1,
Az alma nem esik messze a fájától és ez igaz Hannára. A fa ebben az esetben nem én vagyok, hanem apukája. Zoltán a meglepetések és meghökkentések nagy mestere a családban különösen ha ajándékozásról van szó és hát úgy tűnik Hanna máris elsajátította ezt a "tudományt". Kicsit veszélyesnek is tartom, hogy 7 éves lányom rezzenéstelen arccal füllenti azt, hogy hiába kérdezi a tanító néniket napok óta, hogy mit készítenek anyák napjára, ők csak annyit válaszolnak, hogy "majd kitalálunk valamit" és hogy "nem biztos, hogy lesz rá idő".
Andi barátnőm Párizsból érkező kérdése nyomán- miszerint akkor most a munka ünnepén vagy egy héttel később lesz Magyarországon anyák napja- arra a következtetésre jutottam, hogy bizonyára 8-án, hiszen még az iskolában sem készülnek rá. Nekem jobban tetszett volna a munka ünnepével össszemosott verzió, főleg, hogy hivatalosan ugye május első vasárnapján ünnepeljük nem is tudom mióta az édesanyákat.

Aztán elbizonytalanodtam. Történt ugyanis, hogy Hanna kedvenc osztálytársnőjének anyukája szombaton a facebook-on közhírré tette, hogy ő már megkapta kislányától az anyáknapi ajándékot és valami csoda, de a képét nem teszi fel, mert azt szeretné, hogy a többi anyukának meglepetés maradjon. Nos, arra nem gondolhatott, hogy nálunk maga az ajándékozás eshetősége is a meglepetés tárgya volt. Vagyok olyan viszonyban Hannával, hogy elmondjam neki, hogy képzelje el, hogy kis barátnője anyukája a facebookon írta, hogy milyen csodás ajándékot készített neki Flóra...
No itt elmosolyodott és persze dühös volt a facebookra és az anyukára is, aki kikotyogta a titkot. Hatalmasat nevettünk azon mennyire jól színészkedett, hogy bizony lóvá tett. Legszívesebben azonnal átadta volna a saját készítésű szépséget de akkor már ragaszkodtam a másnaphoz, a vasárnaphoz.
Így aztán korán reggel dallal, puszival és ágyba kávéval ébresztettek kislányaim, akik közül ketten egy egy szív alakú ékszeres dobozkát festettek ki nekem Zoltán segítségével. Hanna pedig átadta a gyöngyből készült gyűrűt, amelyik pont ráillik ujjamra és amelyet le sem veszek azóta. Csodás, ízléses, kedves kis ékszer. Azt mondta baby könnyű elkészíteni és ha veszek gyöngyöt, megmutatja hogyan kell. Ha jól tudom, egyik tanító nénije, Csilla néni nagy mestere a gyöngyfűzésnek. Aki olvassa a blogomat az tudja, hogy március 15-én ugyanilyen technikával készült kokárdát fűztek a gyerekek, amin már akkor elámultam.

Szóval felköszöntöttek és a szokásosnál is szorosabban és tovább ölelgettem, puszilgattam őket, akik naponta háromszor minimum kétszázszor kiáltják nekem, hogy ANYU!






2,
Anyukámról mindig az a dal jut eszembe, hogy "Az én anyám nem hordott párizsi ruhát, nem hordott bubi frizurát és mégis szép..."
Tényleg az de talán ennél sokkal fontosabb az a tulajdonsága, hogy végtelenül kedves mindenkihez. Könnyen szóba elegyedik idegennel, barátkozós és mosolygós. Emlékszem nekem is mindig azt tanította, hogy a mosoly nem kerül semmibe, hogy igyekezzek kedves lenni az emberekhez, mert a kedvesséért kedvességet kapok cserébe. Neki aztán nem esik nehezére köszönni az embereknek. Állítólag a megtévesztésig hasonlít a hangunk. Volt, hogy én vettem fel a telefonját és a saját bátyám nem tudta kivel beszél, míg fel nem világosítottam róla. Azt mondják nagyon hasonlítunk egymásra..
Mama. Így hívják az unokái. Anyák napjára egy olyan képet készítettünk neki, amihez hasonló nekem is van és amiről nem felejtem el mennyire meghatott, amikor kaptam. A címe az: Miért szeretjük a mamát? Rajta három rajz, amelyek őt ábrázolják és a kis szívekbe írt mondatok, amelyeket Hanna, Eszter és Noémi diktált.
Örült neki nagyon.



3,
Június 2. vasárnapján ünnepeljük az apákat bár ez kevésbé elterjedt jeles nap még kis hazánkban. Én mégis arra bíztatok mindenkit, hogy ha módjuk van rá, emlékezzünk meg az apukákról, hiszen nélkülük bizony mi sem lennénk anyák..
Ha nincs ötletetek mivel ajándékozzátok meg őket íme egy könyv, ami nemrég került a kezembe és azonnal elvarázsolt. A csah Zdenek Sverák imádnivaló képekkel illusztrált - és és egyszerre vicces és kedves könyvét csak apukák olvashatják el a gyerekeknek. No persze ez utóbbi nincs leírva sehová, én mégis azt gondolom így tökéletes az összhatás, így lesz a könyvből egy remek apáknapi kedvesség. Nálunk is csak Zoltán olvashatja el a fejezeteket én csak hallgatózom közben.. Mert ahogy az ajánló is mondja, az esti meséket általában az anyukák olvassák fel a gyerekeknek pedig pont abban az időszakban lenne még sok-sok más dolguk. Az apukák persze helyettesíthetik néha őket no de mi van akkor ha a gyerekek nem elégednek meg a felolvasással, hanem fejből mondott meséket követelnek. Síma apukának is ezzel a feladattal kell megbírkóznia. A könyv végén kiderül hogyan sikerült neki.




Szerintem 4 éves kortól már megértik a gyerekek.