Két keréken a Velencei-tó körül




Szép időt mondtak a hétvégére, tele voltunk energiával így valami olyan kütéri programot kerestem ahonnan garantáltan kipirulva, kellemesen elfáradva térhetünk haza. Így jött az ötlet, hogy biciklizzük körbe a Velencei-tavat hiszen az utóbbi időben mindenhonnan azt hallottam, hogy rengeteget áldoztak a kerékpárútra arrafelé és egyébként is kényelmesen körbetekerhető táv. Külön szimpatikus, hogy nincsenek túl nagy emelkedők, így a kevésbé edzettek is simán meg tudják tenni az utat. Azon a szakaszon ahol nincs kiépített bicikliút nem túl nagy a forgalom és mesés a táj. Szóval nagy kedvem lett családostul megtenni a kb. 32 km hosszú szakaszt és nem is kellett győzködni senkit, hogy induljunk útnak. Már csak biciklikölcsönzőt kellett találnom, lehetőleg olyat ami így a szezon elején, március végén is nyitva tart. Kb 5 perc után meg is találtam a fagyizóval egybekötött Zebra kerékpárkölcsönzőt akiket fel is hívtam és lefoglaltam magunknak 5 bicajt. Gárdonyban, az Aldival szemben van a kis ház ahol már vártak bennünket méghozzá nagy szeretettel és karbantartott, igényes biciklikkel. Kaptunk térképet, sok-sok hasznos tanácsot így például azt is, hogy hol ebédeljünk, hol számítsunk majd emelkedőre vagy éppen veszélyesen meredek lejtőre ahol azért legyünk észnél és hol láthatunk őzikét.



Az, hogy a kerékpárkölcsönző fagyizó is egyben külön jó, mert nem kellett gondolkodnom a díjakon. Egyértelmű volt, hogy 1-3 gombócos fagyikat lehet majd a teljesítmény függvényében kapni. A tulajdonos hölgytől azt is megtudtuk, hogy nem a cuki csíkos patásról lett elnevezve a hely hanem a család neveinek kezdőbetűiből jött ki az hogy ZEBRA. Én nagyon drukkolok nekik és remélem sok vendégük lesz. Megérdemlik, mert amellett, hogy kedvesek, tényleg finom a fagyi, a biciklik kiválóan karban vannak tartva még arra is gondoltak,hogy nem árt ha van egy kulturált mosdó is...

Az első LIDL- nél megálltunk, hogy innivalót és pár energiát adó müzliszeletet vegyünk aztán úgy terveztük, hogy az Ingókő vendéglőig megállás nélkül tekerünk. Így is lett és csak az autópálya felett átívelő hídon álltunk meg egy rövid időre, hogy integessünk az alattunk átsuhanó autósoknak de legfőképpen a kamionoknak akiknek a nemzetközi (értsd behajlított kart lefelé húzva) "dudálj!" jelzést mutattuk és nagyon élveztük, hogy mindegyikük megnyomta a kürtjét nekünk. Ez a kis kaland eléggé feltöltött bennünket ahhoz, hogy tovább tekerjünk a nádasokkal övezett úton. Tökéletes idő volt a biciklizéshez bár időnként erős ellenszélben kellett tekernünk és a túra végén már nagyon ijesztően lógott az eső lába ami arra volt jó, hogy belehúzzunk.



A fagyizós hölgy tanácsára Sukorón az Ingókő étteremnél tettük le bringáinkat és itt ebédeltünk. Kockás abroszos aranyos vendéglő semmi különös kiszolgálással viszont szép nagy adagokkal és finom ételekkel. Valószínűleg megszokták az éhes vándor és biciklis látványát. Rajtunk kívül még két biciklis család is őket választotta ottlétünk alatt.

Ebéd után kicsit nehezünkre esett a tekerés de aztán belejöttünk és nagyon élveztük a lejtőket amikért érdemes volt kicsit küzdeni. Tényleg nagyon szép szakaszon vezet az út, Velencénél pedig közvetlenül a vízparton ahol újra megálltunk kicsit, hogy a hattyúkat etessük.



Ekkor már nagyon beborult az ég ám az esőt pont megúsztuk. Amikor barátnőm hívott, hogy mit csinálunk és én mondtam, hogy biciklizünk akkor azt hitte megőrültünk hiszen ott Pesten egész nap szakadt. Bevallom így duplán örültem, hogy leugrottunk a Velencei tóhoz erre a programra.
Abban is biztos vagyunk, hogy megismételjük de akkor már úgy, hogy a sok-sok látnivalót (Gárdonyi emlékház, Ingókövek, Pákozdi csata emlékmű stb) is megnézzük közelebbről és jó lenne majd lubickolni is a tó selymes vizében.


A fagylalt jutalmat mindenki megkapta, a hazafelé vezető utat a hátső sor végigaludta én pedig elterveztem hogy mindegyikük kap majd egy kis oklevelet, hogy emlékezzenek a Velencei-tavat megkerülő 32 kilométeres biciklizésükre. A táv kb 3 óra alatt megtehető de aki szeret kicsit megállni, ebédelni, körülnézni, hattyúkat etetni, kamionokat dudáltatni, fényképezni annak 4-5 óra alatt sikerül visszaérni a kiindulási pontra.




Azóta már a szobájuk falán van.



You Might Also Like

4 megjegyzés

  1. Szép teljesítmény, szép írás, szép fotók, szép lányok! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, köszönjük szépen MJ!

    VálaszTörlés
  3. Saját gyártmányú oklevél!!!!!!!!!!!Na ilyenekre gondolok amikor azt mondom, hogy olyan anyuka szeretnék lenni, mint ameilyen Te vagy vagy legalább fele ennyit tudnék adni majd a jövendőbeli gyerekeimnek.

    Roberta- a közeledből

    VálaszTörlés
  4. Kedves Roberta!

    De aranyos vagy! és nem is gondoltam volna, hogy a blogomat olvassa olyan is aki még a családalapítás előtt áll bár valóban nem babanaplót írok már, sokkal inkább egy programajánló bloghoz kezd hasonlítani a naplóm.
    A kreativitás, jó ötletek (pl oklevél) pedig nekem is csak az anyasággal együtt jött elő belőlem.

    A közelemből azt jelenti szintén kertvárosi?

    Ági

    VálaszTörlés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes