Vagy hoverboard, cityboard, esetleg önegyensúlyozó scooter. Mind a három név elfogadott erre a különös járgányra, amivel lehet előre és hátra haladni, meg lehet állni rajta egy helyben, lehet vele előre-hátra billegni, sőt mivel a saját tengelye körül megfordul, pöröghetünk is vele, ami vicces. Hanna (talán a szinkronkorcsolya edzések miatt) akár guggolva is be tudja mutatni az előbb említett elemeket, szóval lehet ezt cifrázni. Mehet vele járdán, aszfalton, térköves úton és persze parkettán is. Mehet vele a nappaliban, a szálloda lobbijában, füvön és bárhol ahol megfelelő a talaj és nincs kitéve a tiltó piktogram (merthogy már ilyen is van).
 |
| Gyakorlás a nappaliban mezítláb |
Hogy pontosan mire jó azt nem tudom, de elég régóta vágytak rá a lányok. Nem szokásunk mindent azonnal megvenni nekik, amit szeretnének. Először kivárjuk, hogy nem múló szeszélyről van -e szó. Ha több hónap után is emlegetik, hogy szeretnének valami általunk hülyeségnek gondolt valamit, akkor elgondolkodunk a lehetőségeken.
Szóval vágytak erre a kétkerekű járgányra és mivel a minőségibb verzió nem olyan olcsó mulatság, úgy döntött a családi kupaktanács, hogy mivel úgyis ott porosodnak a polcon azok a játékok, könyvek, amelyek valaha nagy kedvenceik voltak ám ma már rá se néznek, -adjuk el őket a Jófogáson és a befolyt összeget fordítsuk a mini segwayre. Nosza lázas szortírozásba kezdtünk. KonMarie is megveregette volna a vállamat, hiszen azt láthatta, hogy a rég nem használt játékoktól könnyes búcsút vesznek a lányok, és hálásak azért, hogy volt nekik ilyen, sőt ahogyan azt az előbb említett szortírozó, rendszerező szakértő japán nő könyvében olvastam, tulajdonképpen megköszöntük a játékok és a könyvek szolgálatait és örömmel adtuk át másnak, hogy ott folytassák küldetésüket. Na jó, ezen lehet, hogy sokan visítva nevetnek de aki ismeri Marie Kondo könyveit az tudja miről beszélek. Elbúcsúztunk a Lego Friends készlettől, a Szandra könyvsorozattól, a mágikus Jinntől, kinőtt ruháktól és egy-két ovis társasjátéktól. Azért volt olyan, amitől képtelen voltam megválni és eltettem az unokáknak de a helyes arányokat már megtanultam betartani. Mondjuk a déditől kapott babaházat -bármekkora helyet is foglal -biztosan megőrizzük.
A vásárlás előtt alaposan utánaolvastam, hogy mekkora kerékméret kell nekünk (6-os) milyen színekben kapható (szerencsére pinkben is) és miért nem szabad csak úgy ész nélkül internetről rendelni (mondjuk a gagyi kigyulladhat) és létezik gyerek változat is (amit mi már kinőttünk) Az egyik honlapon olvasott cikkek és videók aztán annyira meggyőzőek voltak, hogy úgy döntöttük elautózunk Fejér megyébe, egészen pontosan Kőszárhegyre és náluk vesszük meg a mini segwayt, legfeljebb összekötjük a vásárlást egy kis kirándulással és elmegyünk Bokodra, hogy megnézzük a lebegő falut, amiről már olyan sok gyönyörű képet láttunk. Mindjárt írok erről a "must see" nevezetességről is, de előtte elmondom, hogy nem is vehettük volna jobb helyen meg a mini segwayt. Mire odaértünk már elő volt készítve és a tulajdonos válaszolt az összes okos és buta kérdésünkre is. Ugyan nem készülünk arra, hogy kézben vagy buszon cipeljük a járgányt, kaptunk egy kézi és egy háti hordozót is, amibe bele tudjuk csomagolni és ide-oda vinni.
Magam is meglepődöm azon, hogy mennyire konfliktusmentesen használják a lányok az új szerzeményt. Pedig komolyan attól féltem, hogy majd újabb veszekedéseknek, "én voltam itt előbb!" típusú vitáknak adunk teret a scooterrel. Őrületesen jól mennek vele én meg nem győzöm mondogatni nekik (bár inkább csak magamnak amolyan megnyugtatásképpen), hogy "Lassabban! Lassabban!"
Bazi nagyot lehet vele esni. Pont úgy, mint jégkorcsolyával, gördeszkával, biciklivel, görkorcsolyával vagy lóval, szóval ebből a szempontból nagy különbség nincs. A bukósisak használata viszont kötelező, akkor is ha magabiztosan gurulnak vele és erre hivatkozva lázadoztak is ellene. Ebben nem engedünk és szeretnénk ha éppen olyan természetes lenne nekik a viselete, mint a biztonsági öv becsatolása az autóban.
 |
| Hanna éppen a Sziget fáradalmait pihente ki barátnőjénél, ezért nem vett részt a vásárlásban |
 |
| Noémi is magabiztos és boldog |
Magam is meglepődöm azon, hogy mennyire konfliktusmentesen használják a lányok az új szerzeményt. Pedig komolyan attól féltem, hogy majd újabb veszekedéseknek, "én voltam itt előbb!" típusú vitáknak adunk teret a scooterrel. Őrületesen jól mennek vele én meg nem győzöm mondogatni nekik (bár inkább csak magamnak amolyan megnyugtatásképpen), hogy "Lassabban! Lassabban!"
Bazi nagyot lehet vele esni. Pont úgy, mint jégkorcsolyával, gördeszkával, biciklivel, görkorcsolyával vagy lóval, szóval ebből a szempontból nagy különbség nincs. A bukósisak használata viszont kötelező, akkor is ha magabiztosan gurulnak vele és erre hivatkozva lázadoztak is ellene. Ebben nem engedünk és szeretnénk ha éppen olyan természetes lenne nekik a viselete, mint a biztonsági öv becsatolása az autóban.
 |
| Eszter is élvezi |
A legjobban azt szeretem, amikor zenére koreográfiát tanulnak meg vagy csak improvizálnak. Irtó ügyesek, de azért ekkor is alig hallhatóan, de azért azt mormolom, hogy "Lassabban!"
Ja, hogy én tudok -e menni rajta? Ööööö, nagy segwayen minden további nélkül, ám ez a kicsi kifogott rajtam. Mondjuk úgy, hogy rettegek, hogy egy hatalmasat esek vele és majd nem tudom ellátni a háztartást. De még próbálkozom. Ha érzek magamban elég kurázsit, újra ráállok. A felszállás és a biztonságos leszállás a legnehezebb egyébként, akárcsak a biciklizésnél. Ha azt is megtanultam, ez is menni fog. Van három lelkes oktatóm.
Bokodról a következő bejegyzésben írok.
Ja, hogy én tudok -e menni rajta? Ööööö, nagy segwayen minden további nélkül, ám ez a kicsi kifogott rajtam. Mondjuk úgy, hogy rettegek, hogy egy hatalmasat esek vele és majd nem tudom ellátni a háztartást. De még próbálkozom. Ha érzek magamban elég kurázsit, újra ráállok. A felszállás és a biztonságos leszállás a legnehezebb egyébként, akárcsak a biciklizésnél. Ha azt is megtanultam, ez is menni fog. Van három lelkes oktatóm.
Bokodról a következő bejegyzésben írok.
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes