RSS

2004. november 22.

Weekend


Szeretem ha a hétvégék értékesen vannak kihasználva, nagyon megbecsülöm azokat a napokat amikor hármasban lehetünk. A mostani is igen tartalmas volt. Szombaton átruccantunk Szlovákiába egy kis vásárlásra és knédli evésre, vasárnap pedig a Cora bevásárlóközpont nyílt napján vettünk részt aholis betekinthettünk a kulisszák mögé. Hanna nagyon jól tűrte ez utóbbi programot, egyedül a pékségnél tört el a mécses de hamar megvígasztalódott egy frissen sült kiflicsücsökkel. Minden részlegben kaptunk egy kis ajándékot, így Hanna gazdagabb lett egy sapka-sál együttessel, lufikkal és más aranyos kis vicik vacakkal.
Egyébiránt nehezen viselem, hogy hamar sötétedik és azt, hogy vastagon kell felöltözni és felöltöztetni. Örömmel tölt el viszont a karácsonyi várakozás és az a tudat, hogy Hanna nemsokára egy éves lesz. Töröm a fejemet valami eredeti kis ünneplésen. Majd beszámolok mire jutottam.
A képen mindenesetre már látható, hogy edzi magát Hanna a tortaevésre. Éppen répatortát majszol, mitöbb a fülén keresztül is próbál enni.

2004. november 18.

Milyen okos, milyen ügyes....


....a legkisebb Hanna gyerek! Ez elég gyenge volt de jól kifejezi, hogy mostanában ezek a leggyakrabban elhangzó mondatok a családban és környezetünkben.
Hanna ügyesen tud puszit küldeni, cuppog ha kedve van hozzá vagy a puszi nevű felszólításra is. Sikerült pápát intenie de ezt a mozdulatát még finomítanunk kell. Ezen kívül egyedül kezdeményezi a kukucs játékot és határozottan állítom, hogy érti a NEM szót is- persze csak ha akarja. Gyorsan mászik, mindenhová felkapaszkodik és nagyon nagyon kíváncsi. Kedvenc foglalatossága a fiókok kipakolása, a polcok lesöprése. Most tanítjuk, hogy ha lehet ezt a játékot a nagyszülőknél űzze, itthon inkább a mértékletesség vezérelje.

Nátha


Hanna azt hiszi, hogy le van maradva fogainak számának tekintetében, ezért egyszerre kezdte növeszteni a két fölső szemfogát és az alsó- nem is tudom mi a tudományos neve- fogát. Ilyenkor az immunrendszer legyengül és könnyebben kap el mindenféle bacilust. Így is lett. Nem kell mondanom, hogy egy anyának milyen érzés amikor a kicsi babája beteg, mégha csak kicsit is. Egy-egy köhögését tőrszúrásként érzékeltem és sajnáltam akkor is amikor az orrszívó porrszívó inkvizíciós eszközét kellett bevetnem elkerülve ezzel az esetleges szövődményeket.
Túl vagyunk rajta, mára már ugyanaz a huncut, mosolygós, örökmozgó baba Hanna, mint volt néhány napja. Csak eközben jól elkényeztettem. Ma még nem, de holnaptól megint szigorú leszek. Ha-ha-ha..most kinevetne a férjem.. no és a lányom is...

2004. november 11.

Tökéletes baba

2004. november 9.

Plusz egy fotó...


...mivel reklamálnak az olvasók, hogy kevés Hannáról a kép.

2004. november 8.

Játékország


Ha csütörtök, akkor játékország. Hannával felfedeztünk egy remek kis játszóházat ahol csütörtök délutánonként,-pont abban az időszakban amikor már nehezen bírunk egymással-un. kreatív baba foglalkoztató van. Szóval tudatosan játszunk a gyerekünkkel, szándékosan adom neki a piros tárgyat, mert arra ugyanúgy, mint a kis bikák ugranak a babák és a foglalkozást vezető lánnyal megállapítjuk, hogy nem erőszakos a lányom és ehhez hasonló fontos dolgokat. Persze Hanna az egészből annyit érzékel, hogy csupa csupa érdekes játék veszi körül és rájön, hogy mennyi baba van a világon még rajta kívül. Várom ezeket a csütörtököket.
Apropó csütörtök. Hanna kedvenc étele most már bizonyos, hogy a sütőtök. Minden nap megsütök egy a dédi által hegedűtöknek, szüleim által körte töknek nevezett csemegét, ami el is fogy. Félek, hogy sárga lesz tőle Hanna de talán nem baj hiszen sok benne a vitamin és egyébként is Halloween van.
Minden Hanna csodáló megkérdezi, hogy hány foga van a kicsi lánynak, ezért ezennel bejelentem, hogy kettő teljesen kinőve alul, kettő félig kinőve felül és kibújtak a szemfogai is. Apukája szerint most már a bölcsességfogak következnek...Ezek után talán nem meglepő, hogy Hanna legújabb tudománya a fogcsikorgatás és én csak reménykedem, hogy egyszer ezt is megunja úgy, mint annak idején a köpködést. Hogy lesz így finom kiskisasszony a lányomból?

2004. november 4.

Programok


Az utóbbi időben még több programot találunk ki Hanna és magunk szórakoztatására hiszen már nagylány és öröm vele a kimozdulás.
Elkezdtünk járni a Ringató foglalkozásaira péntekenként, ahol igényes mondókákat, dalokat tanulunk és ahol a babák zenei kézsége fejlődik észrevétlenül. Az oktató az első dal után megkérdezte, hogy ugye gyakran énekelek Hannával és Hannának...merthogy látszik rajta. Büszke voltam magamra és kicsi Hannára is.
Elmentünk Szilvi barátnőmmel és Zoltánnal az Állatkertbe. Háti hordozóban cipelte Zoltánom aztán amikor a rinocérosznál elálmosodott Hanna, áttettük a babakocsiba. Emiatt aztán kihagyta kedvenc állatának a zsiráfnak a meglátogatását. Elképesztő, hogy mennyi lökött szülő van. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem, hogy van olyan elvetemült apuka, aki a kerítésen áthajolva ráteszi az orrszarvú hátára a gyerekét. Persze nem engedi el, de elég egy rossz mozdulat és kész a baj. Mi csak a Mikulás barátjával, a rénszarvassal kokettáltunk kicsit. Hamarosan ugyanis itt van december 6., Hanna első találkozása a Mikulással, ha kicsit szocreál hangulatban is, férjem munkahelyének Mikulása képében.
Voltunk Cirkuszban is, Hanna nélkül. Kicsit lelkiismeret furdalásunk is volt ahogy a nézőtéren ülve körös körül gyerekekkel körülvett szülők ültek, mi pedig galád módon a nagyszülőknek passzoltuk le amúgy imádott gyermekünket. No de nekünk is jár egy kis kikapcsolódás kettesben és tudtuk, hogy Hanna jó kezekben van.
Később kiderült, hogy a kicsi lány elérkezett anyás korszakához, amikoris nem viseli olyan jól a különlétet. Jellemző erre a korra ez a nagy kötődés ami egyszerre terhes és egyszerre imádnivaló. Most a szakkönyveket bújom és mindent elolvasok a témával kapcsolatban bár sokan nem értik, hogy mit nem értek azon, hogy szeret a gyermekem.

2004. november 3.

Nagymi


A hétvégén a halottakra emlékezett mindenki. Én, nagymamámra gondoltam talán a szokásosnál is többet, aki sajnos nem élhette meg Hanna születését. Néha azért olyan érzésem van, mintha látna bennünket és van olyan is, hogy belőle merítek erőt. Olyan erős, fáradhatatlan asszony volt. Falun élt és a sok házkörüli munka mellett nevelete fel anyukámat. Aztán anyukám engem, én pedig most Hannát....
Virág helyett őszi falevelet küldünk neki...

2004. november 2.

Hinta palinta


Van egy kedvenc játszóterünk. Az állatkerttel szemben, nemrég adhatták át azt a játszóteret, ahová szívesen viszem Hannát. Egyelőre a kisbabáknak kifejlesztett, általam csak bugyi hintának hívott hintát használjuk. Hanna sikongatva, nevetve, kalimpálva élvezi a repülést. Persze csak kevesen tudják, hogy apukája rendszeresen űrhajós kiképzésben részesíti, így meg sem kottyan neki egy kis hintázás.
Egyik szombat reggel az általam kifejleszett "gyors babakocsi tolás vagy power walking babakocsival" módszerrel (aminek alakformáló hatása garantált), eljutottunk a Széchenyi fürdőhöz, ahol megvártuk, míg Zoltán újjászületve kijön, majd együtt hintáztattuk Hannát. Nem gondoltuk volna régebben, hogy ekkora örömöt okoz majd nekünk egy kis hintapalinta.

Labdák között


Ez a kép az előző történethez tartozik, kár lett volna kihagynom ezért csatolom.

Új trón


Hanna betöltötte a 10. hónapot. Megjelentek a karácsonyi ajándékokról, akciókról, díszekről szóló első szórólapok...alig hiszem el, hogy lányunk lassan egy éves lesz.
Jócskán kinőtte a babaülését, ezért az új, nagyobb beszerzése nem tűrt halasztást. Ennek kiválasztása nálunk a család biztonsági szakértőjének, azaz Zoltánnak a feladata így nekem a borsos áron való meglepődésen kívül nem sok feladatom akadt. A Renault szalonban amíg a vásárlás, majd később a vértől és verejtéktől sem mentes beszerelés zajlott, Hannával a babasarokban játszottunk, ahol a sok labda teljesen elbűvölte Hannát. Köszönet az előbb említett autómárka cégének, hogy nem feledkezett meg a a babákról, mamákról. Tudom, reklám íze volt mondatomnak de amióta anya vagyok nagyon értékelem az olyan helyeket ahol gondolnak a kisbabásokra is.