RSS

2014. december 31.

Hanna meg az ő 11. élmény-szülinapja





10 év alatt megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy stressz- és idegeskedésmentes legyen a december, akkor elsejére nemcsak az adventi naptárakkal, az adventi koszorúval, a dekorációval kell készen lennem hanem Hanna december 29-i szülinapjának előkészületeivel is. Minden évben hálásak vagyunk egymásnak, hogy nem az eredetileg kiírt karácsonyi időpontban jött a világra hanem meghagyva magának és nekünk is a szülinapi ünneplés örömét, pár nappal később. Mondjuk van még egy nagy előnye. Mivel iskolai szünetre esik, minden évben a saját napján tarthatjuk a zsúrját vagyis nem kell elhalasztani vagy előbbre hozni.


Egyik kedvenc elfoglaltságom meghívókat készíteni a lányok szülinapjára. Az ideális megoldás az amikor olyat gyártunk, amiben az ünnepelt keze munkája is benne van de azért hagyják, hogy én is kiéljem magam. Hanna szülinapjára pont egy ilyet találtam. Megmutattam neki a prototípust és nagyon tetszett neki. Tudtam, hogy így lesz, mert kellően csajos és van benne egy kis csavar amitől különleges is. Hanna nagylelkűen megengedte, hogy a szoknyákat én hajtogassam és ragasszam ő pedig megrajzolta a hozzájuk tartozó táncos lányokat mit ne mondjak nagyon édesen. Mivel "ittalvós" bulit terveztünk, leírtuk a várható programokat részletezve, -igaz azt már szövegszerkesztővel- és ez került a meghívóba.



Abban aztán kiderült, hogy nem sok köze van a balerináknak a bulihoz, mert idén inkább az eszüket, logikájukat, agyafúrtságukat kell latba venniük, merthogy a TRAP nevű szabadulószoba várta a csapatot, annak is az egyiptomi terme.
A szabadulószoba magyar találmány és mi Zoltánnal már jó néhányból szerencsésen kijutottunk mitöbb felettébb megkedveltük ezt a szórakozást. Kifejezetten gyerekeknek valót hiába kerestem ám itt a TRAP-ben iskolai csoportokat is szívesen látnak így gondoltam megbirkóznak Hanna vendégei a kihívással. Ahogy írják "ez egy olyan játék, melyben 2-5 fős csapatok tehetik próbára találékonyságukat egy speciálisan kialakított helyiségben,ahol egymásra épülő feladatokat kell megoldani 60 percen belül. Adott egy szituáció, rengeteg megoldásra váró probléma, limitált idő és persze maguk a játékosok. Ez a receptje egy felejthetetlen kalandnak a Trap-ben. Az egész koncepció abszolút élményközpontú ,de ezen felül fejleszti a gondolkodást, a szociális illetve kommunikációs képességet is. Nem igényel semmilyen különleges felszerelést és mindenkinek remek szórakozás életkortól függetlenül."
Hanna idén azt is mondta, hogy nem szeretne tömegbulit vagyis csak pár kislányt lányt hívna meg. Mondjuk nem bántam, mert a szabadulószobába egyszerre öten lehetnek és az esti elszállásolás is egyszerűbb volt így, mint tíz fővel. Szóval minden szempontból ideálisnak tűnt az élmény szülinapozást ide szervezni. Arról persze nem tudott Hanna, hogy jó ideje egy dobozt vittem át a szervezőnek, mert lehetőség van ajándék elrejtésére. Volt már lánykérés is ilyen módon vagyis amikor a feladványok megoldása közepette egy kis csomagban előkerült a gyűrű. Nos ez adta az ötletet hogy ha nem is gyűrűt (hiszen lánykérésről még jó sokáig hallani sem akarok) hanem az annyira áhított tengerimalac pórázt csomagoltam be egy dobozkába és ezt helyezték el a megfelelő pillanatban a szervezők Hanna keze útjába.

