 |
Hogy hívnak? Hová mész? És mi van a kosaradban? -ESZTERGOMBA!
Biztosan ismeritek ti is ezt a fa- vagy ha jobban tetszik szóviccet. Nekünk különösen tetszik, mert van ugye egy Eszterünk és mert jártunk már párszor Esztergomban. Legutóbb a Portobello Hotelben, amiről kötelességem elmondani, hogy négy szélforgós KidsOasis családbarát szálláshely, ami azt jelenti, hogy örömmel várják a családokat és mindent megtesznek azért, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki jól érezze magát náluk.
A szálloda vitathatatlanul nagy előnye, hogy közvetlen kapcsolatban áll az Aquaszigettel, vagyis egy szál köntösben átcsattoghatunk a wellness részlegbe ami igazából strand és élményfürdő is egyben márpedig a lányoknak még mindig fontos szempont a szálláshely kiválasztásokor, hogy van -e lubickolási lehetőség benne. Természetesen vittük magunkkal a mini-segwayt mert a szállodák folyosója és a lobby az egyik legideálisabb terep ehhez a tevékenységhez.
 |
| Ideális terep |
 |
| Micsoda fogadtatás! |
A szoba ablakai a bájos Kis-Duna Sétányra .néztek és az is jó, hogy minden fontos látnivaló könnyedén elérhető. Ok, nincsenek nagy távolságok de akkor is jó, hogy a sétálóutca vagy éppen a Dunapart egy kőhajításnyira van a szállástól. Esztergom Budapesttől sincs túl messze, általában egy kirándulás erejéig ugrik le oda a fővárosi ember, de én már nagyon régen szerettem volna nyugodtan felfedezni a várost, amelyik maga is főváros volt valamikor régen és örültem, hogy nem kell az órát nézni hanem ráérősen sétálgathattunk a macskaköves utcákon vagy a Bazilika környékén.
A város felfedezését nem bíztam a véletlenre. Egyébként is alaposan fel szoktam készülni a helyből, ahová utazunk ( ha máskor nem, a kocsiban a Google-nek hála) de most két kiadvány is megkönnyítette a dolgomat.
Az egyik az Utazik a család! mese útikönyvsorozat Irány Esztergom! kötete, amihez (nem titok) egy kis közöm nekem is van. Annak idején, amikor a helyi Tourinformmal és a város polgármester asszonyával próbáltuk összeállítani a tartalmat és arról beszéltünk, hogy mely települések és látnivalók kerüljenek bele, már tudtam, hogy szinte kötelességem nekem is bejárni ezeket a helyszíneket a lányokkal. A mesekönyv egyébként 5-10 éves korosztálynak szól de ennél nagyobbaknak is klassz sorvezető lehet és kedvet csinál ahhoz, hogy a szeleburdi család (na pont ilyenek vagyunk mi is csak kutya és macska nélkül) nyomán mi is megtudjunk egy csomó érdekességet a városról.
 |
| Két segítőtársam: A mese útikönyv és a Multúra kiadvány |
Szóval ennek a kötetnek köszönhettem például, hogy a Központi Kávéházban megtaláltam Babits Mihály törzsasztalát és, hogy egyértelműen Mária Terézia kávéját rendeltem magamnak, amíg a lányok a Bazilika marcipán változatában gyönyörködtek.
Ott áll egy vitrinben egyébként a csokoládét felszolgáló hölgy is, aminek látványa engem visszarepített 14 éves koromba, amikor kiváló úttörő lévén eljuthattam életemben először és vonattal Drezdába, ahol mivel zsenge korom ellenére érdekeltek a művészetek- a híres képtárban a Zwingerben láthattam Jean-Étienne Liotard festményét, A szép csokoládésnő-t és ami már akkor annyira megfogott, hogy még egy posztert is vettem róla.
 |
| A szép csokoládésnő marcipánból |
 |
| Babits asztala |
A mese útikönyvnek köszönhettem, hogy megtaláltam a gyógyító fejeket és bár semmi bajom (a vashiányomon kívül), mégis leültem az egyik padra, hogy érezzem ahogy árad az energia, amit ezeknek a kőfejeknek tulajdonítanak. Azt pedig a másik nagyon hasznos kiadványból, a Multúrából tudtam meg, hogy hol álltak eredetileg ezek a fejek és miért bújnak most meg a kerítés tövében. A Multúra városnéző csomagot a Tourinform irodában lehet beszerezni. Nagyobb gyerekekkel már élvezetes a benne lévő helyszíneket felkeresni és minden alkalommal elolvasni az adott állomáshoz kapcsolódó legendát, történetet. Az egész egy kreatív térképből, matrcákból és kis könyvből áll nagyon igényes csomagolásban.
Egyik reggel (3 lustálkodót a szállodában hagyva) elindultunk, hogy megkeressük a Macskalépcsőt, amit ugyan megtaláltunk, ám sajnos -a kiírás szerint omlásveszély miatt- egy ráccsal volt elzárva a látogatók elől, így a reggeli tornánk elmaradt pedig nagyon hangulatos lett volna a szűk sikátorban lévő lépcsősoron a Várba jutni.
