Teadélután




Van az úgy, hogy a lányok már unják a játékokat, a legót, a rajzolást és semmi se jó. Előfordul ilyenkor, hogy mindenért nyafognak, hogy minden kis dolgon összekapnak és az én édes, aranyos lányaim kis boszorkánnyá változnak. No ekkor szoktam bevetni a varázslatot. Gyorsan valami különleges ízű teát készítek, megterítem az asztalt és előveszem nagymamám, anyósom és dédi örökségét, a legalább négy féle teaáskészletből megmaradt darabokat, hogy aztán elkiáltsam magam: TEADÉLUTÁN!!!!






Még decemberben, az adventi időszakban szoktunk rá a teadélutánokra. Volt, hogy délelőtt is...Igazi porcelán teaáskannából öntjük ilyenkor a valódi porcelán teáscsészékbe a teát. Törékeny cukortartóból vesszük ki csipesszel a szív alakú cukorkákat és kis kancsóból öntjük tej helyett a citromlevet. Legtöbbször valami süti is jár hozzá, a lányok valamelyik kedvenc muffinja vagy a megunhatatlan francia almatorta. Ha éppen nincs az se baj. A háztartási keksz és a győri édes is megteszi. Úgysem ez a lényeg, hanem,hogy ilyenkor Hanna, Eszter és Noémi felveheti a királylány, hercegnő vagy báli ruháját. Mivel nekem nincs ilyen, én valami szokatlan dolgot teszek a nyakamba, fülembe vagy éppen fejemre. Kacagásuk úgy csilingel ilyenkor, mint a csészék, kistányérok, cukorkatartók teázgatás közben.



Még decemberben, az adventi kalendáriumban rejtettem el a "Csináljunk teadélutánt!" felirattal ellátott cetlit. Nos, ennek akkora sikere volt decemberben, hogy elhatároztuk gyakrabban megismételjük a porceláncsészés, szépruhás, sütis, kekszes szeánszot. Végre hasznos tárgyakká változtak a tálalószekrény alján szomorkodó innen-onnan örökölt réges régi, szépséges és csorba csészék. Készletnek nem nevezném, hiszen egyik sem hiánytalan, de pont ettől olyan szépséges és kedves mindegyik.

És hogy mit csinálunk egy ilyen teadélutánok alatt? Semmi különöset csak beszélgetünk meg persze nevetgélünk. Ilyenko megnyugodnak és újra édes, aranyos három nővérré változnak. Nem nagy dolog, mégis felér egy varázslattal.
Megjegyzem, ez egy lányos program. Férfinek vagyis Zoltánnak semmi keresnivalója a mi kis teadélutánunkon.
Sütit azért szoktunk hagyni neki.



ui. A képek egy olyan teadélelőttön készültek, amikor Hanna nem tartózkodott itthon. Természetesen ő is aktív résztvevője a csiligelős csészés csacsogásnak.

You Might Also Like

4 megjegyzés

  1. "Lányos program ..." Bocs! Már itt sem vagyok. :))

    VálaszTörlés
  2. Szuper ötlet, tényleg jó kis lányos program... hogy én mennyire várom már az ilyeneket :)

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem ez elől már Gábor is menekülne, vagy legalábbis erre az időre kiiktatná magát.
    Ami pedig a beöltözést illeti, nekem tetszik, de a lányokat már nem hozza lázba egy hercegnős ruha, mondjuk kíváncsi leszek a farsangi jelmezválasztásra, mert ugye, a Zsófiét már tudjuk...
    Egyébként, pont ma reggel fekete tüll-tütübe ment a drágám oviba, igaz, egytől-egyig csajos színű rózsaszínekkel, csipke zoknival kombinálta.
    :)))

    Puszillak benneteket,
    Móni

    VálaszTörlés
  4. Most látom "csak" az új frizurádat!!!
    /majd elmondom mi jutott róla eszembe/
    :)))
    Valamit nagyon elállíthattam a gépemen, mert azon hiányos bejegyzéseket látni és ami legszomorúbb az egészben, hogy erre csak most jöttem rá...

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes