Jurtában




Minden második személyiségfejlesztő könyv azzal kezdődik hogy "Lépj ki a komfortzónádból! " vagy "Csinálj valamit, amit eddig még nem!" és hasonlók, amiben van igazság, mert ha nem így teszünk, az élmények nagy ívben elkerülnek vagy csak light verzióban érnek el. Van benne valami igazság, ezért próbálok ki mindent (ésszerű keretek között persze) és erre biztatom a lányokat is. Sosem felejtem el, hogy fiatal(abb), koromban Cipruson egy szüreti fesztivál kellős közepébe csöppenve engedelmeskedtem a felhívásnak és ledobtam a ruháimat cipőimet, hogy  a tér közepén  felállított hatalmas dézsában mezítláb tapossam én is a szőlőt.  Az idegenvezető pasas, csak annyit mondott, hogy "Agnes, you are full of life!" vagyis Tele vagy élettel! Nem tudom miért de ez a bók annyira szíven talált, hogy  bár eltelt legalább 20 év azóta, gyakran eszembe jut és előveszem, főleg akkor ha valami új vagy merész dologba vágnám a fejszémet. Szeretném ha a lányok is élettel teliek  lennének, bár úgy látom egyikük sem az a szobanövény típus szerencsére.

Az egész jurtás kalandunk úgy kezdődött, hogy Zoltán bejelentette, hogy hétvégére halaszthatatlan programja lesz én pedig ezen felbuzdulva arra gondoltam, hogy szervezek egy csak mi lányok programot magunknak. Keresgettem a szállások között és akkor megláttam, hogy nem túl távol az otthonunktól, Dobogókőn jurta szállásokban aludhat az, aki unja a komfortos otthonát. Gondoltam jó móka lesz. Természetesen elolvastam a vendég visszajelzéseket, amelyek elég vegyes képet festettek. Volt aki azt írta, hogy "Ez a hely nem való: bagósoknak, műkörmösöknek, tűsarkúsoknak :)"  Mi egyik kategóriába se tartozunk, -bár  ha az esemény megkívánja, tűsarkút azért felveszek, -szóval gondoltam, biztos jó lesz.





Egy éjszakát biztosan kibírunk. Ez járt a fejemben de azért titkon reméltem, hogy inkább sajnálni fogjuk, hogy csak egy éjszakára foglaltam szállást, de csak addig a pillanatig, amíg megkaptuk a kulcsot és beléptünk az egyébként mesterien elkészített jurtába. Az a helyzet, hogy nekem nagyon nagyon érzékeny az orrom és borzasztó fontosak az illatok, szagok.  A jurtánk viszont rossz szagot árasztott magából. Átkoztam magamat, amiért  a füstölőt valami miatt mégsem hoztam magammal (pedig milyen okos voltam, hogy eszembe jutott egyáltalán, hogy jól jöhet) . A kellemetlen szagot a jurtánkban tárolt használaton kívüli matracok okozták, amelyeket azonnal kivitettem persze de a szagok ettől még ott maradtak nekünk, hiába szellőztettünk a gyönyörű, ám parányi ajtón. 





Szerencse, hogy érkezéskor egy picit rákezdett az eső, mert így még idejében kiderült, hogy a jurta tetejéről csöpög az esővíz. Orvosolták a problémát egy külső sátortakaróval, aminek éjszaka az özönvízszerű esőzéskor örültünk csak igazán.  Igen. Egész éjjel dörgött és kopogott az eső (szerintem még jég is), ami a romantikus hangulaton már kicsit túlmutatott és a kissé ijesztő kategóriába fordult de legalább nem ázott be a hajlékunk.


Egyetlen szemhunyásnyit nem aludtam. A lányok egy kicsivel többet, bár nyugtalanabbul, mint rendesen. 

Hanna kreatív éjszakai fényéről viszont külön szót kell ejtenem. A jurtában lámpa és konnektor is volt szerencsére, ám ha a lámpát égve hagytuk volna egész éjjelre, kisütötte volna a szemünket. Ha nem kapcsoltuk volna fel, teljes sötétségben kellett volna átvészelnünk az éjszakát.  Az én leleményes lányom viszont valahol látott egy ötletet (milyen jó, hogy hagyom youtube-ot  nézni), amit most élesben is kipróbált. Annyi csak, hogy a telefonom lámpáját bekapcsolta, a telefont a töltőre tette, hogy egész éjszaka bírja és a fénykibocsátás tetejére egy ásványvizes PET palackot tett, amitől kellemes szűrt/szórt fény járta át a sátrat. Ennek köszönhettem, hogy amíg a lányok -ha nem is túl mélyen,  de aludtak- én hanyatt fekve megszámolhattam az összes lécet és alaposan áttanulmányozhattam a jurta szerkezetét. 




