RSS

2016. október 21.

10



Igazán nem panaszkodhat egyik lányom se már ami a szülinapjaik megünneplését illeti. Igyekeztünk mindig meghallgatni a kívánságaikat vagy magunk keresni valami olyan tematikus zsúrt, ami emlékezetes lesz nekik is, nekünk is és még a vendégeknek is. Tudom, hogy ez is elmúlik ahogy "öregednek". 11-12 éves korban már nemigen vágynak zsúrra, inkább csak valami kis kiruccanásra, közös élményre, otthoni traccspartira a legjobb barátnőkkel- legalábbis Hanna esetében így volt ill. van.

Idén pék partit szerettek volna a kicsik a Jókenyér péküzemében kialakított gyerekpékségben. Ott ahol korábban egy nyílt napon jártunk és ami annyira tetszett nekik, hogy akkor eldöntötték, hogy ott szeretnének ünnepelni. Írtam is róla, úgyhogy most nem kezdem újra, hogy Klári, a Jókenyér tulajdonosa osztálytársnő, mitöbb barátnőm volt. Egyébként enélkül is flottul ment volna a zsúr megszervezése mert nagyon profi csapat és hozzáértő animátorok foglalkoznak ott a szülőkkel és a gyerekekkel.

Szóval kifli partira készültünk és természetesen ahogy mindig, most is valami egyedi meghívó készítéssel kezdtük a ráhangolódást. Mivel tudtuk, hogy fehér péksipkát fog kapni minden kis résztvevő, úgy döntöttünk ez lesz a meghívó motívuma. Tortacsipkével és masnival tettük még egyedibbé és nagyon élveztük a közös alkotást amiből nekem szépen lassan csak a tanácsadó, meós vagy kritikus szerep jut. Bizony el is gondolkodtam azon, hogy ha csak a szülinapi meghívók készítését elevenítem fel, milyen jó kis képet kapnék arról hogyan és mennyit fejlődtek, okosodtak, ügyesedtek a lányok 10 év alatt. Önállóak és roppant kreatívak. Egyébként ha további jelzőkkel kellene illetnem őket akkor még azt is ideírnám, hogy tájékozottak. Úgy összességében de azt hiszem a kortársaikhoz képest is. Tájékozottak a világ dolgaiban.


Szeptember 11-én a hivatalos napjukon az áhított legók várták őket az étkezőben a megterített asztalon. Nagyon örültek neki és szeretem bennük ahogy ezt kimutatják. És ott volt még valami aminek akkora sikere volt, hogy magam is meglepődtem rajta. Még nyáron vásároltam két scrapbook albumot méghozzá attól az ismerősömtől, akitől megtanultam a scrapbookkészítés alapjait. Bea ellátott tanácsokkal is de legfőképpen megerősített abban, hogy meg tudom csinálni egyedül is. Borzasztóan élveztem minden percét. Titokban készült és a nagy napra össze is állt de úgy, hogy a 10. szülinapról szóló oldalt majd együtt készítjük. Belekerült az albumba a Kismama magazinban megjelent A hónap kismamája, A hónap kisbabái cikk, a születéskor kapott karszalag, sok nyaralós kép és a legnagyobb sikereket ábrázoló fotók is. Külön oldalt szenteltem a szülinapoknak, a nővérüknek és a kedvtelésüknek. Öröm volt nézni ahogy lapozgatták és ajándékok ide vagy oda egyhangúlag azt mondták, hogy ennek örültek a legjobban no meg mama vásárlási utalványának.





A buli másnap délután kezdődött és előre elnézést kértem a szülőktől, hogy Budapesten kívülre szerveztük. A lelkiismeretfurdaláson úgy enyhítettem, hogy az online is elküldött meghívóba leírtam néhány kirándulós tippet, hogy ha már egyszer felkerekednek kössék össze a kellemeset a hasznossal és sétáljanak mondjuk a Rózsika forrásnál Solymáron. Egyébként a pékségben is ott lehet maradni, mert nagyon hangulatos terasz van kialakítva és asztalok is, ahol a pékség/cukrászda finomságait lehet fogyasztani amíg a mini pékek sütnek, persze megszakítva egy-egy fotózás erejéig.

Kitűnő animátorok segítették a gyerekeket és közben észrevétlenül okosították őket a gabonafélékről és a pék mesterségről. Még az elején jeleztem nekik, hogy a hagyományos Ki tud többet az ikrekről totót -(amely ötletet egyébként majdnem minden gyerkőc az osztályból átvett)- szeretném beépíteni a tematikába, mondjuk amikor sülnek a kiflik. És ez is nagyon jó móka még mindig és minden évben elteszem a kérdéseket, mert ezen keresztül is érdekes látni a változást, fejlődést rajtuk.






Mivel saját illetve külsős helyről hozott tortát nem lehet ilyen helyre bevinni az ANTSZ szigorú szabályai miatt, a Jókenyér cukrászatából kaptuk a finom 16 szeletes feketeerdő tortát, amit kettévágtunk és úgy szúrtuk bele a gyertyákat. Mondjuk ez egypetéjű ikreknél még nagyon szemléletes születéstörténeti bemutatónak is beillene de Eszter és Noémi kétpetéjűek. Azért csak kerekítettem hozzá egy történetet, hogy ők bár egy napon születtek nagyon is különbözőek, két külön személyiség, egyéniség.
Nyugodtan rendelhettem volna egyébként kettő tortát, mert ez az első torta amelyikből egyetlen morzsa nem sok, annyi nem maradt és Noémi máig emlegeti, hogy milyen finom volt. Jókenyér nemcsak kenyérben jó.



Mindenki nagy csomag saját készítésű, friss,meleg, ropogós péksütikkel tért haza amiből még a hétfői az uzsonnára is jutott.


A konyhában azóta is szeretnek sündörögni a kicsik (tudom, hogy 10 évesek de nekünk akkor is ők a kicsik), versenyeznek, hogy kit hívjak kuktáskodni. Hanna különösen de az ő vonzalma a gasztronómiához illetve a főzéshez egészen más. Bármennyire szeretném erről nem árulhatok el többet. Ígérem ha már szabad akkor beszámolok mindenről, addig azonban én is várok türelmesen.









0 megjegyzés: