RSS

2007. június 28.

Hálóingem és a feladatos füzetek


Hanna is, mint a legtöbb kisgyerek, rengeteg plüssmacival és egyéb állatfajtával büszkélkedhet. Kicsi kora óta szerettem volna ha úgy igazából ragaszkodik egyhez, annyira, hogy amikor utazáskor azt véletlenül otthonhagytuk volna, akkor patáliát csapott volna érte.. Nem lett ilyen, vagy talán kicsit, Döme a medve, akit Bécsben az adventi vásáron kapott , igaz ő is csak szezonálisan, ha eszébe jut. Hugocskái viszont nehezen alszanak el , ha nincs eltakarva arcuk azzal a finom, puha meghatározhatatlan állatot ábrázoló textillel, amit egyébként egyik igen kedves barátunktól, Melindától és Krisztiántól kaptunk és ami valami csoda folytán mindig elvész. Igaz, csak Eszteremé. Másodszorra kell útra kelnem, hogy Eszter ( és persze az én ) nyugodt alvása érdekében beszerezzek egy újabb darabot. Lehet, hogy mégsem olyan praktikus ez a "ragszkodjunk egy mackóhoz" vágyam? Hanna megoldotta ezt a kérdést...az ő nyugtató, altató, biztonságot adó tárgya az én hálóingem lett. Pontosabban hálóingjeim, mert itt sem ragaszkodik kizárólag egyhez. Lényeg, hogy anya illata legyen...Csak ezzel hajlanó aludni, fejét erre hajtja le és néha még ezzel is takarózik.
A feladatos füzetekről akartam még írni. Azt, hogy Hanna alig várja az esős időt. Ilyenkor ugyanis nyugodt lelkiismerettel ülök mellé a szobában, hogy közösen oldjuk meg a foglalkoztató füzetében lévő feladatokat. Napsütésben inkább legyen a szabadban és pancsoljon, locsoljon, homokozzon, sarazzon, hintázzon, labdázzon, biciklizzen, rollerezzen, pókokat és hangyákat nézzen. Mégis, sokszor még ilyenkor is a feladatos füzetéhez nyúlna inkább szívesebben. Magához veszi színes ceruzáit és kéri, hogy oldjunk meg feladatokat. Nem tudom mi motíválja. Erős benne a tudásvágy, nagyon szeretne már olvasni és írni tudni. Persze ez még korai, mégha a betűket már szinte egytől egyig ismeri.
Színez, matricát ragaszt a megfelelő helyre, megkeresi a labirintusban a kivezető útvonalat, bekarikáz, beikszel, áthúz, összeköt. Én meg nem győzöm rendelni neki az újabb és újabb kiadványokat. Látom már nem lesz probléma tartalmasan eltölteni az időt hideg téli estéken. Csak tartson ki addig a tanulási vágy Hannában.

2007. június 16.

Egyformán szeretni


Amióta nem egy gyermekem van, hanem hirtelen három, folyamatosan azon gondolkodom,hogy hogyan tudom majd egyformán szeretgetni, dédelgetni, puszilgatni, tanítgatni kislányaimat. Kicsit olyan érzésem van minden nap, amikor végre letehetem fejemet a párnámra, hogy aznap Hanna, Eszter vagy Noémi nem kapott belőlem annyit, mint testvéreik. Vajon ők is így érzik? Hannán látszana, sőt szavakkal ki is fejezné ha így lenne. Legalábbis azt remélem. Most olvasok egy remek könyvet a testvérek közötti harmonikus kapcsolatról. Egy kicsit erről is szó van benne.
Mert egyformán szeretem őket és az a célom, hogy ők is szeressék egymást. Hogy egyikük se érezze, hogy kevesebb jut belőlem. Most csak ennyi...Megyek betakarom mindhármukat.

2007. június 1.

Könyv


Ünnepi Könyvhét van, szám szerint a 78. Ez adta az ötletet, hogy Hanna kedvenc könyveiről és könyvszeretetéről írjak. A leporelló könyvekkel kezdődött minden. Egyszercsak már nem kizárólag kerítésépítésre használta őket az akkor még alig másfél éves lányom, hanem képek nézegetésére is. Ekkortól kezdtem neki elalvás előtt olvasni belőlük. Azóta nincs elalvás mese nélkül. Két évesen váltak kedvencévé Marék Veronika meséi, a Boribon könyvek vagy a Kippkopp kalandjai. Aztán egyszercsak azt vettük észre kívülről fújja őket. Nemhiába kérte, hogy újra és újra olvassunk neki. Amikor már mi is untuk másik mesekönyvek utén néztünk. Berg Judit könyvei is elbűvölőek. Panka és Csiribi mostani kedvence Hannának. Bartos Erika, akivel személyesen is találkoztunk, szintén kedvenc írói közé tartozik. Imádja Bogyó és Babóca kalandjait és az igaz kis történeteket Annáról és Petiről. Ezeket én is, mert Anna és Peti kalandjai között van olyan rövid is, amit előszeretettel választok ha félig már alszom a fáradságtól de ezt cseppet sem tolerálja Hanna.
További örök kedvencei Hannának a repülőtérről és az építkezésről szóló könyvei. A Cini cini muzsika pedig telis tele gyerekkorom emlékeivel, Hannának is nagy kincse bár a képek sose tetszettek benne. Ennél összeszedettebb gyerekvers gyűjtemény kevés van. Ha már a versnál tartunk, nagyon szeretjük Osváth Erzsébet gyerekverseit vagy a Bóbitát.
Hanna és az én kedvenc versemmel búcsúzom meg azzal, hogy megosztom veletek azt a csodás érzést, amikor a minap bekukkantottam Hanna szobájába és azon kaptam kicsi lányomat,hogy mesét olvas babáinak. Improvizált. Aztán meg a sokszor hallott szöveget adta elő, óvatosan lapozgatva könyvét. Örülök, hogy Hanna szereti a könyveket,a meséket, verseket. Gazdagabb lesz az élete tőle..

No itt az ígért vers:

Mondd kislányom mi van veled, miért dörgölöd úgy a szemed?
Hisz egészen piros már,
Viszket talán, netán fáj?
Dehogy viszket dehogy fáj.
Egy kicsit se aggódjál. Egy könnycsepp maradt benne.
Tegnap benne felejtettem.
Ne maradjon bennt bezárva,
nem akarok sírni máma!