Mielőtt nyugovóra tértünk, azt találtam ki, hogy a neten rákeresek minden olyan információra, amit a jurtáról tudni érdemes aztán felteszek mindegyiküknek 5-5 kérdést és a jó válaszokat jégkrémre vagy más nassra válthatják be.  Ekkor tanulták meg , hogy a jurta  az ótörök jurt (hajlék) szóból ered és, hogy a teteje a tündök, az oldalrács pedig  kerege. Az egész tartórudat pedig  istenfának hívják (gondolom  "Az istenfáját! " káromkodás is innen ered- na ez lehetne egy 50 milliós kérdés egyszer..) . A legjobban azt jegyezték meg, hogy vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. Megtanultuk, hogy a bejárattal szemben volt az oltár, balra a nők és a gyerekek aludtak, jobbra pedig a férfiak. Elképzeltük milyen lehet az élet így egymás hegyén-hátán, minden privát tér, saját kuckó hiányában. A tündök szó tetszett a legjobban és bár nem jártunk (még) utána azt gondoljuk, hogy megfejtettük, hogy a tündököl szó innen ered, hiszen a jurta a tündökön keresztül  kapta a fényt, a ragyogást. (amit a mi esetünkben letakartak ugyebár) 





A vacsorát nem helyben oldottuk meg, mert ekkor már elment a bizalmunk az amúgy hangulatos étteremtől. Helyette a Báró Eötvös Loránd Menedékház felé vettük az irányt (azóta is azon nevetünk, hogy mennyire találó ez a kifejezés, hiszen mi a Jurából szó szerint oda menekültünk. 
Itt bográcsban készült finomságok, isteni rétes és palacsinta költeményeket rendeltünk magunknak és zárásig ott beszélgettünk és játszottunk a megunhatatlan kalahával miközben néztük a Rám-szakadék felől érkező turistákat. 




Azért mi is kirándultunk kicsit. Első nap az eső áztatta erdőbe merészkedtünk be és szívtuk be az oxigéndús levegőt, bár az mennydörgések hallatán jobbnak láttuk visszafordulni. Másnap reggel viszont a menedékházban elköltött reggelink után párás, sejtelmes, horrorfilm forgatásához ideális látásviszonyok mellett egy gyönyörű úton a Rezső-kilátóhoz igyekeztünk, ahol persze  a nedves időnek köszönhetően egy nagy fehérséget láthattunk a gyönyörű dunakanyari hegyvidék látványa helyett. Na ezen is jót vihogtunk.








Az a helyzet, hogy többször eszembe jutott az a mondat, hogy "Basszus, én ezért még fizettem is!", ám rögtön elhessegettem azzal, hogy na de mennyit nevettünk! Hogy biztosan sokáig emlegetjük majd,  hogy a zuhogó esőben kellett esernyővel elsétálni az egyébként frissen  felújított mosdóba a korom sötétben, vagy, hogy mennyire boldog voltam Hanna alternatív éjszakai lámpájától. Hogy vészforgatókönyvet gyártottam arra az esetre, ha valaki berontana az amúgy őrizetlen jurtánkba.  

Itthon aztán mindent (beleértve a magunkkal vitt ágyneműket is) bedobtam a mosógépbe, hogy megszüntessem azt a furcsa szagot, amit a jurtában átvett minden ruhánk,  és egy jó nagyot aludtunk saját, kényelmes, pihepuha illatos ágyunkban. Mostantól ezt is nagyon értékeljük, ezért is hálásak leszünk vagyunk.


Ne maradj le a lábnyomainkról! Csatlakozz a blog facebook oldalához : https://www.facebook.com/labnyomok/ vagy kövess Instagramon a labnyomokblog alatt! 
Az adatvédelmi izé miatt nem tudtok ide kommentelni, de oda nyugodtan írhattok. :-)








You Might Also Like

0 megjegyzés