RSS

2013. január 31.

Szemüveget a Hannának!

..meg a bírónak!

Úgy emlékszem, hogy amikor én még kislány voltam ciki volt a szemüveg. Én ugyan sosem csúfolkodtam, de voltak akiket boldoggá tett az, ha skandálják a Szemüveges pápa, lyukas a gatyája típusú szövegeket. Tény és való, hogy abban az időben még nemigen lehetett a szemüvegkerettel divatozni, játszadozni, az archoz legjobban illőt megkeresni. Gyógyászati segédeszköz volt, a legkevésbé sem divatos kiegészítő.

Kicsit később kezdték mondani, hogy a szemüveg öltöztet. Kacérkodtam a gondolattal, hogy nekem is legyen egy, amiben sima üveg lett volna, mert persze a látásommal semmi baj nem volt sose. Lebeszéltem magamat és inkább annak örültem, hogy sas szeműnek neveztek, mert a "Ki tudja a legtávolabbi szöveget elolvasni?" versenyeket sorra megnyertem. Most is megnyerném.

Zoltán kisiskolás volt, amikor szemüveget kapott. Úgy mesélte, hogy szüleivel az egyik amerikai útjukról készült diákat nézték, amikor a drámai felismerés bekövetkezett: a fotókon szereplő feliratokból nem lát semmit.

Amikor megszületett Hanna, azon gondolkodtam, hogy vajon milyen tulajdonságokat, jegyeket örökölt tőlem és melyeket Zoltántól. Az ideális az lenne, ha mindkettőnkből a legjobbakat adhatnánk át gyerekeinknek, de persze ez csak illúzió és annak ellenére, hogy nem vártuk, azért várható volt, hogy valamelyik gyerekünk ugyanúgy, mint apuka-szemüveges lesz.

Aztán egyik nap és a másikon is Hanna panaszkodni kezdett, hogy nehezére esik elolvasni a táblára írt szöveget, hogy amikor az aktív táblát használják, hunyorog. Időnként teszteltük a látását, az autóban utazva rendszámtáblákat olvastattunk le vele vagy plakátok egyre apróbb betűs szövegeit. Éreztem, hogy nincs nagy baj, de azért komolyan vettük, így első körben elvittük a kerületben egy bejáratott Optikai Szalonba, ahol szakorvosi vizsgálatra jelentkeztünk be és ahol a tulajdonos szerintem kifejezetten utálja a gyerekeket. Szerencsére nem ő vizsgálta Hannát, hanem egy másik férfi, mégpedig ultramodern géppel, amely végül azt az eredményt hozta ki, hogy Hanna szeme tökéletes.

Örültünk a hírnek, csak Hannán látszódtak a csalódottság jelei. Bevallom akkor átfutott az agyamon az, hogy lányom csak egy divathóbort áldozata, az osztályban egyre több kislánynak van szemüvege és biztosan ő is vágyik egyre, ugyanúgy, mint hajdanán én. Aztán egy nyugodt pillanatban Hanna odajött hozzám és elmondta, hogy annak ellenére, hogy a vizsgálat nem talált hibát gyönyörű barna szemeiben, ő nem úgy látja a táblát, ahogy kellene. Egy percig sem kételkedtem a szavaiban. Időpontot kértem a világ legaranyosabb szemész doktornőjéhez az Örs Vezér téri rendelőbe. Egy hónappal később (ami a magyar egészségügyben talán gyorsnak is számít..) már újra Hanna látását vizsgálták és kétséget nem tűrően kimondták, hogy feles szemüvegre van szüksége és évente vissza kell mennünk a tündéri doktor nénihez, mert bizony várhatóan nem áll meg a szem romlása ennyivel.

A Vision Expressnél vettük meg a szemüveget, méghozzá extra hatékonyan és hála a most futó akciónak, elfogadható áron. Hanna a második keretnél olyan mámorittasan kiáltott fel, hogy "Ez az anya! Ez tökéletes! Ez tetszik a legjobban!", hogy az alkalmazottak mind elmosolyodtak és köré gyűltek, no és persze megerősítették abban, hogy jó ízléssel van megáldva a gyerek. Itthon aztán Zoltán a helyes szemüveghasználatról, karbantartásról de főleg óvásról tartott egy órás kiselőadást Hannának, aki ma meglehetősen izgatottan ment iskolába.

Amikor kilibbent a kocsiból, osztálytársnőjébe Flórába botlott (aki szintén nemrég kapott szemüveget) és aki olyan aranyosan és őszintén dicsérte Hanna új fizimiskáját, hogy elhittem, hogy a szemüvegesek csúfolása már csak a mesékben létezik és bezzeg nélkül az én időmben létezett.

Íme az első kép róla, stílszerűen kicsit homályosan.












7 megjegyzés:

sedith írta...

Nem tudom, ilyenkor mit helyes mondani, de tényleg. Igazából sajnálom, mert divatos vagy sem (ugye, ha már muszáj, legalább szép legyen) a problémát jelzi. Mindkét lányomnak van, ileltve volt. Krisztának már nem kell hordania, bár néha, amikor sötétedés után még tanul, azért felveszi, mert segíti. Borókám sosem fog megszabadulni tőle. De egy ideje nem hordja (én sem erőltettem), és éppen ma reggel szembesültünk, hogy a sütő digitális kijelzőjén kb. 5 lépésről nem tudta leolvasni a számokat nélküle. Hamar feltettük, és már olvasta is őket. Az már más tál tészta, hogy a 2-est 5-ösnek mondta, de egy alig 5 évesnek ez talán megbocsátható. :)
Hát, az tény, hogy Hanna szemüveggel is csinos, de én azt kívánom, hogy néhány év alatt Kriszta sorsára jusson: felejtse el a szemüveget. :(

Mónika írta...

Szerintem a lányoknak is ez lesz a sorsa, mert állítólag az ellentétes neműek örökítik, erre még a doktornőnk is felhívta a figyelmünket...
Divat-ide, divat-oda, azért csak jobb lenne nélküle!
Esetleg egy jobb kép, nem mintha nem lenne elég jó, de más arcát mutatja így Hanna...
:D

Annak meg külön örülök, hogy mostanság divat lett a szemüveg...

Ági meg az angyalai írta...

Edith, Móni!

Hát persze, hogy nem bontottunk pezsgőt a hírre és engem is láthatatlanul, de elszomorított, hogy nem úsztuk meg. (kíváncsi leszek a másik két lányommal mi lesz a helyzet..ott Eszter ugye nagyon Zoltánra ütött, Noémi viszont egy az egyben én vagyok kicsiben..). Ugyanakkor örülök annak, hogy Hannát nem érintette rosszul a változás, hamar alkalmazkodott a helyzethez és én is bízom benne, hogy egyszer csak már nem kell. Ha mégis, hát Istenem....azt kívánom ennél nagyobb baja ne legyen!

Ágnes

marcsis írta...

Tényleg szuper szemüvegkeretek vannak mostanában! Pannának is épp a múlt héten lett kész! De Ő nem Apától, hanem tőlem örökölte. Én is kisiskolás koromtól együtt élek a rossz szememmel. Egyedül kamaszkorban volt zavaró, de akkor ott volt a kontaktlencse. Néha kacérkodom a szemműtéttel, de nem is tudom...igazad van Ágnes, én a Láthatatlan kiállítás után jöttem rá, ennél nagyobb baja ne legyen az embernek, de azért azt kívánom ne kelljen sokáig hordani Hannának és Pannának! :)
Marcsi

Apróságok írta...

:-))))Nekem is sas szemem van, de már pár éve én is eljátszottam az üveges változat gondolatával, mert a szemüveg tényleg öltöztet!!! Jó, hogy Hanna nem büntiként élte meg a szemüveges létet, de azért persze jobb lenne nélküle:-((( És persze csuda csini benne!!!

MJ írta...

Jól választott! :)) Nekem is sas szemem van, csak ha a fal túl közelre kerül, akkor nekirepülök. :))
Most nem vicc! Távolra jól látok, csak olvasáskor lett a kezem túl rövid.

Minden lében 4 kanál írta...

Tegnap egy röpke pillanatra láttam Hannát! Csinos a szemüvegben. Bár most, hogy annyi szemüveges gyerkőc lett az osztályban, a jó látókat nagyon hátra ültették. Bence ezt egy kicsit zokon vette. De ha az örökléses dolog igaz, akkor minket a szemüveg nem érint!

Glóri