 |
| 2000 kőműves, 10000 segédmunkás csodája |
"Aki nem volt itt, nem tudja; aki itt volt, nem felejti."
Igaza volt. Nagyon frappánsan megfogalmazta falfirka formájában az ismeretlen szovjet katona, hogy mi jut eszébe annak, aki veszi a fáradságot és megnézi a Komáromi Erődöt, amit a Duna Gibraltárjaként is szoktak nevezni.
Még nyáron iktattuk be a programunkba az UNESCO Világörökség Várományosaként ismert Komáromi Erődöt. Kíváncsi voltam rá, hogy mitől olyan nagy szám és kicsit még attól is tartottam, hogy majd a lányok unni fogják a programot, mert hát az erőd meg katona szavak nem hozzák annyira lázba őket. Előre lelövöm a poént és elmondom, hogy tényleg "must see" és cseppet sem unatkoztunk így másoknak is ajánlani fogom, hogy iktassák be családi programnak ezt a kiruccanást ha éppen a "Hová menjünk daytripre?" téma kerül elő.
 |
| Persze mi mindig lemaradunk |
Alig pár autó állt a parkolóban, amin meglepődtünk, hiszen a vakáció utolsó napjaiban érkeztünk, amikor másnak is eszébe juthat kipipálni az "Ezt látni kell" bakancslistáját már ha van nekik olyan. (nekünk van). Megvettük a családi jegyünket és csatlakoztunk a kis csapathoz, akikkel együtt vártuk, hogy megérkezzen az idegenvezető, aki nagyon alapos munkát végzett és élvezhető stílusban sok érdekességgel megspékelve vitt minket körbe. Azt hiszem egyénileg is végig lehet járni az erődöt kívül és belül, ám én most azt éreztem kár lett volna kihagyni a profi idegenvezetést.
 |
| Na innen nem menekülhetett volna az ellenség (ha lett volna) |
Elmondta, hogy a komáromi erődrendszer valóban egyedülálló kincs. Kiépítése 1809-ben kezdődött és 1877-ig tartott, befejezése előtt 2 ezer kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott a falakon. Nekünk folyton az járt a fejünkben, hogy hogyan. Mi lehetett az első kapavágás, hogy lehet ekkora gödröt ásni majd annak az oldalába ezt az erős erődítményt felépíteni. Micsoda tervezés kellett hozzá! És hány dolgos kéz! Mindez a XIX. században. Hogyan? Ráadásul feleslegesen, ugyanis mire elkészült, a motorizált hadviselés és a légierő megjelenése elavulttá tette a hatalmas erődítményeket vagyis ez egy olyan erőd, amelyikben sosem folyt harc. A Dunai Bástyánál kezdtük a túrát, mert ez a Monostori erőd legvastagabb falú, és hadászatilag legerősebb része. Innen láthatjuk a Dunát (szó esik persze az aranymosásról és így Jókai Aranyemberéről is, aki itt űzte a mesterségét) a túlparti Révkomárom házait, és az erőd nagy részét is innen lehet felülnézetből feltérképezni.
Az erődök az 1848-49-es szabadságharc után, a XIX. század legfejlettebb haditechnikai elvei alapján, klasszicista stílusban épültek. Tényleg különleges élmény megérinteni a gondosan faragott kövekből illesztett védfalakat.
 |
| Ezek a hatszögletű kövek teljesen megbabonáztak |
 |
| Háború és béke- ez jutott eszembe |
A 3 km hosszú kazamatarendszer csábít a fotózásra, amit a sejtelmesen beszűrődő fény fest meg.
 |
| Fotogén kazamatarendszer |
Azért nem hagyták kihasználatlanul. A Monostori erődöt 1945-ig a királyi honvédség, aztán pedig 1991-ig az egykori szovjet haderő használta. Mielőtt megkezdték az épületek helyreállítását, állítólag több ezer!!! vagonnyi lőszert hoztak ki a falak közül, vagyis ez az épület nem véletlenül szerepelt az ötödik helyen a NATO legveszélyesebb kelet-európai objektumokat tartalmazó listáján.
 |
 |
| Laktanya |
Az egyik teremben aztán egy csomó kérdésünkre választ kaptunk méghozzá egy zseniálisan ötletes animációs filmnek köszönhetően. Végre nem egy unalmas, adatokkal zsúfolt, monoton hangon ledarált múzeumi film, hanem olyan, ami nemcsak informál, hanem még meg is mosolyogtat. Kár lett volna kihagyni.
A laktanya latrinája is nagyon izgalmas beszédtémául szolgált, mert ha lehet még jobban sajnálni kezdtük azokat a kis katonákat, akiket itt képeztek ki az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Pedig nekik nagyon fontos volt ez a két év, akik nem feleltek meg az elvárásoknak és felmentették a katonai szolgálatok alól azt anyámasszony katonájának hívták, ami nagy szégyen volt. (innen ered egyébként a mondás)
Nagyon tetszett a szintén ebből a korból származó szavak (pl. egrecérozni, gléda, komendározni, regruta, cibak, bagázsi, kvártély) magyarázata és nagyon beszédesek az akkori korból származó graffitik is a falon.
Az erődben sétálva az is eszébe jut az embernek, hogy ideális helyszíne lehetne filmforgatáshoz is. Nemcsak mi gondoltuk így. Megtudtuk,. hogy a Robin Hood bizonyos jeleneteit valóban itt vették fel. Lehet, hogy csak emiatt megnézzük.
Egyes termek panoptikum szerűen vannak berendezve, hogy még jobban el tudjuk képzelni milyen volt a katonák élete, min aludtak, hogyan ettek, mennyire fázhattak és ugye hol végezték a szükségleteiket.
A szovjet megszállás alatt is jó szolgálatot tett az orosz katonáknak, akik szerencsére nem amortizálták le teljesen, inkább lőszer raktárnak használták az épületet. Ekkortájt írhatta a falra egy ismeretlen katona az azóta elhíresült szöveget, hogy "Aki nem volt itt, nem tudja; aki itt volt, nem felejti."
ui. Ha már ott jártunk, átugrottunk Szlovákiába is, hogy együnk egy jó knédlit, sztarpacskát de végül nem volt egyszerű küldetés így egy helyi gyorsétteremben kötöttünk ki. Na majd legközelebb.
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes