Ezt szoktam kiabálni a szomszédok és férjem örömére amikor Hannát cipelem valahová. Repertoárom közé tartozik még a "Sóóóót vegyenek!" és a kissé nosztalgikus hangvételű "Itt a jeges" kiáltás is. Az előzőkből is látszik, hogy valami megfejthetetlen okból kifolyólag igen-igen vonzódom a piacok, vásárok világához. Rendszeresen a Lehel piacon szerezzük be elsősorban Hannának, másodsorban magunknak a friss vitaminbombákat. Megvannak a kedvenc kofáink és előfordul, hogy pusztán érzelmi okokból vásárolok valamelyik őstermelőtől, mondván olyan aranyos bácsi/néni. Mondhatja bárki, hogy büszke és elfogult mama vagyok akkor is leírom, hogy bizony egy egy bevásáró körút alatt lépten nyomon megállítanak vadidegenek és Hanna szépségét dícsérik. ( az enyémet már rég nem..) , érdeklődnek kora és neve iránt és megkérdezik, hogy nem eladó -e? Zoltán is csodálkozik, hogy komolyan érdeklődnek a lánya iránt és persze dagad a mája.
Van egy kofa, aki minden alkalommal felajánlja egész árukészletét Hannáért cserébe. Szóval ilyenek miatt is élvezzük a piacozást édes hármasban.
Hétvégén nyitott napok voltak. Ezúttal a piac kulisszái mögé is be lehetett menni, a csarnok építőjének vezetésével. Hanna volt a legfiatalabb résztvevő dehát ott a helye, törzsgyökeres piacosként. Türelmesen végighallgatta a sok érdekességet sőt még bizonyíték erejű fotó is készült róla (tömegkép) amit a mai Népszabadságban bárki meg is csodálhat.
Elfelejtettük megmérni az ellenőrző mérlegen a kisasszonyt de majd hétvégén pótoljuk. Aztán még ki kell gondolni kinél reklamálunk ha nem elég súlyos.