A szállodában Eszterrel és Noémivel béreltünk bringákat (ezúttal csak két lusta maradt a szállodában) és bejártuk a város sík területeit. Ha itt élnék, csak biciklivel közlekednék. Az ősfák árnyékában a Kis-Duna sétányon tekerni még akkor hangulatos, ha az öreg fák gyökere felpúposította a járdát mindenütt. Újabb darabbal gyarapodott a kedvenc zsánerszobraim gyűjteménye. A korláton önfeledten játszó gyerekekről készült szoborcsoportot sokáig néztük. Szerintem nagyon jól sikerült alkotás és a címét anélkül is kitaláltuk, hogy elolvastuk volna: A Játszó gyermekek (Kligl Sándor 2009) négy gyermeket ábrázol miközben egy gerendán játszanak.
A szállodában Eszterrel és Noémivel béreltünk bringákat (ezúttal csak két lusta maradt a szállodában) és bejártuk a város sík területeit. Ha itt élnék, csak biciklivel közlekednék. Az ősfák árnyékában a Kis-Duna sétányon tekerni még akkor hangulatos, ha az öreg fák gyökere felpúposította a járdát mindenütt. Újabb darabbal gyarapodott a kedvenc zsánerszobraim gyűjteménye. A korláton önfeledten játszó gyerekekről készült szoborcsoportot sokáig néztük. Szerintem nagyon jól sikerült alkotás és a címét anélkül is kitaláltuk, hogy elolvastuk volna: A Játszó gyermekek (Kligl Sándor 2009) négy gyermeket ábrázol miközben egy gerendán játszanak.
 |
| A hangulatos Széchenyi téren bringával |
A Vaskapu egy népszerű kirándulóhely, ahová a páratlan kilátás miatt érdemes felmenni így ezt is beiktattuk az "Ismerd meg Esztergomot" programunkba. A lányok megnyugodtak, hogy autóval is jól megközelíthető és a tetejéről belátni az egész várost, a Garam torkolatát, a Dunakanyart. A turistaház éttermében alig találtunk szabad asztalt. Úgy tűnt másoknak is kedve szottyant, hogy ezen a nem mindennapi helyen fogyassza el ebédjét. Egyetlen apróság rontotta el az idilli helyszín varázsát, ez pedig az irdatlanul sok darázs, amit persze próbáltak mindenféle rovarcsapdával mérsékelni de nem sok sikerrel jártak. Noémivel az élen aztán -jó idő, szép kilátás ide vagy oda- inkább behúzódtunk a teraszról az épületbe és ott fogyasztottuk el az ebédet, jóval kevesebb kalimpálással és sikongatással. Nem tehetünk róla. Félünk a darázscsípéstől.
Eszter nagy örömére A menedékház mellet kialakításra került egy állatsimogató, ahol etethette, simogathatta a kecskéket, bárányokat.
És, hogy mit láttunk még? Például a méltatlanul romos, elhanyagolt állapotban lévő valaha szebb napokat látott Fürdő Szállót, ahová Kossuth Lajos esőben érkezett és ami előtt felidéztük a dalt, ami ekkor született azaz, hogy Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára...
Megállapítottuk, hogy a Mária-Valéria hídon áthaladva a szlovák oldalról lehet a legszebb fotót készíteni a Bazilikáról és azt is, hogy milyen jó, hogy a gyerekeink csak a társadalomismeret könyvükből és a mi elbeszélésünkből tudják, hogy valaha határőrök szigorú ellenőrzése mellett lehetett csak átjutni egyik oldalról a másikra. Egyik téma hozta a másikat, el kellett magyarázni újra, hogy hogyhogy olyan sokan beszélnek Szlovákiában magyarul és majdnem minden magyarul is ki van írva. Szeretem, hogy ilyen nagyok már, hogy érdeklődőek és lehet velük beszélgetni. Ezért is jó az utazás. Észrevétlenül okosodnak és minden ilyen kiruccanástól csak még tájékozottabbak lesznek. Jaj, nem győzöm mondogatni, hogy az utazásnál, ország- világjárásnál nincs jobb!
A Bazilikát hagytuk utoljára. Hazaindulás előtt jártuk be az altemplomtól kezdve a kupoláig, közben a mese útikönyvből és a Multúrás füzetből mazsolázva a gyereknyelven megírt érdekességeket, elmondtam, hogy a kupolát tartó falak vastagsága az altemplomban 17 méter, a bazilika magassága 100 méter, vagyis 18 zsiráfnak kellene egymás fejére állnia, hogy elérjék az épület tetejét vagy, hogy a bazilika legnagyobb harangja 5827 kg, ami körülbelül egy afrikai nőstény elefánt súlyának felel meg.
Még, hogy Esztergom látnivalóira elég 1-3 nap? 3 éjszakát töltöttünk a szállodában és minden napra beiktattunk egy kis városnézést, sétát, mégis maradt olyan látnivaló, ami kimaradt. Ilyen a Babits emlékház, a Búbánatvölgy. A Duna Múzeumot most újítják fel úgyhogy azért is vissza kell jönni. A Multúrás városnéző csomagból sem tudtunk mindent végigjárni, de azért elolvastuk az összes legendát, történetet az Ister-kútról, az Özicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámiról, a nagy képlopásról, Szent István megkoronázásól.
Szóval maradt látnivaló. Ezekért és a város hangulatáért is vissza kell térnünk.
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb posztokról, kövess a blog facebook oldalán vagy a labnyomokblog Instagram oldalán!
Szóval maradt látnivaló. Ezekért és a város hangulatáért is vissza kell térnünk.
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb posztokról, kövess a blog facebook oldalán vagy a labnyomokblog Instagram oldalán!
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes