RSS

2008. március 30.

Megérkezés


Kár, hogy mostanában szinte minden géphez utashidat csatolnak és ezen keresztül kell elhagyni a gépet, mert így csak jóval később a repülőtérről kilépve tudtam beleszagolni a levegőbe. Párás, langyos idő fogadott. Meg taxisok hada. Tudtuk mennyibe kerülhet, így hamar megállapodtunk az egyik sofőrrel. A legelső, ami megfogott az a házak, ahol és ahogy élnek az emberek. Késő este volt de a langyos levegő miatt szinte minden ház ablaka, ajtaja nyiva állt. Be lehetett látni a puritán berendezésű lakásokba, láttuk ahogyan az emberek a teraszon az elmaradhatatlan hintaszékben ülve beszélgetnek, társasági életet élnek aztán megláttuk az első veterán autót, amelyek annyira hozzátartoznak Kuba képéhez.
Aztán megérkeztünk szállásunkra a Hotel Ambos Mundosba http://www.hotelambosmundos-cuba.com/ , amit, nemcsak a remek helyszíne miatt választottunk hanem azért is, mert patinás és nem kisebb híresség, mint Hemingway lakott benne, történetesen az 511-es szobában, két emelettel felettünk. A szoba ettől kezdve turista látványosság, csoportok özönlenek oda, hogy megnézzék Hemingway néhány személyes tárgyát és kipróbálják a gyönyörű műemlék jellegű liftet. Így aztán jó sokszor hallottuk az utcáról behallatszó idegenvezetők hangját, ahogy elmesélik a hotelünket bámuló turistáknak azt, hogy a nagy író itt írta az Akiért a harang szól című művét és micsoda remek kilátás nyílik a városra a tetőteraszról, ahol egyébként az étterem található.
Itt tapasztaltuk először azt, hogy milyen előnyökkel jár ha valaki spanyolul társalog a személyzettel és persze nem szűkmarkú az egyébként roppant módon elvárt borravalóval. Merthogy valószínűleg ennek köszönhetjük, hogy a hárombalkonos, hatalmas szobát kaptuk meg. Örültünk neki és amíg a takarítással bajlódtak, elsétáltunk a Paris nevű bárba, ahová a hangos élő zene csalogatott be és megittuk az első kubai mojitonkat. Szerencsére az említett bár csak néhány lépésre található a hoteltől így aztán talán a fáradtságtól, mindenesetre kissé bizonytalan lépésekkel sétáltunk vissza szobánkba. Hemingway, aki gyakran itta le magát, hasonlóképpen, így botorkálhatott haza az Ambos Mundosba, igaz ő nem háromgyerekes anya ill. apa volt, hanem legalább művész. Nagyon autentikusnak éreztük az első pillanatokat. Közben annyi erőm azért még volt, hogy hozzáadjak hatot a kubai időhöz és megállapítsam, hogy kislányaim most ébredtek fel, reggel van otthon...

2008. március 29.

Nagy utazás 1.


