Mini pékek




A sok, adalékanyaggal dúsított, természetellenesen nagyra puffasztott zsömléket áruló pékségek terjeszkedése ellenére is van egy igazi nagy név az országban, akiről biztosan mindenki hallott és akinek a márkenevében (és a kenyerében is) benne van minden. A Jókenyér név alatt futó Ludwig-Mentesi pékség arról híres, hogy hogy 100%-ban természetes alapanyagokból készítik a kenyereiket. A bemutatkozó szövegükben azt írják, hogy "Hisszük, hogy mindaz, ami a kenyérhez kell, a természet ajándéka: liszt, víz, só és élesztő. Ezért kerüljük az ízfokozókat, adalék- illetve színezőanyagokat és előre elkészített lisztkeverékeket." Termékeik ott vannak a legnagyobb élelmiszerboltok polcain és egyre több kávézó-pékség is nyílik a városban aminek én mindig nagyon örülök.

Klárit, a pékség ügyvezetőjét vagy ha jobban tetszik anyját, középiskolás korom óta ismerem. Osztálytársnők voltunk sőt barátnők is, akiket aztán a ballagás után az élet különböző irányba sodort. Klári Németországban folytatta a tanulmányait, ott fejleszette tökéletesre élelmiszeripari ismereteit én meg a repülőtéren kezdtem el felnőtt életem.

Solymáron, az akkori pékség területén tartott osztálytalálkozón vált világossá számomra, hogy Klári sok-sok munkával mit alkotott és már akkor is irtó büszke voltam arra, hogy ismerhetem. Újabb sok év telt el, az ő gyerekei nagyok lettek, az enyémek pedig iskolások és minden alkalommal amikor a boltban Jókenyér mellett haladtunk el eszembe jutott, hogy -ahogy nagyanyáink mondanák-, Klári milyen sokra vitte. .-))

És biztosan amikor egyik ilyen alkalommal nagyon erősen gondoltam rá, a szemem elé került egy hirdetés, hogy nyílt nap lesz a Jókenyérnél és lehet jelentkezni a nemrég induló gyerekpékség foglalkozásaikra. Mondanom se kell azonnal regisztráltam a lányokat akik egyébként is fokozottan érdeklődnek mindenféle gasztronómiai elfoglaltság iránt, legyen az főzés, csokikészítés vagy sütés. Mivel a férőhelyek száma limitált, a regisztrációt komolyan kell venni aminek én örültem, hiszen ez azt jelenti, hogy nem lesz tömeg, minden gyerekre jut idő, energia és szeretet. Később még érkezett egy megerősítő e-mail sőt telefonhívás is, szóval ezt is olyan németes precizitással vagy nem tudom milyen profin végzik, hogy tudtam, hogy a folytatás is hasonló lesz. Komolyan számoltuk a napokat, ezt a programot nagyon-nagyon várták a lányok (és én is) ami azért is nagy szó, mert egyre nehezebb olyan programot találnom amire egyikük se mondja azt, hogy nincs kedve hozzá, mert unalmas vagy épp ciki...

Aki ismer bennünket azt tudja, hogy próbálunk sok élményt nyújtani a lányoknak, ezért elég sok helyen megfordulunk. Ezt csak azért írom, mert a 3 órás program végén Hanna, Eszter és Noémi egyhangúlag azt mondták, hogy az utóbbi idők legjobb programján vettek részt és ezt nagyon köszönik. Ezzel el is mondtam mindent de azért leírom részletesebben mivel érdemelte ki a nyílt nap ezt a dicséretet.





A pilisszentiváni tiptop üzem emeletén már várt bennünket két, gyereknyelven igen jól értő és beszélő animátor. Ők vették kezelésbe a gyerekeket akik között annak ellenére voltak kisebbek, hogy a jelentkezésnél ott szerepel, hogy elsősorban 6 éves kor feletti résztvevőket vártak az eseményre. Ettől kicsit megijedt Hanna, mert félt, hogy ovis lesz a színvonal de szerencsére tévedtek és a két animátor nagyon ügyesen kezelte a helyzetet. Úgy tudom a jövőben majd két korosztálynak szerveznek mini pékséget ami szerintem is megkönnyítené az animátorok dolgát és a gyerekeknek is kényelmesebb lenne.

Az is jó, hogy a foglalkozás ideje alatt a szülők ott maradhatnak és ha foglalnak asztalt akkor kényelmesen kávézhatnak, sütizhetnek, szendvicsezhetnek amíg a gyerekek dagasztanak, formáznak, magokkal díszítenek, kalácsot fonnak, zsemlét gömbölyítenek. A lenti bolt tele van gusztábbnál gusztább finomságokkal így érdemes éhesen érkezni. Fényképezni is szabad. Én is éppen vettem elő a gépemet amikor nagy meglepetésemre megérkezett Klári aki csak a kedvemért ugrott be birodalmába és akivel az elmúlt nem tudom hány év lemaradását próbáltuk behozni vagyis be nem állt a szánk. Azért időnként felpattantam és megörökítettem kis pékjeimet akik hófehér kötényben és sapkában itták az animátorok szavait. Jól tették, mert a kelesztés és a sülés ideje alatt sem unatkoztak a gyerekek hanem kvízkérdéseket, feladatokat kaptak, amivel pontokat gyűjthettek majd a program végén kihirdették,hogy ki érdemelte ki a pékek gyöngye címet. Az enyémek taroltak a két korcsoportban de higgyétek el Klárinak ehhez semmi köze, tényleg igyekeztek és nagyon érdekelte őket minden sütéssel, gabonával kapcsolatos tudnivaló.









Minden kis pék egy tálcányi péksütit készíthetett. Amikor a friss, ropogós, forró zsemléket kivettek a sütőből általános izgalom lett úrrá a gyerekeken és a felnőtteken is. Mindenkinek azonosítva volt a műve így keveredés, csere nem fordulhatott elő. Névreszóló zacskóba került mindegyik. Hazafelé az autóban hosszan gyönyörködött mindenki a saját finomságában, élveztük, hogy beteríti az autó belsejét a frissen sült péksüti illata és egyáltalán nem bántuk, hogy hazáig morzsáltunk.







You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes