RSS

2016. május 9.

Névnapi palánták






Telitalálat. Ez a szó jut eszembe a lányok névnapi ajándékáról. Egyszerűen zseniális! Minden alkalommal ezt gondolom amikor elsétálok a tankertünk mellett. Ilyenkor tavasszal különösen így érzem és hangosan ki is mondom. Tavasszal ünnepeljük Noémi, Eszter és Hanna névnapját is és minden évben ilyenkor érkezik sógornőm a palántákkal, amelyeket aztán vele vagy nélküle elültetünk a bátyám által eszkábált kis tankertbe. Abba a kertecskébe amelyik három évvel ezelőtt készült (írtam is róla) a névnaposoknak azzal az ígérettel, hogy minden évben jön belevaló palánta is.

Idén is megérkeztek a nagynéni ajándékai amelyeket aztán közösen el is ültettek. A paradicsom, a paprika, uborka és karalábé palánták az általunk korábban elvetett retkek mellé kerültek.


Az aprócska retekmagokat még kora tavasszal ültették el a lányok, mert megint hitetlenkedtek, hogy abból valaha normális méretű zöldség fejlődik majd pedig máris szemmel látható az eredmény, a természet csodája, hogy a növény meghálálja a törődést és azt ha a csigákat arréb hajítják.
A leglátványosabbab egyébként a napraforgómag ültetésével demonstrálhatjuk, hogy milyen csodálatos a természet. Biztos vagyok benne, hogy idén is elvetünk valahová egy két ilyen magot, hogy nyár közepére újra a magas, nagy tányérú virág legyen kertünk dísze.


A világ legjobb ajándéka!-mondom magamban amikor látom, hogy gondozzák, locsolják a palántákat és rohannak hozzám, ha meglátnak egy termést kirajzolódni. Látni a saját szemükel hogyan alakul ki a csenevész szárból egy kislabdányi karalábé, hogyan érnek a paradicsomok szép pirosra és csodálják azt is ahogyan eléri megfelelő méretét és alakját a paprika.

Nem tudom, hogy annak akinek nagy földje van és természetes a gazdálkodás, földművelés, ültetés, betakarítás látványa ugyanúgy elalél attól ha szép a termés, hogy ők is csodálattal nézik a természetet ezt a nagy varázslót vagy már megszokták, nekünk városiaknak (még akkor is ha kertvárosban élünk) ez nem mindennapi.

Mondjuk nem is árt ha látják mennyi munka, vesződség, törődés, aggódás (mondjuk egy jégeső miatt) párosul még egy ilyen kicsiny kerthez is. Képzeljék csak el ugyanezt egy nagy termőföld esetén. Hogy ha kézbe veszik a hagymát, répát, krumplit, jusson eszükbe milyen fáradságos munka van mögötte. Szoktunk erről beszélni miközben kapirgáljuk a földet vagy éppen locsolunk.
Eszterrel különösen mivel mostanában szombat reggelente -mi a koránkelők- piacra járunk.




2 megjegyzés:

sedith írta...

Nos, pont megfogalmazódott bennem, hogy leírjam: és akkor képzeld el ugyanezt nálunk, 5 árnyi "palántázós" területen, illetve mellette még 20-25 árnyi gyümölcsösben. Mert mi igen, ugyanígy figyeljük, lessük, mi változott az előző látogatásunk óta, de persze, az sem ritka, hogy miután délelőtt megjártuk a kertet, és szemrevételeztünk mindent, délután ismét "útrakelünk", körbejárjuk, és megállapítjuk: milyen sokat változott, nőtt, szépült reggel óta a termés. :D
Nem emlékszem, hoyg ygerekkoromban szüleim, nagyszüleim ugyanezzel a lelkesedéssel élték volna meg a kertjük termésének alakulását-gyarapodását, de az is, aki nagy tételben foglalkozik a növénytermesztéssel, örül a maga módján, mégha nem is kicsattanóan mutatja ezt meg, hanem csak egyszerű tudomásul vétellel.
Szuper találmány volt ez a kis kert, ha meg nagyobbat akarnak látni, tapasztalni, akkor szívesen látunk ismét hozzánk. :D Sokszor puszillak, ölellek. :)

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Edith!

Nagyszüleid kertjéről Írtál vagy van valahol nektek is egy birtokotok?
És igen. Nemcsak a zöldségek, gyümölcsök érnek hanem egy erdélyi út is. Úgyhogy szavadon foglak és megnézzük a ti kerteteket is ha úgy adódik- nagyon-nagyon szívesen. :-))
Ölellek,

Ági