RSS

2005. október 26.

Pörgés


Hanna pörög és ez nem kizárólag azt jelenti, hogy felhúzható egér módjára jár kel, hanem szó szerint forgatja magát. Élvezi, hogy elszédül. Élvezi ha apukája dobálja, most újabban a franciaágyunk közepére fürdetés után nyugtatésképpen és ébredés után ébresztésnek. Ezek után senki nem csodálkozhat azon ha a fűzfői bob pályán teljes sebességgel lecsúszó gyermekem végig sikított a boldogságtól.
Bájosan, lányos a beszéde és mostanség a külalakja is, amit frizurájának, pontosabban csatocskáinak és coffocskáinak köszönhet. Önállósága nőttön nő, ma harisnyanadrágját sikerült majdnem tökéletesen felhúznia, ami valljuk be még nekünk se mindig könnyű. Magát pelenkázná ha hagynám, ehelyett babáit rakja folyton tisztába. Megméri a testsúlyát és magasságát, és késsel villával eszik az úrikisasszony. Ez utóbbit inkább elveszem tőle amit gyakran zokon is vesz.
Bocsánatot kér ha rossz fát tesz a tűzre és még mindig gyakran átölel és azt mondja szeretlek. Dióhéjban ennyi, tudom nem túl érdekes az olvasónak de kénytelen voltam felsorolásszerűen beszámolni egy két mozzanatról, mert annyira gyorsan nő és fejlődik a kicsi lány, hogy félek nagyon hamar elmúlnak ezek a pillanatok és elfelejtek lejegyezni valami fontosat. Most csak ennyi. Megyünk pihenni 4 napra a sokat emlegetett Alsópáhokra amit gyerekparadicsomnak is neveznek. Majd beszámolok róla.

2005. október 8.

Park


Ma elmentünk a Szent István parkba, hogy Hanna kedvére kimotorozhassa magát, kedvenceit-, a szökőkutakat bámulhassa, hintázhasson, csúszdázhasson, virágokat szagoljon, nézze a sok ismeretlen bácsit, nénit és gyereket. Mi meg csak sétáltunk utána és néztük milyen nagy gyerünk van. Kicsit meg is hatódtunk. Aztán Hanna talált egy ivókutat és amolyan nagylányosan ivott belőle. Csurom víz lett de hagytam amíg megörökítettem a pillanatot.

Számok


Hanna tud számolni. No nem kivonni és összeadni..egyszerűen tízig sorolja a számokat. Nem rám ütött. Ha jól emlékszem én háromig tanítottam számolni, ő pedig ha abbahagyom mondja a következőt. A négyet az ötöt és a többit. Imád a pémztárcámban kotorászni, játszani a pénzzel. Vagy talán azt is számolja csak én nem is sejtem? Igaz minden esetben szalad és hangos kiáltásokkal keresi a zsebem, hogy azután belecsúsztassa, így aztán nem kopaszt meg nagyon.
Pénteken apukája ment érte a bölcsibe és annyira igazán apásra sikeredett ez az esemény, hogy le kell írnom röviden. Én előadáson ültem és éreztem, hogy küldenem kell egy sms-t néhány fontos instukcióval életem párjának, biztos ami biztos. Jól tettem. Hanna a benti kis mamuszában életfontosságú kispárnája és babája nélkül csücsült ekkor már az autóban. A cipőcske még hagyján de az előbb említett két tárgy nélkül nem tudom milyen hétvége elé néztünk volna. Közben persze mosolygok magamban, hogy ez olyan igazi apukás baki volt, talán nem is kellene neki nagy jelentőséget tulajdonítani. Azok, akik maguk is anyukák pedig megértik miért olyan kedves nekem mégis ez a csacska sztori.
A kép Hannát és anyamamát azaz engem ábrázol. Hanna most így, duplán hív ..Anyamama. Jó nem?

2005. október 2.

Kiskirálylány


....kicsit beteg volt, ami a közösségbe járás és az ősz velejárója. Viszonylag hamar kilábaltunk a náthából és Hanna újra piszézésre használja az orrocskáját nem pedig arra, hogy zsebkendőbe törölje állandóan. Bölcsődés nagylány, aki boldogan köszönti kedvenc Márta nénijét és szó nélkül alszik idegen helyen. Megjegyzem többnyire utolsónak ébred. Mindezt persze hetente kétszer, amíg én az újságírás csínját bínját próbálom elsajátítani. Mindkettőnknek szüksége van erre a két napra, úgy érzem Hannának is hasznára válik, hogy közösségben van, nekem pedig régi álmom teljesült ezzel az iskolával.
Legkedvesebb szavajárása a kicsi lánynak egyébként a "csicsi babaj". Egyszerűen imádom nézni amikor mondja és betakarja, lefekteti valamelyik babáját közben vagy ő teszi a buksiját a kispárnára. Szókincse rendületlenül fejlődik de erről majd máskor írok.