RSS

2012. január 8.

Adtuk és kaptuk



Igen, tudom, hogy már elmúlt a karácsony, mégis saját készítésű ajándékokról fogok írni. Olyanokról amelyeket én készítettem másoknak, olyanokról, amelyeket Hanna gyártott és olyanokról, amelyeket én kaptam. Mert ajándékot adni egész évben lehet és ha ez az ajándék a saját időnket, fáradozásainkat, ötletünket is tartalmazza akkor valóban azt sugallja, hogy fontos nekünk az, aki kapja.

1, A VÁZA

Nem tudom, más iskolákban is létezik -e kézimunka óra, Hannáéknál másodikban van és időnként a tanító nénik kérik, hogy vigyünk be cipős dobozt, konzervdobozt vagy szép befőttes üveget ilyen olyan célra. Legutóbb befőttes üvegeket kértek tőlünk. Hanna elárulta, hogy váza lesz belőle, különleges, egyszerű de nagyszerű technológiával fogják széppé varázsolni a csupasz üveget. Levettem hát a spejz polcról azt, amelyiknek váza alakja van és még mesélni is tudna, hiszen dédi rakta ebbe hajdanán a körte befőtteket. Nemes célra adtam Hannának, aki karácsony előtt haza is hozta felöltöztetve. Nekem nagyon tetszett ez a minimál design, az elegáns fehér a kék díszítéssel. Sajnos nem nekem szánta. Anyukám kapta karácsonyra. Talán túl sokat sóhajtoztam utána, mindenesetre pár napja meglepett egy másikkal. Ezúttal szivárványszínű fonalat tekert a beragasztózott üvegre. Az eredmény így is káprázatos lett. Alig várom, hogy tavasszal a tulipánokat, nárciszokat beletehessem.




2, A HÓEMBER KÉSZLET

Ebből négy szettet készítettem. Volt a rongyos zsákomban pár polár sál, amit már nem akart hordani egyik lányom se. Sapkát is találtam, olyanokat, amelyek már nem tetszenek vagy amiket kinőttek. Kis piros lábosból csak egy volt, szívem szerint azt tettem volna a dobozba, ám sehol nem találtam elfogadható áron hagyományos piros, zománcozott lábost. Pedig a magyar hóemberek fejére az dukált volna. Mindegy. Gondolom boldog lesz a polár sapkában is. Kisebb dobozba tettem a tengerpartról összegyűjtött nagy kavicsokból kettőt, amelyeket korábban a lányokkal együtt lefestettünk akril festékkel. Kisebb kavicsokat is csomagoltam, azokból készülhet majd a hóember szája. Répát egy tanszer ellátóból szereztem, talán ez volt a legnehezebb része a készlet összeállításában. A szemléltető eszközök forgalmazói szerint a sárgarépa citromsárga, így itthon festhettük le mindet pirosra. Azóta másnál láttam, hogy só-liszt gyurmából is remek répát lehetett volna gyártani- valahogy ez nekem nem jutott eszembe. Na majd jövőre. A rőfös boltban vettem pár óriás gombot és már csak rá kellett írnom a dobozra, hogy: HÓEMBER KÉSZLET. Hozzávalók: friss hó és jókedv Tartalma: sapka, sál, szemek, orr, száj és gombok
Sajnos a megajándékozottak azóta sem tudták kipróbálni a szettet. Bátyám kislánya, Nóri, már nem is tudta kivárni a hóesésést. Tartott egy főpróbát óriási kisvakondján.
Egy készletet magunknak is készítettem. Lehet, hogy ma végre hónunk alá csaphatjuk a dobozt és megépíthetjük a hóembert?




3. A HÁZI FORRÓCSOKI POR

Idei gasztro ajándékom. A hatgyerekes Virág blogján láttam és egyből tudtam, hogy ezzel lepem meg szeretteimet. Tavaly csokis sütiport adtam szép csatos üvegben, némi instrukció kíséretében a legszerencsésebbeknek :- és bár sikere volt, nem szerettem volna ugyanezt adni.
Ehhez a recepthez egy tábla tej- és étcsoki kell és 15 dkg barna cukor összedarálva egy vaníliarúd kikapart belsejével. Szükséges még két három kanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor is. A csokikat aprítógépben daráltam le, ehez adtam a vaníliás cukrot és a kakaóport. A kész durva keveréket csinos üvegekbe tettem, mindegyikbe szúrtam egy rúd fahéjat majd celofánnal lezártam és feldíszítettem. Ráírtam, hogy házi forró csoki por és még azt, hogy forró tejbe kell tenni és szeretetben meginni. Nem tudom hány adagot készítettem, mert a lányok folyton forró csokit akartak inni ebben az időben. Tény, hogy valami miatt (a csokival szenvedett azért szegény) az aprítógépem tönkrement, úgyhogy bizony ez nagyon drága ajándék lett.




Amit kaptam:

1. A KARKŐTŐ ÚJRAHASZNOSÍTOTT ANYAGBÓL

Móni idén is kitett magáért. Tavaly papírmassé golyókból fűzött nekem csodás nyakláncot. Szerintem, aki találkozott velem 2011-ben, az láthatta, mert hiába van kismillió bizsum és ékszerem, mindig ez volt a nyakamban. Idén PET palackból készített karkötőket. Nagyon szép csomagban szállította a "futár" házhoz, szinte sajnáltuk kibontani. A csomagban aztán mindannyiunk (mármint a női szakasz) megtalálta a neki szánt darabokat.



2. A CSOKISZALÁMI

Glória gasztro ajándéka. No de milyen! Már a csomagolás magával ragadó. Csak forgattuk, simogattuk és tízszer elolvastuk, a jópofa szöveget, hogy nyomokban szeretetet tartalmaz és egyébként milyen titkos összetevőkből áll a finomság. Valami mennyei. Jövőre lehet, hogy a forró csokiport ez az ajándék váltja fel, mert a receptet is elárulta Glória, szóval duplán ajándékozott meg. Recept és kép itt. Mi sajnos olyan gyorsan elpusztítottuk, hogy nem maradt idő a fotózásra. A gondosan elkészített cimkét azért eltettem.

3. A GYŰRŰ

Hanna osztálytársának anyukájának ujján láttam meg a gyönygökből fűzött gyűrűt. A lélegzetem is elállt, mert bár nem szeretem különösen a gyűrűket, általában csak a jeggyűrűmet viselem, ez annyira különleges volt, hogy megkérdeztem hol szerezte. A válasz meglepett. "Én fűztem. Nagyon könnyű"- felelte Karolina. Szerintem látta mennyire sóvárogva nézem, ezért megnyugtatott, hogy ha szeretném fűz nekem is egyet. Így történt, hogy Hanna szülinapján én is kaptam ajándékot, egy ugyanolyan elegánsan, finom, saját készítésű gyűrűt. Ja. Hanna is gazdagabb lett egy neki való lilával. Egyszer remélem beavat Karolina a gyöngyfűzés rejtelmeibe. Azt mondta könnyű. Igaz a parkettfonásra is ezt mondta- azóta sem boldogulok vele. (azért nem adom fel)

5 megjegyzés:

Minden lében 4 kanál írta...

A Csilla néni inspirálta alkotásoktól mindig meghatódom.
A hóember készlet nagyon ötletes! Nálunk is van egy erre a célra rendszeresített piros lyukas zománcos lábas!:)
A csokipor pedig teljes sikert aratott, köszönjük Ági.
Móni káprázatos kreativitása mindig inspirál, Karolina pejote technikájára én is vevő vagyok!

A csokiszalámi, hát nagyon örülök, hogy mind elfogyott!

Puszi
Glória

Ui: A rajzok tárolását kiküszöbölendő Csenger kapott a szülinapjára egy gyönyörű indiai mintás füzetet, most abba alkot.

Cilee írta...

Idén én is magam készítette ajándékokat adtam, leszámítva a gyerekekét, majd én is megosztom veled, köszi az ötleteket! :-)

Veres Izabella írta...

Nagyon klasz dolgok ezek,olyan ugyesek vagytok hogy ennyi klasz dolgottudtok csinalni.Moni is nagyon ugyes amugy.puszika

Mónika írta...

Szeretném itt megjegyezni, hogy a forrócsoki nagyon finom volt!
(csak kevés)
:)))
A géped nagyon sajnálom, majd ha látok "olcsón" akkor szólok, mert a későbbiekben is szükséged lehet rá...
A Hanna-féle fonalas vázát mi is elkészítjük, már csak a megfelelő dekorációs pamutot kell beszereznünk hozzá.
:D

Levendulalány írta...

Tényleg gyönyörűek az üvegek! Hannának fantasztikus kézügyessége lehet, ezt már máskor is megállapítottam....