RSS

2016. május 8.

Fészekrakás





Budepest kertvárosban madárcsicsergősek a reggelek. Én ébredek fel leghamarabb a családban. Lemegyek a konyhába, elkészítem a kávémat és kiülök a teraszra töltődni, madárcsicsergést hallgatni. Próbálom felismerni a madarakat tolluk és hangjuk alapján. Elhatároztam, hogy felveszem majd annak a madárnak a hangját, amelyik úgy énekel, mint a "Ha én gazdag lennék.. " kezdetű nóta eleje és megkérdezem egy ornitológustól, hogy milyen madár éneke ez. Persze sosem tettem meg.

Mégis meghallgattatásra talált vágyam, mert egy új, telefonra letölthető zseniális applikáció pont ebben segít vagyis hang alapján azonosítja a madarakat. Sajnos kicsi a tárhelyem ami eddig nem izgatott különösképpen de a madárhang felismerő applikáció miatt veszek egy nagyobbat!





Szeretjük a madarakat noha a lányok megmosolyogtak amikor az előbb említett applikáció csodájáról meséltem nekik..
Tavaly a Naplás tónál jártunk, ahol madárgyűrűzést láthattak sőt a tenyerükbe vehettek egy törékeny kis barátposzátát és ők reptethették el a szabadba. Nagy élmény volt és azt hiszem ez vot az a pont ahol szorosabb kapcsolatba kerültünk a madarakkal.

Itt vásároltuk meg azt a madárodút is amit a kertünk vérszilva fájára tettünk ki, reménykedve hogy majd felfedezi magának egy madárcsalád és fészekrakás céljából birtokba veszi. (A MME-től bárki beszerezhet hasonlót és ezzel támogathatja működésüket.)



Télen gondosan etettük a madarakat aminek tavaszra meg is lett az eredménye. Az odúba beköltözött egy cinege család, fészket építettek, tojást raktak ám egy hatalmas vihar leverte a fáról az odút. Félve lestem bele és titkon azt reméltem még nem volt benne tojás és nem történt madárcsaládi tragédia ám sajnos nem lett igazam. A tojások ripityára törtek, a madármama pedig keservesen sírt valahol a bokrokban. Mi is..

Tanulva az esetből megkértem Zoltánt, hogy legyen olyan kedves és erősítse fel az odút olyan biztosan, hogy csak a fakivágással együtt tudjon leesni onnan.

Az odú úgy van kialakítva, hogy a tetejét egy mozdulattal felemelhetjük és ott beleshetünk rajta. Így késztettem az első képet még áprilisban ahol azt láthattuk, hogy mohából elkezdték építeni a fészek alapokat. Egy héttel később már pihe-puha szöszökkel bélelték ki majd még egy hétre rá már cinkemamát láthattuk a tojásokon üldögélni. Azóta nem merem zavarni őket, nem fényképezek, inkább egy élő webkamárás közvetítést figyelek a lányokkal együtt akik szerint ez maga az anyaság csodája. Ennyi éhes szájat etetni szüntelen és hogy emlékszik rá, hogy melyik fióka kapott már legyet.









Szóval ilyen kis csodák történnek most a kertünkben.


0 megjegyzés: