RSS

2004. október 22.

Szösszenet


Hanna olyan, mint egy felhúzható egér. Feláll, leül, mászik, újra feláll, elesik, sír, megvígasztalom, megint mászik, megint feláll, kapaszkodik, elenged, lehuppan......
Persze járókáját ebben a korban már nem tűri, mégis jó, hogy van hiszen nem lehetek állandóan mellette, vannak helyzetek és helyek ahová nem jöhet velem.. ilyenkor ha tiltakozik ha nem ott van egyedül biztonságban.
Anyás lett. Amint meglát csimpaszkodik belém, emelgeti kis karjait aminek persze nem lehet ellenállni. Érdekes viszont, hogy idegenekkel um. nagyszülők, barátok, rokonok- remekül érzi magát és ezt nemcsak az ideiglenes baby sitterek elmondása alapján írom, hanem saját szemünkkel tapasztaljuk egy-egy kukucskálás alkalmával. Amint megjelenünk vége az idilli képnek, Hanna kiabálni kezd, mintha csak akkor jött volna rá, hogy alkalmi játszópartnerekkel hagytuk és nem vittük magunkkal. Jó lenne tudni, hogy ez Hanna efektus vagy minden 10 hónapos babára jellemző.
Túl vagyunk egy megfázáson, hősiesen tűrte az orrszívó porszívónak nevezett baba inkvizíciós eszközt mitöbb összebarátkozott a porszívóval, rendszeresen belekapszkodik ha éppen takarítok vele és nem az orrát piszkálom.
Sok kis pici epizód jut az eszembe amit le kéne jegyeznem de nemsokára betoppan egy végzős pszichológus hallgató aki diplomájának témájául a Fiatal családok életének megváltozása gyermekvállalás után- címet adta és azt hiszem én tudnék neki mesélni... A konklúzió úgyis az lesz, hogy valóban más lett a fontos az életünkben és meg is változtatta a napjainkat Hanna. Hanna aki minket nevel. (és csak kicsit mi őt) .. Rendszerességre, rendre, felelősségre. Ki gondolta volna?

2004. október 15.

Rohan az idő..


Igen, nagyon rohan. Ma van Zoltán 30. születésnapja. Azt mondta, a legszebb ajándék az élettől Hanna lánya (meg én )).
No de nem elsősorban az ő éveinek számából következtetek az idő múlására, sokkal inkább Hanna irgalmatlan gyors fejlődéséből. Lustaságból, no meg azért, mert egy kicsit a völgyben éreztem magam- rég nem írtam a naplóba és ráeszméltem, hogy ha így folytatom, nem emlékszem majd a fontos pillanatokra, úgyhogy következzenek Hanna pillanatai.

1, Szépen mászik, elsősorban a tiltott övezetek felé és bármire képes, hogy elérje a távirányítót, a mobiltelefont, a porszívót de annak is inkább a dugvilla részét, valamint csillapíthatatlan a vágya bármilyen lábbeli megszerzése és megnyalása.
2, Majdnem egy időben a szabályos mászás elsajátításával, felkapaszkodik minden elérhető tárgy um. szék, ágy, kanapé, asztal segítségével. Legszívesebben kipárnáznám, mert attól félek elfelejt kapaszkodni és akkor nagyot koppan de nem elhallgat, hanem keservesen sír, amit egyetlen anya sem visel el szívfájdalom nélkül. Hanna azonban megmutatta, hogy nagyon biztosan mozog és ha el is esik, nem hagy fel a további felfedező túrákkal.
3, Szókészlete is gyarapodott. A papapapa, apapapa, mamamma, ma után a tatatta és a dadadada szavakat hajtogatja kb. úgy, mint a Frédi Béniben, Enikő. Bájos, kislányos hangjának nem lehet ellenállni.
4, Kibújt a két felső foga is, ami nemcsak őt, hanem minket is megviselt. Nyugtalan éjszakák, megfázás tette nehézzé ezt az időszakot de túl vagyunk rajta és ennek örömére megvettük Hanna első baba fogkeféjét. Nagyon szereti rágni- a nyelét.

Dióhéjban ezek a főbb fejlődési állomások, érdekesebb, vidámabb epizódokkal hamarosan jelentkezem, addig is itt egy fotó a szomszédtól kapott babaházról amit Hanna önkényes lakásfoglalóhoz hasonlóan birtokba is vett egy este erejéig.

2004. október 10.

Élmény-Fürdő


Bükfürdőre utaztunk, mert nem bírtunk ellenállni az óriásplakátok és tv reklámok csábításának miszerint bevezető áron kínálják az 5*****-os kényeztetést. Valahogy mindketten ilyesmire vágytunk és tudtuk, hogy Hanna is boldog lesz a sok új élménytől. Így is lett, nappal hatalmasakat sétáltunk és elvesztett golflabdákat gyűjtögettünk vagy éppen lubickoltunk valamelyik medencében. A hotel babaágya viszont kényelmetlennek bizonyult, Hanna újabban mocorog, mint egy felhúzható egér, mintha csak bizonygatni akarná magának, és a világnak, hogy hátról egy pillanat alatt hasra fordul, onnan egy gyors mozdulattal felül aztán vagy feláll vagy ülve tapsikol és ez így megy addig, míg végül elalszik. A kincstári ágyban viszont folyton beütötte valamijét, így magunk közé vettük a hatalmas franciaágyba, ahol már sokkal jobban érezte magát, bár számtalanszor felébredt éjjel, hogy csak egyet említsek, éjfélkor a kisasszony úgy döntött, hogy felül és játszani kezd. Zoltán már indult volna le az uszodába, azt hitte reggel van, mire én betakargattam és visszafektettem. Mármint a férjemet. Hannával már nem ment ilyen könnyen a visszaaltatás és bizony másnap karikás szemekkel mentem a szaunába, élményfürdőbe és aqua fitnessre, hogy maradék energiámat is felemésszem.
Csak itthon derült ki miért volt nyugtalan Hanna. Bizony kibújt a fölső fogacskája is és ezt valahogy nehezebben viselte, mint korábban a két alsót. Hány foga is van egy gyereknek? Segítsééég!!!