RSS

2014. április 3.

Hanna névnapja





Lehet, hogy már írtam egy korábbi névnapos bejegyzésben (ami tekintve, hogy Hanna születése óta íródik a blog, elég valószínű), hogy viszonylag korán, középiskolás koromban szerettem bele a Hanna névbe. Pontosabban a Johannába. Az analitikusokhoz járt egy ilyen nevű lány és én -bár elégedett vagyok saját nevemmel- arra gondoltam, hogy te jó ég, hogy lehet valakinek ilyen szépséges keresztneve. Eldöntöttem,hogy ha egyszer lányom lesz, ő ezt a nevet fogja kapni.
Azóta persze már nem olyan ritka és meglehetősen népszerű lett a rövidített változata a Hanna. Egyes statisztikák szerint tavaly a leggyakrabban ezt a nevet adták a kislányoknak, de van olyan is, ami "csak" a 7. helyre teszi. Tény, hogy egyre gyakrabban hallom az anyukákat a Hanna nevet kiáltani. Gondolom majd lecseng. Az én időmben is sok Ágnes volt, ma meg már felkapom a fejemet ha így hívnak egy kislányt. Hanna most éppen annak örül, hogy március 28-án a Gedeon majd Johanna nevek mellett a legtöbb naptárban oda van írva az ő neve is.

Hannának sem az oviban sem az osztályban nem kell osztozni a nevén. Johanna, aki osztálytársa Johi néven fut, ő meg ugye Hanna, szóval nem keveri össze őket senki. Ezzel a Johanna nevű kislánnyal szokta Hanna az osztályban is megünnepelni a nevét. Úgy történik, hogy ők kitalálják majd otthon mindenki közli a saját anyukájával a tervet. Anyukák felhívják egymást telefonon, egyeztetnek és sütnek. Most a látványos, ötletes, bár nem túl egészséges görögdinnye sütire szavaztak, így egy nappal a nagy nap előtt Johi anyukája és én is ételfesték után szaladgáltunk. Természetesen nem akartunk csalódást okozni szép nevű gyermekeinknek, így én például egy jó fárasztó Budai Várban tett séta után, késő este álltam neki a gombócok formázásának. Gondolom más is megtette volna, nem gondolom, hogy ettől lettem szuper mami de nem bántam volna, ha egy nappal később kellett volna nekiállni a gyurmázásnak.




Másnap boldogan vitte be a suliba, Johi anyukája is teljesítette a házi feladatot és úgy hallottam hogy egy morzsát se hagytak.

Kapott egy kis rózsacsokrot az apukájától, tőlem is egy kis apróságot, amit majd a közelgő londoni útjára vihet magával de az igazi ajándék, -ami ezúttal is élményajándék volt- a hétvégén várt rá. Barátnőjével együtt részt vett egy gyerekeknek meghirdetett főző tanfolyamon, ahol elvileg egészséges amerikai ételeket készítettek el. Hogy mennyire egészséges nem tudom, a pillacukorról speciel nem gondolom, hogy az de nem is ez a lényeg, hanem, hogy nagyon élvezték a kotyvasztást és állítólag egyedül is el tudnák készíteni most már a fogásokat. A Chefparade főzőiskolát egyébként melegen ajánlom mindenkinek és nemcsak azért mert jól ismerjük a tulajdonosát, hanem mert magas színvonalú kurzusokat tartanak kezdőknek, haladóknak, felnőtteknek, társkeresőknek, gyerekeknek sőt még a profiknak is.
Sajnos én nem lehettem ott az óbudai helyszínen de a "kisbarátnő" anyukája készített pár fényképet.






Elvileg itt véget ért volna Hanna élményajándéka, ám spontán meghosszabbodott. Julcsi anyukája áthívta magukhoz Hannát, ahol miután kijátszották magukat felugrottak a kőhajításra lévő Citadellára és ott bohóckodtak egészen estig. Nagyon hálás voltam ezért a "kisbarátnő" anyukájának és Hanna is úgy fogta fel az ottlétét, mint a névnapi élmény sorozat megkoronázása.





A kicsikkel ezalatt egy szülinapi zsúron voltunk tele élményekkel, mert a Kölyökvadon játszóházban állatbemutató is volt és hát nem minden nap van alkalma az embernek varánuszt, kaméleont simogatni és kígyót sem tekertek még a nyakukra addig a napig.



Szóval eléggé fáradtan érkeztünk meg Hannáért és hát történt egy kis baleset. Eszti addig ficergett a parkoló és nyitott ajtajú autónkban, hogy kiesett, arccal a járdára, ami aki tudja milyen autónk van az azt is sejti, hogy mekkora zuhanást jelent.

Csúnya seb lett a szeme alatt, a térdén csak pár karcolás és magam is alig mertem elhinni, de ennyi. Nem tört ki a foga, nem hasadt fel a szája, nem tört be a feje sem az orra. A seb eszméletlen tempóban kezdett varasodni én pedig meg voltam győződve róla, hogy jó sokáig csúfítja majd amúgy szépségesen bájos kis arcát a seb. Ehhez képest két nappal később már magától lejött a kemény rész és már csak egy rózsaszín folt emlékeztet arra, hogy hogyan végződött a meglehetősen élménydús szombatunk.

1 megjegyzés:

Mónika írta...

Utólag is boldog névnapot kívánunk Hannának!
Emlékezetes nap lehetett...
-Esztikém számára is!
;)