A január olyan, mint a
hétfő. Van, aki szereti, mert az
újrakezdés lehetőségét látja benne és van aki utálja, mert taposómalomnak
tartja a munkahelyét, az iskolát vagy úgy összességben a hétköznapokat. Januárban
kilátástalanul távolinak tűnik a tavasz, a nyárról nem is beszélve ráadásul
sötét- és hideg van. Azért egy pici ünnep van benne. Január 21. Ágnes nap. :-) Pedig ha nem utálnák annyira, még azt is észrevehetnénk,
hogy lassan, de tényleg hosszabbak a nappalok. Délután négy órakor még világos
van.
A legtöbben a januárra az
újrakezdés lehetőségeként tekintenek. Lefogyok, lefutom, megtalálom, elkezdem,
leteszem, abbahagyom, megcsinálom, eljutok... Az újév többnyire betarthatatlan
fogadalmakról szól (akinek sikerül, az előtt emelem kalapom). Mi sokadik alkalommal egy olyan játékba kezdünk bele ilyenkor, ami minimális erőfeszítést igényel és
az egész család részt vehet benne. Emlékbefőttet készítünk.
 |
| Még üresek a lapok.. |
Minden alkalommal, amikor
valami klassz élményben volt része valamelyikünknek, akkor ezt egy kis cetlire
feljegyezzük és a gondosan összehajtogatott papírkát az erre a célra kiválasztott
befőttesüvegbe beletesszük. Van amikor nem cetlire írunk csak a belépőjegyet hajtogatjuk össze vagy a hotel kártyát dobjuk bele és van, hogy kimegy a fejünkből és utólag pótoljuk. Idén még nagyobb üveget kell beszereznem, mert év végére már nem fért bele semmi. Arra is emlékszem, hogy év közben valahogy leesett az ablakpárkányról és minden kiszóródott belőle. Próbáltam megfejteni a jelentését, de nem sikerült annál távolabbi következtetésre jutnom, hogy így jelezte nekem az univerzum, hogy kicsi lesz az emlékbefőttnek szánt üveg. Szóval tavaly szorgalmasan gyűjtögettük 2019.
legemlékezetesebb, legszebb, legviccesebb, legmeghatározóbb szóval a
leg-leg-leg történéseit és igyekeztünk ezeket leírni és eltenni
emlékbefőttnek.
Szilveszter délutánján, amikor még mindenki otthon volt és ki-ki készült a saját szilveszteri bulijába, körülültük az asztalt és mindenki húzhatott az üvegből egy cetlit, amit felolvasott és amire hol nevetve, hol meghatódva, hol egymás szavába vágva visszaemlékeztünk.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez volt a Szilveszterünk érzelmi csúcspontja.
Jó volt újra átélni mindegyiket.
Volt olyan, amin meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy valamelyik
gyerekemre olyan hatást tett, hogy azt lejegyezze és betegye az üvegbe. Pedig kiderült, hogy nagyon is oda való. A
családi utazások, nyaralások mellett ott volt benne a "lett egy macskánk", "mama 70. szülinapja" cetli és számtalan színház és mozijegy, amiről már el is feledkeztünk. Ott volt az is, hogy milyen jó, hogy 3 sárga kiscsibét dédelgethettünk Húsvétkor és hogy igazi befőttet készíthettek a kicsik nyáron az etyeki főzőtáborban.
Most pedig elkezdjük készíteni az idei emlékbefőttünket. 12 hónapig kell főzni, dunsztolni és a blogomnak hála tartósítószer se kell bele. Remélem legalább olyan különleges lesz, mint a tavalyi. A lányokat mindenesetre időnként emlékeztetem, hogy ne felejtsék el beletenni a hozzávalókat, mert attól lesz utánozhatatlanul házias ízű.
 |
| Idén nagyobb kell |
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes