Szarajevó, Mostar








Tavaly nyáron jártunk Montenergoban de csak most írom le mennyire tetszett. Ünnepélyesen kijelentem, hogy igen, megérte a több, mint 16 óra autózás, mert egyrészt nem is olyan hosszú ha az ember beiktat egy megállót mondjuk Szarajevóban mint mi, majd másnap frissen, kipihentem folytatja az útját, másrészt amikor először meglátja az elcsigázott utas a kotori öblöt, teljesen a hatása alá kerül és csak annyit tud mondogatni egymás után ezerszer, hogy "Ez gyönyörű! Ez káprázatos!"
A legnagyobb nem tartott velünk erre az útra, mert inkább az erdélyi szinkronkorcsolya edzőtábort választotta, ami jó ok arra, hogy egyszer újra elutazzunk az öbölhöz.

Sokan a Horvátországon át vezető, drága és unalmas fizetős autópályán keresztül mennek Montenegróba. Mi egy kicsit kalandosabb, érdekesebb de egyáltalán nem rossz minőségű utakon tettük meg az első szakaszt mivel úgy terveztük, hogy Szarajevóban egyet alszunk és ha már ott vagyunk körülnézünk. Szarajevóról eddig csak annyit tudtam, hogy 1984-ben rendeztek téli olimpiát ott, (mára az enyészeté lett az egész komplexum) aminek valami farkasféle volt a kabalafigurája és még a szlogenjét is el tudom kiabálni , amit meg is tettem a lányok legnagyobb örömére, és persze azt is, hogy elég csúnya vérengzés volt a balkáni háború idején arrafelé. Kíváncsi voltam a városra, amit a kultúrák találkozópontjának is hívnak. Az óvárosban foglaltunk egy nagyon helyes kis butik hotelben szállást magunknak. Azért volt jó választás, mert a hátsó kijáratából egyenesen a bazárban találtuk magunkat ahol a sok jellegzetes portéka mellett, a török kávé és más balkáni étel illata járta át a környéket. Ja és nagy nyüzsgés. A legjobban az fogott meg ebben a városban, hogy mennyire békésen élnek (ma már) a különböző kultúrájú, vallású emberek. Hogy a burkába öltözött nők mellett ott sétálnak a forró nadrágos csajszik is, hogy a szigorúan vallásos emberek mellett ott vannak a lazább, bulizósabb fiatalok is, vagy egyszer a müezzin hangja máskor pedig a templom harangja hallatszik a séta alatt. A hagyományos békésen megfér a modernnel, sokszínű város úgyhogy csak annak fog tetszeni aki úgy gondolja, hogy a sokszínűség gyönyörködtet.






Érdemes megkóstolni a helyi specialitásokat, a túlontúl édes keleti édességeket, a bureket no és a csevapcsicsát. Azt hiszem sikerült megtalálnunk a legjobb éttermet. Egyáltalán nem puccos hely, padok egymás mellett és jó jel, hogy mindig tele van, eléggé nyüzsög. Egy híres focista a tulajdonos ha jól értettük és melegen ajánlom mindenkinek aki normális áron, igazi házi specialitást akar enni, ráadásul gyorsan. Egyébként nem a trip advisorban találtuk, hanem megkérdeztük a szálloda fiatal, szimpatikus recepciósát, hogy mit ajánl, ő hová menne a haverjaival- így árulta el a város legjobb street-food éttermének nevét: Cevabdzinica Zeljo 1 (Sarajevo Kundurdziluk 19)




Amit nehezen sikerült megszoknunk az, az, hogy érzésem szerint minden ott élő férfi dohányzik és ezt bárhol megtehetik pl. étteremben is.







A bazár nagyon tetszett a lányoknak és persze nem lehet megállni, hogy ne vásárolj kis szuvenírokat. Szokásomhoz híven hajnalban és este is megnéztük hogy él a város és felültünk egy villamosra is, amivel vagy fél órát utaztunk és ami alatt jó kis benyomást szereztünk a város lakóiról. Továbbra is valljuk ugyanis, hogy ha meg akarsz ismerni egy várost, használd a tömegközlekedését, menj el a helyi piacra és egy templomba, ja és kóstold meg a helyi jellegzetes ételeket.

Hogy egy kis történelem tudást is kapjanak a lányok elsétáltunk a várost kettészelő, Miljacka folyócskához, hogy megmutassuk, melyik hídnál gyilkolták meg Ferenc Ferdinándot és feleségét 1914-ben és miért van ennek jelentősége.

A békés együttélése a keresztényeknek és a muszlim hívőknek tényleg azt mutatja, hogy négy vallás követői egymást elfogadva élnek itt és bár látszik, hogy a háború okozta sebek valamennyire begyógyultak, elkerülhetetlen, hogy ne fuss bele a lövedékek becsapódásának helyét kitöltő vörös festékekbe, Szarajevó rózsáiba. Sok helyen látható a golyók nyoma a házak homlokzatán, a sírokról nem is beszélve. Mégsem nyomasztó a város. Nagyon él, nagyon nyüzsgő, fiatalos és külön megjegyzem, hogy bárkitől kértünk útbaigazítást, az készséggel állt rendelkezésünkre sőt gyönyörű angolsággal válaszoltak.



Mostar


Varázslatos hely, ami magyar turistáktól (is) hemzseg, mivel a nem túl távoli horvát tengerpartról sokan kirándulnak ide fakultatív program keretében. Az első kihívás a parkolóhely megtalálása volt. Külön kis iparág nőtte ki magát és sok kis telken alakítottak ki parkolót de még így is nehéz találni szabad helyet, ráadásul fizethetsz is érte rendesen.







Mostar első számú látványossága az Öreg híd és a körülötte lévő óváros. Eszébe ne jusson senkinek magassarkúban tipegni a kavicsokból álló járdán. Kényelmes cipő erősen ajánlott az egész városhoz. Az ötszáz éves hidat a horvát hadsereg tette tönkre majd a háború után a híd darabjait magyar búvárok hozták a felszínre és olasz egyetemi professzorok próbálták újjáépíteni, de nem jöttek rá, hogyan készült ötszáz éve. Érdekes módon erről a magyar vonatkozásról hiába kerestem valami köszönő táblát, nem találtam, ami rosszul esett pedig mindenki másnak (törököknek, olaszoknak, oroszoknak) megköszönik az adományokat és a hozzáadott munkát.





A helyi menő fickók szokása az, hogy az Öreg hídról a hat méter mély, jéghideg folyóba ugranak. Mi csak térdig mentünk be a vízbe, ami tekintettel arra, hogy sikerült a legmelegebb időt kifognunk, a 40 C fokban nagyon jólesett és persze csodás képeket lehet készíteni innen. Rekkenő hőségben, nagyon sok a turistát kerülgetve érkeztünk ami júliusban természetes, így talán nem ez a legideálisabb időszak a Mostari híd és környékének felfedezéséhez. Mindenesetre nem bántuk meg, hogy láttuk, mert magával ragadó hely a Neretva völgyében fekvő város amelyik egyik oldalán a muszlimok, másik oldalán a keresztények élnek az útikönyv szerint. Egy árnyas kerthelyiségben ebédeltünk majd visszavánszorogtunk az autónkhoz és meg sem álltunk Montenegróig. Persze megálltunk a portékaárusok előtt és hosszan nézegettük a kínálatot. Török kávét vásároltunk, aminek az elkészítési módját majd a következő bejegyzésben szívesen megosztom veletek.






Kövesd a lábnyomokat facebookon és Instagramon kersztül is!

Facebook: https://www.facebook.com/labnyomok/

Instagram: https://www.instagram.com/labnyomokblog/



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A három slime

Konyhafőnök Junior(ban) a lányom

Őszi szépek