Nem tudom hogy csináltam de sikerült minden fontos dolgot a kézipoggyászba csomagolni, ami azért nem kis teljesítmény, tekintve, hogy nő vagyok és a" lehet, hogy még a bordó magas sarkúmra is szükség lesz" típusú pakolók közé tartozom vagy tartoztam már múlt időben. Mégis, az én ötletem volt és persze Zoltánnál hatalmas tetszést aratott, hogy annak érdekében, hogy gyorsan lebonyolítsuk az átszállásokat, és biztosan megérkezzenek csomagjaink, nem adunk fel semmit, hanem a kabin bőrönd és egy kézitáska tartalmára hagyatkozunk a nyolc napban. A döntés meghozatalában az is közrejátszott, hogy tudtuk, hogy Kubában ilyenkor 27-30 fok van, azaz a leglengébb öltözék a falatnyi ruhadarabok is elegendőek (minden deka számít), magunkon pedig a melegebb ruhadarabokat visszük. Aki ismer, tudja, hogy hivatalosan még légitársasági alkalmazott vagyok, vagyis a normál ár töredékéért utazhattunk, ami viszont azzal a rizikóval jár, hogy nem férünk fel a gépre. Minket hagynak utolsónak, és ha van szabad hely, csak akkor kapjuk meg a beszállókártyáinkat. Persze felfértünk rá és Zoltán azon kapta magát, hogy útban Madrid felé, a fedélzeti magazin programajánlóját olvasva, gondolatban már Hannával a Disney on Ice műsorát nézi. (Amikor ezeket a sorokat írom már meg is nézték az egyébként nem túl sok művészi értékkel bíró de kislányoknak annál inkább tetsző jégrevüt)
A búcsú a kicsiktől persze könnyesre sikerült de ezt ők már nem látták. Nehéz volt az elválás de az események gyors pergése, az utazás élményei segítettek abban, hogy ne gondoljak folyton a lányokra. Azért a taxiból még felhívtam szomszédunkat, aki történetesen általános orvos és ráadásul még nagyon kedves és segítőkész is, hogy ígérje meg, hogy ha valami baj van otthon, a kicsikkel történne valami, számíthatunk a szaktudására. Nevetve válaszolt, hogy persze és nyugodjak meg és kapcsoljak ki, mert ha ég a ház, ők akkor is ugrásra készek lesznek. Megnyugodtam. Még egyszer átfutott az agyamon, hogy mindent rendesen elmagyaráztam, kiírtam, felírtam, előkészítettem. Utolsó este még nyolc, aztán biztos ami biztos alapon 16 mesét rámondtam a diktafonomra Hannának, hogy ne kelljen nélkülöznie az anya hangon előadott meséket lefekvés előtt. (Mire hazaértünk kifogyott az elem belőle) Szóval egyvalamit elfelejtettem Kiment a fejemből, hogy megkérjem Zoltánt, hogy fújjon ki három tojást, mert az oviban ezt kérték, be kell vinni, gondolom tojásfestés céljából.
No nem baj. Az óvó nénik már úgyis tudják, hogy néha szórakozott vagyok. Legutóbb, amikor Hannát akartam bekapcsolni a babakocsiba, amíg a két kicsi szaladgált az ovi udvarán.
Sikerült elkalandoznom.
Madridban aztán a kézipoggyászainkkal futottunk egy nagyot, hogy elérjük az Air Europe Havannába tartó járatát. Közben a légitársasági alkalmazottak által olyan jól ismert izgalommal adtuk át open jegyeinket a jegykezelőnek, aki azért finoman tudtunkra adta, hogy nagyon úgy fest, hogy felférünk a járatukra és nem kell órákat várnunk a repülőtéren a következő havannai gépig. És valóban. Hamarosan egy Airbuson találtuk magunkat. Az út meglehetősen hosszúnak tűnt, főleg az olyanoknak, mint amilyen én vagyok, azaz csak nagy-nagy nehézségek árán tud elaludni széken de legalább nyugodt, turbulencia mentes. Igazán hálás vagyok az Air Europenak, hogy elvittek a hátukon de bizony nem lett a kedvenc légitársaságom, hogy csak egyet említsek, a 6 Euros pénzbeszedés miatt , amit a zenehallgatáshoz vagy filmnézéshez használatos fülhallgatókért mertek elkérni. Persze, hogy kifizeti a legtöbb utas, az olvasást és a házastárssal való beszélgetést is meg lehet unni még akkor is , ha furcsa volt, hogy félbeszakítások nélkül ki tudom fejteni véleményemet a világ nagy dolgairól. További nehezítő tényező volt, hogy mögöttünk egy kubai kisfiú szó szerint végigköhögte az utat, időnként öklendezéssel tarkítva. Azon kívül, hogy iszonyatosan sajnáltam, eszembe juttatta az otthonmaradt kislányaimat, és persze újra azért imádkoztam, hogy ne legyen beteg egyikük se, amíg mi a hasunkat süttetjük Kubában.
Innen folytatom.

2008. március 26.

