“Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.”

Hemingwaytől kölcsönöztem ezeket a szavakat és osztottam meg még reggel a facebook-on barátaimmal, így kürtölve szét, hogy tíz éve augusztus 24-én lettem feleség, tíz éve fogadtunk hűséget egymásnak Zoltánnal a Margitszigeten a ma már nem létező kerthelyiségében azon a különlegesen jól sikerült esküvőn.
Sokan gratuláltak, írtak kedves szavakat. Egyikük azt írta hogy giccsesnek tűnik ez az idézet, de mi értelmet adtunk neki. Hát meghatódtam. És ezúton is köszönjük a jókívánságokat.

Mindenki másképp ünnepli az évfordulóit. Mi egy ideje közös élményt adunk egymásnak ajándékba, mert a virág elhervad, a csokit megesszük, a tárgyakat megunjuk, az élmények viszont megmaradnak nekünk jó sokáig.

Tavaly tandembiciklizéssel ünnepeltünk, béreltünk egy ilyen járgányt és azzal tekertünk a városban, meg-megállva itt-ott. Mosolyt csaltunk sokak arcára és aki látott bennünket az észrevette, hogy ragyogunk. Akkor is írtam, hogy házasság előtt állóknak melegen ajánlok egy ilyen tandem túrát, mert próbára teszi a kapcsolatot rendesen és még időben elárul sokmindent a másikról, amit lehet, hogy nem is tudott leendőbelijéről előtte.

Idén egy még furcsább közlekedési eszközt választottunk a már megszokott élményünnepléshez. Régóta kacérkodtunk egy segway túra gondolatával, ám visszatartott benünket az ára, bizony meglehetősen drágán kínálják ezt a szolgáltatást, hiszen elsősorban nem a Budapesten élő hétköznapi ember a célközönség, hanem a Budapestre látogató turista. Nemrég egy kuponos ajánlatban azonban féláron kínálták a segwayen való utazás lehetőségét így azonnal lecsaptunk rá és időpontot is foglaltunk. Mára.




A Régiposta utcában található irodában már várt ránk a kísérőnk, egy fiatal lány, akinek iszonyatosan nehezére esett tegezni bennünket... A kis utcában gyorsan elsajátítottuk a segwayezés ismereteket és valóban két-három perc kellett ahhoz, hogy magabiztosan haladjunk előre, hátra majd egy helyben forgjunk, forduljunk vele. A kis szerkezet valóban úgy működik, mint a gyalogos, vagyis ügyesen lehet manőverezni vele. Bámulatos szerkezet, amelyről azt kell tudni, hogy akár 20 km-es sebességgel is tud haladni. A miénk csk 8 km-rel, pedig a végén már mentünk volna többel is, ám a balesetek elkerülése érdekében jobbnak látták ezt az óvintézkedést bevezetni. Bizony. A segway nem veszélytelen jármű, ezért aztán bukósisak viselete is javasolt. Ha már itt tartok, elmesélem, hogy a Segway tulajdonosának halálát pont a saját Segwaye okozta, egyik alkalommal lezuhant egy szakadékba és ott szörnyethalt... A Lánchídon áthaladva eszembe jutott a történet de csak egy pillanatra, mert annyira de annyira élvezetes a közlekedés ezzel a csoda szerkezettel, amit a testünkkel irányíthatunk, hogy legszívesebben még egy órát gurultam volna vele. Készült persze egy csomó fotó közben és élveztük, hogy turisták vagyunk megint a saját városunkban, ami most meglehetősen szép arcát mutatta egyébként és egy csomó eddig fel nem fedezett részén haladtunk keresztül.
Az öltözékem talán nem éppen mondható ideálisnak a segwayezéshez, ám mindenképpen valami olyat akartam magamon viselni, ami legalább olyan régi, mint a házasságunk. Nos, esküvői ruhában mégsem vághattam neki, így esett a választás erre a pántos nyári ruhára, amit még megismerkedésünk hajnalán, első görögországi közös nyaralásunk alatt választott nekem Zoltán. Azon kívül, hogy kedves emlékeket ébreszt bennem mitagadás megnyugtató, hogy tizenöt év után is beleférek és jó rám.
Az egy órás gurulás alatt útba ejtettük megismerkedésünk helyszínét is a Szabadság téren lévő Bank Center épületét, ami előtt keringőt lejtettünk már meglehetősen rutinos segwayes (és házaspár) benyomását keltve. Elhaladtunk a Bazilika előtt, átmentünk a Szabadság hídon és a Lánchídon is. A Váci utcában ügyesen kerülgettük a gyalogosokat és közben arról társalogtunk, hogy mi az oka, hogy nem terjedt el a feltatáló eredeti elképzelése szerint jobban ez a közlekedési mód. Az árából egy jobb autót is lehet venni, ráaádsul elég súlyos is ha emelgetni kéne. Persze nem cserélném el az autómat érte de időnként újra egyensúlyoznék rajta szívesen.
Ja. A túra végére aztán már egyáltalán nem esett nehezére a kísérő hölgynek tegezni bennünket...






No és hogy valami jelentést is belemagyarázzak a segway és a házasságunk összefüggésébe, hát leírom, hogy tíz év alatt bizony előfordult, hogy ugyanúgy billegett a kapcsolatunk, mint az első pár méteren a jármű alattunk. Ügyesen kellett egyensúlyoznunk, hogy rajta maradjunk. Amikor megtanultuk hogyan kezeljük nagyon élveztük. Száguldoztunk de szerencsére volt mindig fék, így nem szálltunk el. Hátrafelé is tudtunk menni meg néha egymásnak is. Ilyenkor gyorsan visszaszálltunk rá és egymás mellett haladtunk tovább. Remélem még sokszor tíz évig.

A Segway túrákat szervező cég elérhetősége itt található. http://segway.ewk.hu/belvarosi-tura