RSS

2007. január 18.

Életképek


Denise, aki Hannáról remek fotókat készített nyáron, pár napja újra eljött, hogy csináljon rólunk néhány életképet. Ez most nem az a marathoni fotózás volt, tényleg csak arra kértem, hogy egyet kettőt kattintson gépével, mert nekem digitális fényképező ide vagy oda, nem sikerülnek a képek a gyerekeimről.
Íme egy a sok közül, most a kedvemcem. Megpróbálom kicserélni a napló melletti fotókat is frissekre. Most csak ennyi. Tessék gyönyörködni!
ui. a babaszoba apróhirdetései között megtalálhatod Denise elérhetőségét. Ez megint a reklám helye volt..

2007. január 17.

Kisbaba vagyok


Hanna az utóbbbi időben előszeretettel hangoztatja a fenti mondatot, amivel egyrészt megnevettet, másrészt viszont aggodalommal tölt el. Először még viccesnek tűnt, amikor cumit dugott a szájába, vagy négykézláb közlekedett, esetleg a hempergőre lefeküdve oá oá kiáltásokkal játszott a babák csörgőivel de már kevésbé találtam szórakoztatónak azt, amikor egyik este bepelenkázta magát. Valjuk be ügyes mutatvány de akkor is kicsit aggódva beszélgettem férjemmel az esetről. Van, akitől azt hallottam, ez kőkemény jelzés Hannától, hogy keveset foglalkozunk vele, hogy a babák körül forog a világ. Van, aki biztosít afelől, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga egy három évestől, aki mellé testvér, mitöbb testvérek érkeztek. Van, aki azzal nyugtat, hogy ez is egy szerepjáték, a gyerek okosodik tőle és nem butul, ahogy én gondolom.
No hát nem tudom kinek van igaza, mindenesetre még jobban odafigyelek Hannára, bár így is igen igen sokat foglalkozunk vele. Hogy csak egyet említsek, péntekenként tornára jár a kisasszony. Ilyenkor csak ő a főszereplő.
Aztán el ne felejtsem, hogy az oviból való pár perces sétát is próbálom minnél tartalmasabban eltölteni vele. Beszélgetünk, énekelünk és az egyik ház udvarán kapirgáló tyúkokat etetjük minden alkalommal és abban is megegyezünk, hogy utáljuk az ugatós ronda kutyákat. Na csak ennyit akartam írni, ha van pszichológus az olvasók között igazán megnyugtathatna.. Addig is rohanok az oviba.

2007. január 12.

Eltelt...


...4 hónap a két kis csoda születése óta, és mára kiderült, teljesen különböző a vérmérsékletük. Eszter, a könnyen kezelhető, mindig mosolygós, nyugodtabb baba, bár ha oka van rá, dobhártyarepesztő hangot produkál. Tényleg nem hallottam még ennyire erős hangot kisbabától..
Noémi a folyton nyugtalan, a hisztis, az akaratos baba lett, aki addig nem nyugszik, míg nem teljesül akarata.
Ha most látnátok őket, már komoly fejtörést okozna melyikük kicsoda, ugyanis Noémi behozta, mitöbb kicsit le is kőrözte súlyban Esztert. Köszönhetem a tápszernek, amihez azért voltam kénytelen nyúlni, mert a kisasszony megelégelte a szopizással járó hercehurcát, erőfeszítést és a könnyebbik utat választotta. Természetesen nem hagyom magam csak úgy lekoptatni. Először mindig anyatejet kap és csak utána adom oda a "kábítószerét", aminek elfogyasztása után úgy szuszog,mint egy kis Buddha. Eszter szerencsére anyatej függő maradt, bár alkalmanként ő is kap Noémi kedvenc csemegéjéből.
Szóval ha csak annyit jegyzek meg, hogy édesanyám, aki pedig gyakori vendég nálunk, összekeveri unokáit, azzal elárultam mekkora is lett az a hasonlóság, amiről az előbb beszéltem.
Egyre több időt töltenek ébren én pedig próbálom tartalmasan eltölteni velük az időt, és csak gyönyörködöm, gyönyörködöm bennük.
A csatolt képen kettő hónaposak , és a Kismama magazin fotósorozatából az egyik kedvencem, igaz nem ez jelent meg a januári számban. Akit érdekel , ott olvashat rólunk. Ez volt a reklám helye..

2007. január 4.

Első nap az óvodában


Az óvoda az a hely, ahol nemcsak a kicsik nevelése folyik, hanem a szülőké is. Történt ugyanis, hogy a nagy ünnepi készülődés miatt teljesen kiment a fejünkből az ebédbefizetés dátuma. Nos, ilyenkor nagyon kemények a szabályok, Hannát ebéd előtt haza kell majd hoznom az oviból. Majd megtanulja a kedves szülő, hogy a határidő, az határidő. Sebaj, talán jól is jött ki, mégiscsak az első hét Hannának egy teljesen új közösségben, felfoghatjuk beszoktatásnak is. Az egy hét alatt tanulmányoztam, hogy mi minden legyen Hanna ovis zsákjában, mit nem szabad elfelejteni, mikor viszem én a gyümölcsnapra a gyümölcsöt, hogyan tudok ikerbabakocsival Hannáért menni.
Óvó nénink megkérdezte nem nyugtalan -e Hanna este, merthogy az oviban semmi szomorúságot, sírást nem produkál, márpedig ez az esetek nagy többségében így szokott lenni kiscsoportosoknál. Mondtam, nem. Miért is lenne nyugtalan? Sokat meséltünk, beszéltünk neki az oviról, gyakran elsétáltunk mellette és részt vett a csoport karácsonyi ünnepén is. Már akkor láttam nem lesz gond vele. Barátságos kislány és a bölcsiben megtanulta, hogy anya vagy apa mindig érte megy, neki ez a munkahelye. És méghozzá micsoda munkahely! Játszókert ovi a hivatalos neve. Nem véletlenül. Hatalmas, fenyőillatú udvara van, ahol remélem, hogy az én 3 évesem nagyon jól fogja érezni magát. Én addig megpróbálok rendes anyuka lenni. Beszereztem egy nagy noteszt. Első lépésnek nem rossz, nemigaz?

Boldog Új Évet!


Kicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok..Boldog új évet kívánok!
Hanna ezzel a köszöntéssel örvendeztette meg legkedvesebb ismerőseit, rokonait és persze minket.
Megbeszéltük, hogy ez az év utolsó napja és addig maradhat ébren, ameddig csak akar, egyébként pedig számítson arra, hogy rengeteg durranás, puffogás és tüzijáték lesz egész éjjel.
Az éjfél a babák szobájában ért, éppen Esztert szoptattam, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy én koccintani szerettem volna férjemmel. Közben Hanna is áttotyogott, mintha érezte volna, hogy valami olyan dolog készül, amiből nem maradhat ki ő sem, Noémi pedig udvaris nyöszörgéssel adta tudtunkra, hogy ő is bulizni akar. Szóval a kis család eldobható pezsgőspoharakkal, kölyökpezsgővel és pizsamában kívánt egymásnak Boldog új évet 2007-re. Kicsit mosolyogtunk a helyzeten , de azt hiszem, aki kívülről látta volna ezt a képet, ugyanolyan szeretnivalónak tartotta volna, mint mi.
2006 hatalmas ajándéka nekünk Eszter és Noémi érkezése volt és ugyan nem várunk hasonló meglepetést az új esztendőtől, ) remélem csak ilyen szép eseményekkel kényeztet majd tovább bennünket.