Ötödikes lehettem, amikor a szokásos szavalóversenyen meglehetősen lámpalázasan eldaráltam valamelyik versemet, meghajoltam és örültem, hogy túl vagyok a megmérettetésen. Hogy mit adtam elő, arra már egyáltalán nem emlékszem, az előadást megelőző szívdobogásra viszont igen. Évfolyamtársam, Koponyás Rita versét és zseniális előadásmódját azonban még ma, harminc évvel később is képes vagyok felidézni, akkora hatást tett rám. (Vajon mit szólna ha tudná...) Szabó Lőrinc, Lóci óriás lesz című versét mondta el, de olyan gyönyörűségesen, átéléssel, hogy végérvényesen egyik kedvenc versemmé tette. Ez jutott eszembe, amikor Hanna egy nap azzal tért haza a suliból, hogy Ki-Mit- Tud lesz a Radnótiban és ő szívesen részt venne rajta és mondjuk a versmondó kategóriában indulna.

Hanna kérte, hogy olvassam el neki a verset, amiről beszéltem neki. Tetszett neki elsőre. Aztán ha már egyszer a kezemben volt a Szabó Lőrinc kötet, lapozgattuk és újabb és újabb verseket olvastunk el belőle. "Hanna! Van kedved ezt elszavalni?"- kérdeztem és Hannának volt, ráaádul olyan sebességgel tanulta meg a nyolc versszakot, hogy észre sem vettem. Valahogy le kellett lassítanunk Hannát, aki eleve gyorsan beszél, gyorsan gondolkodik, egy igazi szélvész kisasszony ám ezeknek a tulajdonságoknak semmi keresnivalójuk nincs szavaláskor. Zsuzsi és Viki, a két nagyon kedves színésznő a Holdvilág Kamaraszínházból még azt is vállalta, hogy meghallgatja Hannát és ad neki pár jó tanácsot a nagy megmérettetés előtt. Hanna nagyon hálás volt az igazi előadóművészektől érkező bíztatásért, a technikákért. Talán nekik is köszönhető, hogy a nagy napon olyan gyönyörűségesen, bájosan mondta el a verset, hogy magam is alig hittem el. Túlzások, erőteljes gesztusok, affektálás nélkül, mégis szépen hangsúlyozva és tagolva. Énekes Kati néni csak annyit tett még hozzá, hogy olyan hitelesen adta elő ez a kis másodikos a verset, hogy egy pillanatra elhitte, hogy ő az a nagy felnőtt,aki veszekedett a kisfiával, mint törpével egy óriás. Sokat jelentett Hannának Kati néni elismerése, ahogyan az is, amikor a néptánc tanár néni húzta magához, hogy a fülébe súgja, hogy mennyire bájosan, kedvesen szavalt az óriási színpadon Hanna. Mert a színpad óriási volt tényleg. A Radnótinak nagy színházterme van, kellett a mikrofon, hiszen a nézőtér is zsúfolásig megtelt nézőkkel. Párizsis szendvicseket és szörpöt árultak az aulában, mert marathoni ki-mit- tudra készült mindenki. Fél négytől este kilencig tartott a sok tehetséges diák szereplése. Egymás után léptek fel a próza, dal, vers, tánc, hangszeres produkció és jelenet kategóriában a kicsik és a nagyok. Hát igen. Talán nem a legszerencsésebb egy kalap alá venni egy másodikos és egy tizedikes előadását, ám ezúttal nem tett különbséget a zsűri a résztvevők között, nem volt korosztály vagy legalább alsós, felsős, gimis kategória külön. Viszont nem győztünk összenézni a szülőkkel, hogy mennyi válogatott tehetség jár az iskolába és a kicsik is csodálhatták a nagyokat, hogy majd egyszer ők is így szavalnak, így énekelnek, így zenélnek és táncolnak. Bevallom azt hittem, hogy a díjkiosztón már csak pár ember lesz a nézőtéren. Tévedtem. Kicsit fáradtan, de ugyanolyan lelkesen tapsoltak és minősítették a nézők a zsűri munkáját, mint az elején. A zsűri, amelynek az iskola igazgatója is tagja volt szigorúan pontozott és ahogyan ez lenni szokott, nem mindig értettünk együtt az értékelésükkel, ám összességében igazságos eredmények születtek. Hannának semmi oka nem lehet a panaszta. 52 pontot kapott a lehetséges 60-ból. Az igazgató bácsi 9 pontra értékelte és az ő szavazata azért értékesebb, mint a mindenkit lepontozó testnevelés tanárnőé... Bizony volt olyan kategória, amelynél ez a pontszám elegendőnek bizonyult az első vagy második helyhez. A versnél sajnos nem, így nem ért el dobogós helyezést Hanna. Reméltem, hogy nem bánkódik emiatt.. Csodás eredményt ért el, hiszen a nagyok között szerepelt. Szerintem csalódott volt meg persze az öt óra hosszát tartó egyébként fergeteges rendezvény miatt fáradt is. Hazafelé olyan kifejezések jelentését magyaráztuk el neki, hogy szubjektív vélemény, azonos súlycsoport, sikerélmény, önbizalom, teljesítmény. Eszméletlenül büszke vagyok rá, hogy alig nyolc évesen kiállt egyedül arra a nagy színpadra a mikrofon mögé és elmondta a verset, amiről ötödikes korom óta álmodtam, hogy majd elmondok egyszer. Ő megtette helyettem. A pulzusom az egeket verdeste, potyogtak a könnyeim úgy figyeltem Hannát testvéreivel, anyukámmal és Zoltánnal együtt. Az iskolában két évente rendezik meg az "össznépi" Ki Mit Tud-ot. Hanna negyedikes lesz a következő idején. Kíváncsi leszek lesz -e kedve újra színpadra állni és ha igen vajon milyen számban indul. Ha meglesz még ez a napló, elmesélem azt is. ui. A verset persze megtanulta Noémi is és az első pár versszakot Eszter is. Jelenleg átiratokat gyártunk, olyanokat, hogy "Veszekedtem a kislányommal, mint törpével egy óriás, Hanna ne karmold az asztalt, Hanna hová futsz, mit csinálsz...rettenetes, már megint szétdobáltad a szobában a dolgokat....