No de a gyülekező nem a szabadulószobánál volt hanem a mi házunkban, ahol egy könnyű ebéd után következhetett a tortázás. Hanna kifejezetten kérte, hogy 11 gyertya legyen a tortáján (vagyis ne tudjuk le éveinek számát két darab egyest mintázó gyertyával) és azt is kérte, hogy ne legyen benne az a megviccelős elfújhatatlan fajta. Az első kérését még csak-csak teljesítettem de a másodikat már nehezen lévén szeptemberben a húgai pont azt kérték, hogy ha lehet csakis elfújhatatlan gyertyák legyenek szépséges tortájukon, úgyhogy én jól be is vásároltam ezekből. Lázas kotorászásba kezdtem a tálaló szekrény fiókjában és áldottam az eszemet amiért nem dobok ki semmit túlságosan könnyedén így találtam nyolc hagyományos, alig használt gyertyát viszont kénytelen voltam a maradék hármat a viccessel kipótolni. Gondoltam úgysem veszi észre vagy ha igen csak nem lesz mérges rám. A tortát ugyanaz a hölgy készítette aki a kicsikét, Zoltánét és a mesés mézeskalácsházat is. Lehet, hogy kicsit nagy feladat elé állítottam de lehet, hogy elfáradt a karácsonyi hajrában, mindenesetre kicsit többet vártam tőle. Persze így is szemet gyönyörködtető és nagyon csajos volt a torta és ott díszelegtek rajta Hanna kedvencei a habcsókok is, szóval így is szemnek és szájnak ingere volt.
Az elfújhatatlan gyertyákon pedig mosolygott Hanna én pedig kötelezővé tenném, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy értelmes, használható és időben elkapott fénykép készülhessen a gyertyák elfújásáról szóval nagyon fotóbarát.






Nem sok időnk volt ejtőzni, mert 15:00 órára pontban a szabadulószobában kellett lennünk a belvárosban. Beültünk az autóba és hangos csicsergések közepette értünk a Paulay Ede utcába ahol ketté vált a csapat. Még a kocsiban titkos szavazással eldöntötték a lányok, hogy Zoltánt szeretnék magukkal vinni és ha elakadnak a rejtélyek kibogozásában akkor ő segítsen nekik. Nem vettem zokon, tudtam hogy vele jobban járnak bár én is szereztem némi rutint az ilyen típusú feladatok megoldásában, legfeljebb a számolásos résznél dobnám be a törölközőt. Nos így esett, hogy Hanna, Bius, Johanna és Noa, Zoltán felügyeletével beléptek a fáraós terembe aminek ajtaja bizony bezárult.
Ami bent történt azt csak az ő elmesélésük alapján tudnám elmesélni. Nagyon élvezték és csak egyszer kétszer volt szükségük Zoltán segítségére vagy az animátor tanácsára aki az egészet persze kamerán keresztül végigkíséri és akkor szól ha nagyon kell. Egy óra 5 perc alatt értek ki amiről azóta is folyik a vita, hogy átlagos, átlag alatti vagy átlag feletti teljesítménynek számít 4 db 11 éves és 1 db 40 éves esetében.








Én addig kézen fogtam a kicsiket és átslattyogtunk a Gipszkorszakba merthogy az sétatávolságra van a szabadulószobától. Ott aztán azon kívül, hogy együtt festegettünk (jaj azt szeretik a legjobban, amikor én is ecsetet fogok és melléjük ülve alkotok), előkészítettük a terepet a vendégeknek, hiszen a sikeres szabadulás után a buli a Gipszkorszakban folytatódott, ahol Hanna szülinapjának emlékére mindenki festhetett egy muffint sőt a vendégek tenyérlenyomatával készült képecske is született ráadásként. Ittak, rágcsáltak, csacsogtak, nevetgéltek. Amolyan modern fonóvá alakult át a Gipszkorszak különterme.




Az este további része otthonunkban folytatódott méghozzá felfokozott izgalmi állapotban. Három üveg kölyökpezsgő fogyott el de egy idő után le kellett ellenőröznöm, hogy tényleg nem tartalmazott -e alkoholt, mert olyan viháncolás és vihogás kerekedett. Nemzetek bőrébe bújtak a talált jelmezek segítségével. Egy ideig ezzel múlatták az időt majd késő este már a hálószobájukból szűrődött ki a susmus ami éjfél utánig tartott és másnap reggelinél folytatódott.
A kicsiknek hálásak vagyunk, hogy éjszakára a mamánál húzták meg magukat és anyukámtól is kedves, hogy alig, hogy hazaérkezett sárvári wellness kiruccanásából máris az unokáit kellett elszállásolnia bár ahogyan ismerem ezer örömmel tette.

Nos így telt Hanna szabadulós, festős, ittalvós, nagy(on) csajos 11. szülinapja. Elégedett, boldog 11 évest ölelhettem magamhoz. És olyan érdekes, hogy most, hogy 11 éves lett magától levette a polcról a blogom elég vaskos változatát amelynek első bejegyzése 2004. februárjában keletkezett és 2009-ig tart. Most ez a kedvenc olvasmánya. Azt hiszem be kéne köttetni a 2009. után íródottakat is.
Esetleg az én szülinapomra...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Megint kitettél magadért és ahogy azt megszokhattuk tőled megint kreatívan, egyedien, ötletesen.
A meghívó valami csúcs!!!! Lehet én is elkészítem Jankának a következőre ha nem bánod.

Üdv: Betty