Ez az a mondat, amivel mostanság fel lehet idegesíteni. Merthogy merő kedvességből, miután ismeretlenek, ismerősök de mindenképpen olyanok, akiknek nemhogy három de egy gyerekük sincs, miután megcsodálják gyermekeimet, köszönés helyett vagy után még utánam kiabálják...Háát..nem irígyellek! Van már erre jó pár frappáns válaszom. Röviden csak annyi...pedig irígyelhetsz!
Aztán szeretem az önkéntes iker szakértőket, akik általában szintén azokból kerülnek ki, akiknek soha nem volt és valószínűleg nem is lesz iker gyereke. Meghallgatom, magamban mosolygok, aztán ha kell felhívom valamelyik ikres anyuka ismerősömet.
Istenem! Hát hogyan tudnám bebizonyítani a kételkedőknek, hogy a világ legszebb dolga kettő babát szeretgetni egyszerre. Micsoda csoda, ahogyan kifejlődtek a pocakomban. Ha picit sírósak csak arra gondolok...hála az égnek egészségesek..és máris türelmesebb vagyok. Dupla munka de dupla öröm is. És akkor még nem írtam egy sort se Hannáról. Mi ez ha nem irígylésre méltó? Na jó, az nem irígylésre méltó, hogy most is inkább aludnék legszívesebben..
A képen Noémi ördög szerelésben látható nővére kezében..

A lányok nem egyformák. Sem külsőleg sem belsőleg. Na jó..nekem is kellett kb 1 nap, míg megtanultam melyikük Eszter és melyikük Noémi de szemmel láthatóak a különbségek. Nemúgy Hannának, aki konzekvensen Egyiknek ill. Másiknak szólítja őket ill. random módon használja keresztnevüket. Anyukám mára megtanulta..néha téveszti csak el, bátyám még a tanulási fázisban van, férjem pedig csak akkor nevezi őket hibásan, ha bosszantani akar.
Noéminek eddig barna szeme volt, mára kék lett, így ez a megkülönböztető jegy sem működik tovább. Viszont sötétebb és göndörkés a haja és egy árnyalattal kisebb no jó..törékenyebb, egy perccel idősebb nővérénél. Sírásuk megkülönböztetése némileg több idpt vett igénybe de tekintve, hogy rengeteg időt töltünk együtt mára ezt is tökéletesre fejlesztettem.
Nem és nem. Nem öltöztetem őket egyformába, Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is megerősített abban, hogy különböző egyéniségekre nem kell ráerőltetni az egyenruhát csak azért, mert jópofa. Így aztán csak egy két egyforma ruhácskájuk van a lányoknak, azok is ha lehet különböző színekben. Na jó.. a takarójuk ugyan olyan, a lepedőjük is sőt a kiságyuk is..
A kép címe: októberi napozás

Úgy döntöttem ez egyszer férjemre hallgatok és mégsem indítok új naplót a lányok kedvéért. Legfeljebb a címet írom át és így nyomon követheti a kedves olvasó mindhárom huncutka fejlődését.
Nálunk délután hatig talál a várt vagy váratlan vendég nyitott kapukat. Utána könyörtelenül záróra van. Elképzelni sem tudja ugyanis az ikrekkel nem rendelkező olvasó, hogy imicsoda futószalag módszerrel működik a fürdetés. Kicsit olyan, mint a Forma 1 alatt a kerékcsere. Egymás keze alá dolgozunk, mindezt legtöbbször sztereoban érkező bömbölés közepette úgy, hogy a legnagyobbnak ekkor jut eszébe, hogy pisilni, kakilni, ugrálni stb kell. Nos, a hab a tortán ha kedves férjem nem érkezik haza időben..ekkor kénytelen vagyok egyedül nekiállni a fürdetésnek. Csoda, hogy ilyenkor félholtan talál rám a fotelben a két szuszogó gombóccal a kezemben,a babázó Hannával a lábamnál?
El kell mondanom, hogy remek trénerünk van. Sikerült álmaim babysitterét (bár a szó nem fedi valójában Marcsi univerzális mivoltát) megtalálni. Foglalkozását tekintve csecsemőgondozó Mary Poppins, így azt hiszem nála jobb kezekben nem lehetnének gyermekeim, amikor bennem kimerül az elem. Szóval Mary Poppins nélkül nehezebb lenne az életünk, így viszont továbbra is csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus élmény duplázva babázni.
Hanna mindeközben tőlem leste el a fortélyokat. Azon kívül, hogy megméri, tisztába teszi babáját, cicizteti is. Minden fürdésnél elmondja, hogy már növeszti melleit, hogy sok tejecske legyen benne. Remek anya lesz belőle..legalábbis őt még nem láttam idegesnek, ingerültnek babázás közben. Lehet, hogy mégsem vesz le minden mintát rólam?
( a képen az a pillanat látszik, amikor a margitszigeti séta alatt a három gyerek egyszerre akar pont engem)

Ma hajnalban meghalt édesapám, akit Hanna csak Mapá-nak hívott mindig. Sajnálom, hogy Hannának csak alig három év jutott ebből az életvidám nagypapából és sajnálom, hogy az ikreket csak egy pillanatig láthatta a már beteg édesapám. Most nincs erőm többet írni, itt egy kép múlt karácsonyról, az egyik önfeledt unokázós pillanatról.

Bevallom nem gondoltam volna, hogy a két kis zsebibabával könnyebb dolgom lesz, mint nővérükkel, Hannával. Pedig így történt. Hanna ugyan nem ad hangot annak, hogy rossz néven veszi a trónfosztást, viselkedése mégis erre utal. Előszöris krónikus anyahiányban szenved és ez gyakran éjszaka, amikor végre mindkét baba elaludt Anyaaaa kiáltásokkal alá is támaszt. És persze mindig akkor kell pisilnie, ennie, játszania, olvasnia, amikor etetem a gombócokat. Amennyire tudom és erőmből telik megpróbálok maximális figyelmet szentelni neki de nem mindig sikerül higgadtnak maradnom. Szóval ismerkedünk az új helyzettel. Én azzal, hogy 3+1(férjem) felé kell kedvesnek, bájosnak, odaadónak, figyelmesnek, gondoskodónak, viccesnek, játékosnak lennem....Hanna pedig barátkozik trónfosztásának tényével. Ez van..és ez még csak a kezdet...