Húsvét


A Húsvét, annak pogány szokásai ismét rádöbbentették Zoltánt, hogy mivel jár három lányos apának lenni. Merthogy már most locsolók garmadát kellett fogadnunk, amiből persze nem a locsolás érdekes hanem az azt követő rajcsúr. Két részletbem, négy turnusban fogadtuk a kedves vendégeket. Először anyukám és dédi érkezett hozzánk, majd unokatestvérem családja, ahol két fiúcska alkotja a család apraját. És most nem tudom melyik képet csatoljam. Azt amelyiken a terített asztal mellett, a feldíszített barkafa ágai között esszük a sonkát és amelyiken látszik a narancsos üdítős süti is, amiből sajnos megint mire asztalra kerülhetett volna csak néhény kocka maradt? Vagy azt a képet rakjam ide, ahol az egyébként nem kis méretű unokatestvérem lovacskává változik és a hátán ül nagyfia, kisfia, Hanna, valamelyik kicsi és még én is..a hasa alatt meg a maradék csücsül?
Délután toppantak be jó barátaink Heniék, akikkel megint nagyon egy hullámhosszon voltunk. Egyszerre érkeztek bátyámékkal, így összesen hat gyerek hangja töltötte be a nappalit. A gyerekek boldogan játszottak együtt, önfeledten szaladgáltak, felügyeletre alig volt szükség. A kicsik is élvezték a forgatagot, a gyerek- és felnőttsereget.
Hannának egy gyerek szakácskönyvet hozott a nyuszi, mert igazán nagy kedvvel segtít nekem a sütésben és ebben az albumban szebbnél szebb tortácskák és sütik sorakoznak, amit állítólag gyerekjáték elkészíteni, persze szülői felügyelettel.
A tavaszi szünet egyébként is eseménydús volt. Zoltán kitalálta 40 perccel a koncert kezdése előtt,hogy elrohannak Hannával Halász Judit koncertre. Persze, hogy odaértek, persze,hogy szerzett jegyet és valahogy az első sorban találta magát Hanna. Később már a színpadra könyökölt inkább. Halász Judit kérésére, hogy mondjon egy locsolóverset, csak annyit felelt: Én nem mondok, mert lány vagyok, majd a fiúk mondanak, engem már az oviban különbenis meglocsoltak..
Ezzel zárom húsvéti beszámolómat és ígérem a kubai nyaralás részleteivel jövök legközelebb csak annyi de annyi minden történik közben, hogy kár lenne ha nem írnám le.
Hanna egyébként újra szeretne tojást festeni. Valahogy rossz néven vette, hogy el kellett osztogatnia az apukája által kifújt és saját kezével szépen befestett, felmatricázott tojásokat.

2008. március 21.

Disney on Ice


Nem, ez még nem a kubai beszámoló csak egy kis szösszenet. Arról, hogy csak pár órával a búcsú és a puszikkal egybekötött 8 nap múlva jövünk mondat után, Zoltán azon kapta magát, hogy útban Madrid felé, a repülőgép fedélzeti magazin programajánlóját lapozza és gondolatban már a Disney on Ice műsorát nézi Hannával....
És most Hanna Zoltánnal a Disney on Ice korcsolya parádéját nézi, telefonos tudósítása szerint tátott szájjal. Ott van még velük Nóri, Hanna rajongásig szeretett unokatestvére.
És már látom a következő apás programot. Lego kiállítás. No ott aztán végképp semmi keresnivalóm. Aki rendszeresen olvassa naplómat úgyis tudja miről beszélek.
Jó ez így. Mert apa (is) csak egy van.

2008. március 8.

Nagy utazás


Igen elutazunk. Zoltánnal kettesben. Messzire és anyai és apai időszámítás szerint hosszú időre. Persze, hogy ezerszer átgondoltam jó ötlet -e és persze, hogy aggódom és sok a "Mi lesz ha.." kezdetű kérdés a fejemben. És persze, hogy megkérdeztem olyan anyukákat, akik már el mertek utazni a férjükkel, hogy feltöltődjenek és aztán úgy érkezennek haza a mindennapokba és a legdrágább kincseikhez, mintha kicserélték volna őket. Mert ezt reméljük mind a ketten az úttól. Mert nagyon nagy szükségünk van most erre...
Kicsik és a nagy jó kezekben lesznek. Mindent előkészítettem. Hannának pici meglepetés csomagokat minden napra, szépen megszámozva, mert az adventi naptárat is nagyon szerette. Most nem a karácsony eljövetelét várja majd hanem a mi hazatérésünket. Sam a tűzoltó, Thomas, Hercegnős öltöztető matricás füzetek, egy kis asztali vekker, pénztárca, fotóalbum várja, hogy Hanna reggel, a puszink helyett ezzel érezze, hogy gondoltunk rá.
Meg a magnós ébresztő, amire rámondtam, hogy ébresztő hétalvó..elkésel az oviból.
És csupa feliratos a lakás, mert mindenhová instrukciókat, tudnivalókat írtam ki,mintha nem tudná Vivien vagy anyukám, hogy a fehéreket külön kell mosni és a fogkefére fogkrémet kell nyomni.
Búcsúzóul egy idézetet biggyesztek ide. Csak úgy, mert tetszik és persze nem véletlenül Hemingwaytől... Meg azt is írom, hogy Hasta pronto! A többiről majd beszámolok.

Nem tudod, mit rejt a sorsod
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.

2008. március 5.

Esti mese


Hanna egyik este a már-már szokásos "Anya tudok egy új verset/dalt szöveggel állt elém épp az időjárásjelentés közben, így szégyen ide vagy oda csak fél füllel és fél szemmel figyeltem rá. Gondoltam megint improvizál egyet vagy a jól ismertek közül ad elő néhányat. Aztán egy idő után a másik szememmel is már csak rá figyeltem és a másik fülemmel is csak őt hallgattam. Kikapcsoltam a tv-t és egész testtartásommal és lényemmel Hannámara figyeltem. Bőszen integettem Zoltánnak, hogy függesszen fel minden tevékenységet és óvatosan jöjjön ő is közönségnek. Hanna ugyanis az óvodában megtanulta Arany László, a Kóró és a kismadár című meséjét. Elejétől végéig. És elmesélte már nekem, Zoltánnak, Barbara barátnőnknek és a pedikűrös néninek is. Gyanítom az óvónénik keze van a dologban. Hát hatalmas meglepetést és örömöt okoztak vele. Meg kicsit megint visszagondoltam az én ovis koromra, amikor magam sem tudom hogyan de komplett meséket tudtam megtanulni, hogy csak a legkedvesebbet említsem, Zelk Zoltántól a Három nyulat.
Íme most Hanna meséje mindenkinek.

A kóró és a kismadár

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kismadár. Ez a kismadár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.
- Kis kóró, ringass engemet!
- Nem ringatom, biz én, senki kismadarát!

A kismadár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.
- Kecske, rágd el a kórót!

Kecske nem ment kórót rágni, a kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy farkast.
- Farkas, edd meg a kecskét!

Farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy falut.
- Falu, kergesd el a farkast!

Falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy tüzet.
- Tűz, égesd meg a falut!

Tűz nem ment falut égetni, falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy vizet.
- Víz, oltsd el a tüzet!

Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falut égetni, falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy bikát.
- Bika, idd fel a vizet!

Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falut égetni, falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy furkót.
- Furkó, üsd agyon a bikát!

Furkó nem ment bikát ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falut égetni, falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy férget.
- Féreg, fúrd ki a furkót!

Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bikát ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falut égetni, falu nem ment farkast kergetni, farkas nem ment kecskét enni, kecske nem ment kórót rágni, kóró mégse ringatta a kismadarat. Megint ment, mendegélt a kismadár, talált egy kakast.
- Kakas, kapd fel a férget!

Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat.

Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna. (meg az én bejegyzésem is
Képet a kicsikről teszek fel most, mert így igazságos..

2008. március 1.

Mínuszos hírek


Az újságíró iskolában úgy tanultuk, hogy a mínuszos hír olyan hír, ahol röviden összefoglaló jelleggel, három-négy mondatban tudatják az olvasóval a történéseket. Mivel össze kéne szednem néhány wc papír gurigát a lakásban és az egyre önállóbb evés romjait is el kellene tüntetnem, ilyen módon írom le az elmúlt nap eseményeit.

- Eszter tökéletesen, cuppanósan és nyálasan ad puszit arcomra és közben kis kezével simogat. Bújik nővéréhez, bújik Noncsihoz, a könyvekben lévő állatokhoz, a plüssmacikhoz. Szeret szeretni és ezt ki is használom rendesen. Ölelése, puszija rosszabb napjaimon különösen feltöltenek energiával, boldogsággal.

-A sorozatöltöztetés és vezkőztetés hatékonyabb és kényelmesebb megvalósítása érdekében asztalos barátunk hathatós közreműködésével egy álomszép, gyerek- és szülő barát padocska díszíti előszobánkat, mely megfelelő számú cipőtartó rekeszekkel és a Hanna, Eszter, Noémi felirattal rendelkezik. További köszönet illetti Anna barátnőnket a tervezésért. (www.annas.hu)- ez meg a reklám helye.

- Emma tornádó érkezésének beharangozása miatt, a kültéri programokat elhalasztottuk de sebaj, mert így még nagyobb kedvvel nézte meg Hanna, kis barátjával (ezúttal apukák kíséretével) a Bambi című gyerekmusicalt kerületünk (egyik) színházában.