Az óvoda az a hely, ahol nemcsak a kicsik nevelése folyik, hanem a szülőké is. Történt ugyanis, hogy a nagy ünnepi készülődés miatt teljesen kiment a fejünkből az ebédbefizetés dátuma. Nos, ilyenkor nagyon kemények a szabályok, Hannát ebéd előtt haza kell majd hoznom az oviból. Majd megtanulja a kedves szülő, hogy a határidő, az határidő. Sebaj, talán jól is jött ki, mégiscsak az első hét Hannának egy teljesen új közösségben, felfoghatjuk beszoktatásnak is. Az egy hét alatt tanulmányoztam, hogy mi minden legyen Hanna ovis zsákjában, mit nem szabad elfelejteni, mikor viszem én a gyümölcsnapra a gyümölcsöt, hogyan tudok ikerbabakocsival Hannáért menni.
Óvó nénink megkérdezte nem nyugtalan -e Hanna este, merthogy az oviban semmi szomorúságot, sírást nem produkál, márpedig ez az esetek nagy többségében így szokott lenni kiscsoportosoknál. Mondtam, nem. Miért is lenne nyugtalan? Sokat meséltünk, beszéltünk neki az oviról, gyakran elsétáltunk mellette és részt vett a csoport karácsonyi ünnepén is. Már akkor láttam nem lesz gond vele. Barátságos kislány és a bölcsiben megtanulta, hogy anya vagy apa mindig érte megy, neki ez a munkahelye. És méghozzá micsoda munkahely! Játszókert ovi a hivatalos neve. Nem véletlenül. Hatalmas, fenyőillatú udvara van, ahol remélem, hogy az én 3 évesem nagyon jól fogja érezni magát. Én addig megpróbálok rendes anyuka lenni. Beszereztem egy nagy noteszt. Első lépésnek nem rossz, nemigaz?