Karácsonyi hagyományaink




Hagyomány, hogy három adventi naptárat készítek a lányoknak bár mindig másmilyet és az is szokásunk, hogy Luca napján búzát ültetünk.





Karácsonyi hagyomány a mogyorós koszorúm és az, hogy már karácsony előtt egy-két nappal közösen feldíszítjük a fát és a lányok szigorúan számon tartják, hogy éppen melyikük a soros a csúcsdísz feltevésében.
Hagyomány, hogy az ebédre anyukámat vendégül látjuk és minden alkalommal megdicsér, hogy milyen ügyes gazdasszony lett belőlem. :-)




Hagyomány az is, hogy a Késmárk utcában veszi Zoltán a karácsonyfát a lányokkal együtt attól a bácsitól, aki három éves koruk óta csak decemberben találkozik velük és mindig meglepődik menyit nőttek egy év alatt.
Mi úgy szeretjük, ha az ajándékozást délután, sötétben ejtjük meg és a lányok megszokták, kivárják és mintha élveznék is hogy ezáltal elnyújthatják a karácsonyi várakozást.



A karácsonyi menüt viszont szeretem változtatni. Idén tárkonyos csirkeraguleves volt cipóban tálalva, második fogásnak pedig a dijoni mustáros szűzérmét készítettem el burgonya gombócokkal. Viszont lehet, hogy ebből hagyomány lesz végül, mert vagy nagyon éhesek voltak a lányok a korcsolyázás után vagy tényleg ennyire jól sikerült, mindenesetre üres tányérokat kellett összeszednem elismerő dicséretek közepette.




Hagyomány, hogy a kicsik tudják, hogy a legnagyobb, szívet lelket melengető ajándék tőlük az ha karácsonyi koncertet adnak nekünk. Műsorfüzettel, konferálással, ahogyan kell. Hanna viszont már nem szívesen vesz rész ebben, ellenben örömmel vállalja a technikusi szerepet.


Hagyomány, hogy mindig van a fa alatt könyv és társasjáték. Ez utóbbit azonnal ki kell próbálni.
Hagyomány az is, hogy lefekvés előtt anyukám réges-régi Andersen mesekönyvéből elolvasom a kis fenyőfa szomorú történetét.

13 éve vagyunk család, 10 éve pedig nagycsalád szóval volt idő, hogy kialakuljanak a saját hagyományaink. Mindig érdeklődéssel hallgatom, olvasom másokét is. Van, hogy egyik-másik annyira megtetszik, hogy elhatározom, a saját szánk ízére formálva megpróbálok hagyományt teremteni belőle én is. Ha nekünk való, ha lesz rá igény jövőre is és aztán is akkor minden valószínűség szerint tovább él. Mert ugyanolyan fontos a hagyomány, mint amilyen jó időnként újítani.

Pár éves hagyomány, hogy leszedem a szánkót a padlásról akkor is ha nincs hó, mert erre pakolom az ajándékokat. Egyszer valahol láttam és megtetszett és a következő évben már a lányok kérték, hogy ugyanígy legyen. Szóval nem volt kérdés, hogy idén testi épségemet kockáztatva leráncigáltam a padlásról a szánkót, hogy arra tegyem az ajándékokat.

Hagyomány, hogy karácsony másnapján vagy mi megyünk bátyámékhoz vagy ők jönnek át hozzánk. Az biztos, hogy ezek a találkozások nagyon nagyon hangosak és nevetősek. Idén brunchra hívtuk őket és mivel keresztlányom vegán ezért egy kis kihívás is volt az amúgy túlzásoktól mentes menüben.

Nos, ezek a mi legfontosabb karácsonyi hagyományaink mostanság. Biztosan változik majd. Kíváncsi vagyok, hogy ha a lányok anyukák lesznek majd, vajon melyiket tartják meg ezek közül és mit vezetnek be hagyományként a saját családjukba.



Emlékezetes volt idén a Zeneakadémián - kedvenc rádióadóm- a Klasszik Rádió karácsonyi koncertje, amit legkedvesebb barátnőmmel néztünk/hallgattunk végig és amely élménytől szabályosan kisimultunk. Az csak hab a tortán, hogy a szuper helyekre szóló jegyeket a Klasszik Rádió adventi játékán nyertem. :-) No de tényleg nem azért mondom de mostanában elég sok ilyen történik velem.







You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes