A Nyalóka, az Álomtündér és Mona Lisa esete a farsanggal





Amikor megemlítettem Hannának, hogy a Mezőgazdasági Múzeum nagy farsangi programjai között lesz majd farsangi kvízjáték és totó is, olyan magabiztosan vágta rá, hogy abban tuti, hogy elviszi a pálmát, hogy bizony nagyot néztem. Aztán felvilágosított arról, hogy vagy két hete csak a farsangi hagyományokról, szokásokról beszélgetnek olvasás órán és higgyem el, hogy nem tudnak neki újat mondani ebben a témában. Bizonyítékképpen elmagyarázta hogy miért pont Mohácson rendezték őseink az első busójárást és hogy hívják azokat, akiknek a nevéhez kapcsolódik a farsang hagyománya. Na ki tudja Google nélkül?





No hát igaz, ami igaz rendesen kivettük a részünket a farsangolásból idén is. Eszter és Noémi kiemelt figyelemmel vett részt a készülődésben, mert tudták, hogy brühühü ez lesz az utolsó ovis farsangi mulatságuk, a következőn már iskolásként vesznek részt. Sokat gondolkodtak a jelmezükön és ha hiszitek ha nem, valahogy idén se jutott eszükbe királylánynak vagy hercegnőnek öltözni. Saját bevallásuk szerint azért, mert annak itthon is felöltözhetnek bármikor, ami igaz, mert mondjuk amikor teadélutánt játszunk, akkor felvehetik a legpompázatosabb ruhájukat. Aztán kitalálták. Noémi nyalóka jelmezt szeretett volna, Eszter pedig a némileg könnyebben kivitelezhető éjkirálynő szeretett volna lenni. Az éjkirálynő jelmez aztán lassan átformálódott álomtündér jelmezzé, mert találtam egy helyes karton szárnyat, amit mindenféleképpen szerettem volna felhasználni a jelmezhez. Mondanom se kell, Noémi nyalóka jelmeze feladta a leckét, hiszen aki ismer tudja, hogy rosszban vagyok a tűvel és a cérnával, meg egyáltalán hogyan kivitelezzem az egészet. Már-már lemondtam róla, alkotói válságra hivatkozva de ekkor Noémi megmutatta két színes törölközőn, hogy ha azokat egymásba csavarjuk és az arca köré tesszük, akkor pont úgy néz ki, mint egy olyan nyalóka, amit a Sugar Shop-ban is lehet kapni. És tényleg! Magasra emeltem Noémit és össze vissza puszilgattam, hogy megmentette a becsületemet. :-) Már csak megfelelő, cukorka színű anyagot kellett találnom, amit meg is leltem a kinőtt ruhák dobozában. Hanna is hozzátette a saját ötletét. Ő azt mondta, hogy mindenképpen kell egy sötétebb valami, ami lelóg, mert az imitálná a fogót. A hatalmas varrós-dobozban találtam is egy barna szalagot, így az lógott le fogantyú gyanánt. Pöttyös póló és dédanyám horgolt, színes terítője adta a ruhát meg persze egy hatalmas igazi nyalóka. Vitt még magával egy csokor nyalókát is, amit egy felöltöztetett konzervdobozba nyomott hungarocell golyóba tűzködtem bele. Elégedett volt a végeredménnyel én pedig rettenetesen megkönnyebbültem.





Eszter jelmezével gyorsabban haladtunk. Találtunk egy sosem hordott sötétkék szép pörgős ruhát, amelyeken az apró pöttyök a csillagokat jelképezték. Egy IKEÁ-ból származó papír viking fejdíszről levágtam a szarvakat és az ikea feliratot eltüntettem arany csillagokkal, holdakkal, amelyeket Eszter vágott ki nagy gonddal. Egy varázspálcára ráragasztottunk egy nagy holdat és kellett még egy kispárna is ha már egyszer álomtündér lett Eszti.

A nagy napra még együtt sütöttünk macis kekszet is, mert azt kértek. Amikor előző nap mentem értük az oviba, azt kérték hamar fektessem le őket. Nem, nem azért mert álmosak, hanem mert úgy hamarabb elérkezik a várva várt farsang.

Az esemény zártkörű volt de az azóta elküldött fotók és a lányok elbeszélése azt mutatja, hogy kiváló hangulatban telt a délelőtt.


Másnap Hanna farsangja következett. Nála már tétje is volt a beöltözésnek, hiszen egy három tagú, gimisekből álló zsűri döntötte el kinek ítéli oda osztályonként az első, a második és a harmadik díjat. Ami azonnal kiderült számomra, hogy a szülők és a gyerekek apait-anyait beleadtak és valóban szuper ötletes, különleges jelmezek születtek. Némelyikben annyi munka volt szerintem, hogy megérdemelt volna anyuka egy különdíjat érte. Aztán az eredményhirdetéskor sokan összenéztünk, mert a legtöbben nem értettek egyet egy viszonylag unalmas zsákbamacska, bárányfelhő vagy hörcsög jelmez mivel érdemelte ki, hogy dobogós legyen. Azt is észrevettem, hogy divat lett szóösszetételekből gyártani jelmezt. Volt egy (világháló földgömböt egy hálóban cipelő gyerek, vállalkozószellem (fehér lepedőbe bújtatott gyerek, aktatáskával, mobillal és egy ütős verssel) és mindennek a teteje a mindennek a teteje, amelyik fehér lepedőre erősített kupakokkal, doboztetőkkel vonult fel és nyert abszolút jogosan.






Hanna jelmezét a közönség díjazta, a zsűri azonban nem. A Mona Lisa jelmez ötlete az én fejemből pattant ki. Évekkel ezelőtt láttam a neten, most újra rákerestem és megkérdeztem Hannát, hogy mit szólna hozzá, hogy idén Mona Hanna lenne.
Volt pár álmatlan éjszakám miatta, mert fogalmam se volt róla honnan szerzek majd megfelelő méretű képkeretet. Végignézve ugyanis az otthoni kínálatot, egyik sem volt alkalmas a feladatra. Zoltán eközben kinyomtatta a Mona Lisát, méghozzá csúcs szuper minőségben. Arra nem gondolt, hogy az összeszerelés is az ő feladat lesz. Pedig de. Nagy nehezen leráncigáltam egy pont jó képkeretet, amiből kiszedtük a már nem túl aktuális képet. A LIDL jóvoltából szerzett Zoltán kartondobozt, ezt applikálta a keretre, erre került a kép, amelyet már csak ki kellett vágni a megfelelő helyen. Két fogót is kénytelen volt gyártani, mert nem vettem át anélkül a művet. Mire Hanna hazajött a suliból már csak mögé kellett bújnia. Volt nagy kacagás és öröm. Jó apropó volt kicsit beszélgetni Leonardo Da Vinciről és a titokzatos mosollyal megáldott nőről, meg Párizsról, ahol ugyan már járt Hanna, de a Louvre-ot csak kívülről látta.
Zoltánt megkértük, hogy költsön még egy négysorost a jelmezhez, amit a színpadon lesz alkalma elmondani a közönségnek. Kb. két perc alatt megszületett a költemény:

"Jelmezem nem rejtelmes
a molyom sejtelmes
a farsangi fánk fincsi
Festőm Leonardo da Vinci."




Az díjátadás után minden osztály a saját termében folytatta az ünneplést. Volt fánkevő verseny, székfoglaló, szóval csupa klasszikus. Emellett most én is készültem, egy Ki tud többet az osztályról nevű 13+1-es totóval, amit én vezényeltem le...




És hát igen. Hanna biztosan csalódott volt kicsit, hogy az ő jelmeze most nem lett díjnyertes. Ahogyan sok más gyerkőc is szomorkodott. Talán jobb lett volna több kategória, vagy különdíj vagy közönségdíj vagy bármi. Otthon aztán beszélgettem Hannával arról, hogy a zsűri sok szempontot vesz figyelembe és néha van részrehajlás meg olyan tényező, amiről mi nem is tudunk de persze főleg szubjektív vélemény és azzal, hogy valaki beöltözött elfogadja azt, hogy hármat döntik el kié lesz a díj. A közönségnek és a résztvevőknek is joga van hőbörögni, fejet csóválni de akkor is így van és bizony sokszor fog találkozni ilyen szituációval. Ilyenek a tehetségkutató versenyek többsége is, amiből ha jól tudom most éppen gyerekeknek szerveznek valami hasonlót, aminek a gondolatától is feláll a szőr a hátamon...

Tudjátok mi volt a legvigasztalóbb mondatom? Az, hogy lehet, hogy nem te nyertél Hanna, de a te jelmezed mögé bújtak be a legtöbben, a tiédet próbálták maguk elé a legtöbben és úgy fényképeztették magukat. Mi ez ha nem totális siker?
No és persze köszönjük a sok-sok facebook-on érkezett vállveregetést is. Mindhárman: Zoltán, Hanna és én is büszkék vagyunk rá.

Ui. Breaking news, hogy tegnap a Farsang VAM rendezvényem Hanna személyesen az Alma zenekar énekesétől vehette át a Mona Lisa jelmezért járó díjat vagyis megint igaz a mondás, hogy Minden jó, ha vége jó.


You Might Also Like

6 megjegyzés

  1. Sok jó jelmez volt, de majd jövőre mi is valami szóviccessel indulunk. (Csenger már például kitalálta Eszternek az Eszter-házi-torta jelmezt).

    A Mona Lisa jelmezetek kedves emlékeket ébresztett bennem, úgyhogy alkalom adtán fotózkodom majd vele! :-)

    Glóri

    VálaszTörlés
  2. Szerintem fantasztikus volt Hanna jelmeze...
    Szemüveget a zsűrinek!
    ;)

    Csenger, Eszternek szánt ötletén, még most is kuncogok magamban...
    :)))

    VálaszTörlés
  3. Glória! Csenger zseniális! Van ötlete a kivitelezésre is?
    Móni, a te tavalyi ötleted se ment ki még a fejemből...

    Ági

    VálaszTörlés
  4. Ági, van egy évünk, addigra kitaláljuk! :-)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem a Mona Lisa-jelmeznek fődíjat kellett volna kapnia, fantasztikus. Én is boldogan fotózkodtam volna mögötte, az biztos :-)

    VálaszTörlés
  6. Jaj Levendulalány! Tényleg sokan mondtátok, hogy jó kis jelmez volt,de hogy Te is leírtad és ez a véleményed, az azon kívül, hogy megtisztelő, végtelen büszkeséggel tölt el!
    Ölellek,

    Ági

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes