RSS

2014. december 10.

Dia




Gyorsan (és elég hangosan) élünk. Időre megyünk mindig valahova állandóan az órára pislantva. Gondolom éppen úgy, mint a legtöbben akik iskolába, különórára járnak bár én nem vagyok híve annak, hogy az alsós gyerekeket szakkőrről edzésre majd onnan zeneórára ráncigáljuk. Jaj nem. Elég nekik az egész napos iskolai koncentrálás aztán meg a leckeírás itthon. Így még jut idejük iskola után legózni, babázni, gumi karkötő csodákat gyártani, bábozni, társasjátékozni. Szóval még így is azt érzem túlságosan pörgünk, jövünk, megyünk...

Talán ezért is meg azért, mert hamar, nagyon hamar sötétedik jó, hogy előszedtem megint a diavetítőt, azt a matuzsálemi vasból készültet, amin az én generációm felnőtt, amelyik nagyon gyorsan felforrósodik és jó nehéz.
Belefűzöm valamelyik diafilmet, nem baj ha már százszor láttuk és azt se ha kívülről tudjuk. Nevetünk azon, hogy mindig fordítva fűzöm be a filmet. Sosem mondom meg előre melyiket, mert azt szeretnék, hogy meglepetés legyen. Csúfolnak, hogy erre is azt mondom majd, hogy "Jaj ez volt a kedvencem kislány koromban!"




Elváltoztatom a hangomat ha kell (ha nem). Mosolygok azon, hogy a félelmetes részeknél a takaró alá bújnak és néha hagyom, hogy még egy mesét kérjenek. Van, amelyikre azt mondják, hogy dedós, nem nekik való és van olyan ami örökzöld, amit sosem lehet megunni. Hanna már nemigen vesz részt a szeánszban de időnként észreveszem, hogy az ajtó előtt hallgatózik, be-beles. Mondjuk a Pál utcai fiúkat ideje lenne levetítenem neki. Lehet, hogy megkérem, hogy legközelebb ő meséljen, tekerjen. Persze a kicsik is el tudnák olvasni de az nem én vagyok és ezekben az esti diafilmezésekben az a legjobb, hogy ott vagyok, hogy együtt vagyunk és nem sietünk, mert a diafilm kockái sem sietnek, cikáznak, villódznak úgy, mint a rajzfilmek és napközben mi, hanem lehet sokáig nézni, mesélni, beszélni, ámulni, bámulni.

Sokszor amint kihúzom a filmet és visszatekerem, az árnyjáték következik. Jönnek a sasok, a nyuszik, a kutyák és a félelmetes, nagyszájú farkas is. De persze mindig a jó győzedelmeskedik a rossz felett. Jó így lelassulni.


Aztán jöhet a jóéjt puszi.

6 megjegyzés:

elem29 írta...

Nálunk is így megy az este. Diamese+könyvmese.Igaz, hogy a kisebbik még csak 16 hónapos, de a diamesét ő is élvezi.

Adibaba írta...

:-) Éppen ma este mi is diáztunk! Nem mindennapos nálunk, de azért időnként előkerül.
Van új is, bár szívesebben vesződök a régi filmekkel,és ha végre sikerül befűzni(szakadtak már+új gépünk van,abba pont fordítva kell feltekercselés szempontjából), akkor ugyanez a mondat hagyja el a számat százszor: "jaaaj, ez volt a kedvencem régen!" Belém ivódtak azok a rajzok és pillanat alatt újraidézik a régi érzéseket. Csodálatos.
Réka folyton fürkészi az arcom, hogy mikor érzékenyülök el közben.
Szeretném, ha Nekik is annyit jelentene, mint nekem. Az mindenesetre jó, hogy szeretik :-)

Ági meg az angyalai írta...

Adibaba!

Nagyon jól összefoglaltad a diázás lényegét. Mosolyogva olvastam és örülök, hogy egyre többen írják, mondják, hogy ők is így lassulnak le este. Mert jó, hogy van az X-box meg a sok jobbnál jobb rajzfilm de ezeken az adventi napokon ez sokkal meghittebb.

Láttad az árát a diás képemen? 10 Ft volt- Most ezer forint felett lehet kapni. Jó lenne pár új darab úgyhogy most az olx-en vadászom rájuk.

Szép napot nektek!

Ági

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Elem!

De jó! Megnézném a pici arcát amikor vetítesz!
Érdekes, hogy amikor közzétettem a bejegyzést a facebookon és mindenféle web oldalakon ont a diavetítés reneszánszáról cikkeztek. Szóval úgy tűnik szezonja van.

Ölellek,
Ági

MJ írta...

Nekem is meg van még. No majd az unokák nézhetik. :)

Névtelen írta...

Mi is diáztunk a hétvégén:) Nagyon szeretjük Andrissal és most az időjárás is pont olyan, hogy jól esik bekuckózni a takaró alá és a sötétben meséket olvasni.
Az adventi csomagocskában kapott az "angyaloktól" egy újat, az Álomgubók.....(persze én raktam bele!:), most olvastam először. Hát valami nagyon kedves, aranyos mese!!! Elalvás előtt lenne a legjobb olvasni, mert arról szól, hogy ezek a kis álomgubó manók hogyan altatják el a kisgyerekek bizonyos testrészeit - kezét, lábát, pocakját, száját, fülét, szemét - , mire végül elalszik a gyerek:))))))))))))Nagyon jókat nevettünk közben! Érdemes megvenni! ZKriszta