RSS

2011. augusztus 8.

Gáton




Nem találtam semmi használható információt arról miért Kopaszi névre hallgat a gát, ahová ha jól számolom harmadik alkalommal látogattunk el annak ellenére, hogy egyáltalán nincs közel hozzánk. Kerestem hogy ki a névadója, mióta hívják így ezt a Dél-Budai területet és próbáltunk rájönni, hogy Kopaszi egy ember volt vagy az "i" képzőre hallgassunk és higyjük azt, hogy ez egy tájegység? A lányok szerint roppant egyszerű a magyarázat: volt egyszer egy kopasz ember, aki szeretett itt sétálni, pont úgy, mint mi...

Görgkorcsolyázáshoz kerestünk ideális terepet és nekem azonnal beugrott a Kopaszi gát, mint lehetséges helyszín a családi sporthoz mert ott igazán (Nyugat) Európai színvonalú park, a maga két kilométeres sétányával és a fűvel együtt. Úgy bizony. A pázsit ott bársonyos és olyan zöld, amilyet csak rajzokon vagy osztrák szomszédainknál látunk. Szerintem körömollóval vágják a fűszálakat mégis vagy pont ezért úton útfélen a "Fűre lépni szabad" táblába botlik az ember és akkor háromszor is elolvassuk, hogy jól látjuk -e, mert ugye hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy mindenhol és így a parkokban is csak azt sorolják fel hogy mit tilos és életveszélyes. A felhívás ellenére mégsem léptünk a fűre, mert az csuromvizes volt. A Lágymányosi híd budai oldalára érve már szakadt az eső, ám nem hagytuk magunkat eltántorítni eredeti tervünktől: márpedig mi görkorcsolyázni fogunk.

400 ft-ot kérnek a parkolásért, viszont kedves gesztus, hogy nem óránként, hanem egy alkalomra. Amikor kiszálltunk az autóból azt gondoltam, hogy ha görkorcsolyázni nem is fognak a lányok, majd beülünk egy kávézóba és figyeljük a Dunát, sőt rémlett, hogy egy játszóház is van a területen. A felszerelést azért vittük magunkkal.

A Kopaszi gát azért épült, mert úgy volt, hogy hatalmas, elegáns lakópark is lesz körülötte. A projekt a válság és egyéb politikai hercehurca miatt elmeradt és ha jól követem a híreket (mostanában csak mértékkel), akkor felelősségre vonások is elkezdődtek az ügyben. Elnézést minden érintettől (gondolom egyik sem olvassa a blogomat úgysem), de ez engem cseppet sem érdekel. A Kopaszi gáton annyira jó sétafikálni, hogy eszembe se jut ki kit fizetett le. Örülök, hogy lette egy vállalható parkunk, örülök a kulturált mellékhelységeknek, a csodás növényeknek, az egymás után nyíló kávézóknak, a napernyőknek, a sétáló párocskáknak és kismotorozó gyerekeknek, a bringásoknak, a kéz a kézben sétáló idős (házas)párnak...




Kapóra jött a Kölyök Öböl játszóház. Reméltük, hogy egy órányi beltéri móka és kacagás után majd arrébb mennek a felhők és a lányok felcsatolhatják görkorcsolyáikat. Tetszett,hogy a játszóház kicsit más volt, mint a többi, hogy a fából készült akadálypálya tele volt kihívásokkal és ötletekkel. Ha a környéken laknék biztosan többször járnék oda a gyerekekkel, mert változatos programmal várják őket és szüleiket. Aztán egyre többen lettek. Gondolom mások is bemenekültek az eső elől a gyerekekkel. Az egy órányi mászókázás elegendőnek bizonyult, Hanna, Eszti és Noémi is már inkább az eget kémlelték és a Duna mellett folytatták volna sétájukat.







Az eső rendületlenül esett, de már nem zavarta egyikünket sem. Felcsatoltuk a korcsolyákat és elindultunk a parkoló irányába. Irígyeltem tőlük a bukósisakot, ami nemcsak esés de eső ellen is kiváló védelmet nyújt. Csodáltam Hannát, aki egészen lazán, magabiztosan és gyorsan ment. Noémi a négykerekűvel totyogott, majd egyre bátrabban és szabályosabban haladt. Kiabált velem, hogy engedjem el a kezét, a kapucniját, ő egyedül menne. Hihetetlenül erős benne a bizonyítási vágy, addig nem nyugszik, míg tökéletesen el nem sajátít valamit-jelen esetben a görkorcsolyázást. Hanna korcsolyáját is lestoppolta magának, úgy tűnik jövőre éppen jó lesz a lábára. Eszterke Zoltán kezébe kapszkodott, így is jó párszor kicsavarodott és a földön kötött ki. Igyekezett lépést tartani a többiekkel. Neki a sportokhoz kicsit több idő kell de nem sürgetjük, kivárjuk, míg azonos szintre kerül ikertestvérével, -mint legutóbb a biciklizésnél.








Mire a futurisztikus kinézetű vízi rendőrségi épülethez értünk már valóban szakadt az eső. Bepattantunk az autóba görkorcsolyástul, ázott ruhástul.
Utoljára Hollókőn a hagyományos húsvéti fesztiválon néztem ki ugyanígy, igaz, akkor egy vödör vizet zúdított valamelyik nyalka legény rám. Mégse bántam, mégse bántuk.
A Kopaszi gátra pedig még visszanézünk szárazabb időben azért, mert még egyszer sem sikerült a sétány végéig eljutnunk, pedig egy városi közlekedést bemutató kiállítás is csalogatja a sétálóközönséget, amit azért megnéznénk szívesen. Majd visszük a piknik plédet, mert ha fűre lépni szabad, akkor biztosan rá is lehet feküdni.
Reméljük addigra még több part menti épületnek lesz gazdája és akkor a beszakadt faburkolatokat is helyrehozza majd az új tulajdonos. A Kopaszi gát ideális találkákhoz, családi sétákhoz, gőzkieresztő sétákhoz, futáshoz, sportoláshoz, kávézgatáshoz, barátnős csacsogásokhoz, fényképezéshez. Ja és görkorcsolyázáshoz.


5 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Ngayon klasz gorkorizos napotok volt, edesek a gorkoris csajok.puszika

MJ írta...

Egész felkeltetted az érdeklődést bennem. Legközelebb, ha Csepelre látogatok megnézem a Kopaszi gátat.

Névtelen írta...

Mi is tervezzük még, hogy megyünk és hasonlóképp nagyon tetszik a hely mindannyiunknak:) Mi csak sétáltunk és nézelődtünk, de úgy látom, hogy azóta megnyílt az általad említett kölyökpark is, ami az esőben is hasznos lehet, ha Andrissal látogatunk el újra:) A hely gyönyörű, tőlünk ugyan messze van, de megéri:) Fel is írom magamnak arra a hétre, mikor utolsó héten itthon leszek még ovi előtt. Jó program lehet. ZKriszta

Kriszti írta...

Jó hely, ajánlom is bp-i barátainknak!

Ewe írta...

Csepeliek révén sokat járunk a Kopaszi gátra. Nagyon szeretjük! Néha azért frászban vagyok, amikor neki futanak és rohannak a lejtőn a víz felé, mindig elképzelem, hogy MOST FOGNAK BELEZUHANNI! De szerencsére még egyszer sem zuhantak bele.... :)

Puszi,
Evi