RSS

2004. szeptember 29.

Nosztalgia


Férjemmel nézegetem Hanna fényképeit, rövid kis videofelvételeit.
-Emlékszel? Itt mosolygott először. És erre emlékszel? Milyen ügyesen nézett a fény felé, milyen hamar megfordította a fejét. Mennyire pici volt.
-Juj ezt tépjük szét! Itt kövér vagyok és karikás a szemem alja!
-Nem nem engedem! Ez is te voltál kicsim! Fáradt és kialvatlan és emlékszem nagyon vártad, hogy Hanna három hónapos legyen. És ehhez mit szólsz? Olyan ügyesen fogta a csörgőjét. Ja, meg a zsiráfot, akit azóta már nem is szeret.
- A plafonról lógó méhecskét is csak akkor szereti már ha a szájába gyömöszölheti.
-Húúúúú. Ezt nem is vettem észre mikor fényképezted. Éppen a kakis pelust cserélem de még milyen ügyetlenül. Te még most is kimeneküsz a szobából ha ezzel foglalatoskodom.
-Itt próbált ülni de mindig eldőlt.
-Itt meg már büszkén ül az eteteőszékben
-Már nem aggódom ha dobálod vagy repülőztök csak ha evés után teszed.
-Dehát mindig evés után van....
-Hogy sikít ha hazajössz a munkából. Tudom, én is de csak azért, hogy ne dobd le a kabátodat a szobába. Jó jó..mert türelmetlenül várod, hogy magadhoz öleld a lányodat.
Hanna kilenc hónapos!!!! Nosztalgiáztunk.
Foglaltunk egy hotel szobát. A telefonba azt mondta Zoltán, hogy egy csecsemőt is vinnénk. Kiabáltam! Hanna nem csecsemő! Nagy, kilenc hónapos BABA!!! Csak még mi is alig hisszük el.

2004. szeptember 21.

Homokszem


Most csak egy homokszemnyi élményünket írom le de akinek van babája az megérti, hogy sokszor az ici-pici dolgok is óriási élményt jelentenek babának, papának és mamának.
Vasárnap barátaink álomszép kertjének homokozójába, kísérleti jelleggel beleültettem Hannát. Meg voltam győződve róla, hogy majd megpróbál minnél több homokot a szájába tömni ám nem így történt. Csupán a homokozó kanál emlékeztette a szokásos bírkózással egybekötött étkezéseinkre, azt kellett időnként kicsavarni a kezéből, egyébként vígan játszott egy kilenc hónapos képességeihez mérten. Homokot szórt kis tenyeréből és csak akkor kellett közbelépnem amikor már mindkét lábát betemette a homok.
Eddig a gyümölcsfoltokkal kellett megbírkóznom, most eljött az idő, hogy homok, sár és fűfoltokat is eltüntessek a babaruhákból. Ezek után szívesen vállalok mosópor reklámban szerepet, amelyben élethűen elmondanám, hogy az olcsó mosópor és a szuper foltkihozó nem ér egy fabatkát sem, ám a jól bevált márkájú csodaszer igen.
Várom a felkéréseket!

2004. szeptember 20.

Krumplit vegyenek!!!!


Ezt szoktam kiabálni a szomszédok és férjem örömére amikor Hannát cipelem valahová. Repertoárom közé tartozik még a "Sóóóót vegyenek!" és a kissé nosztalgikus hangvételű "Itt a jeges" kiáltás is. Az előzőkből is látszik, hogy valami megfejthetetlen okból kifolyólag igen-igen vonzódom a piacok, vásárok világához. Rendszeresen a Lehel piacon szerezzük be elsősorban Hannának, másodsorban magunknak a friss vitaminbombákat. Megvannak a kedvenc kofáink és előfordul, hogy pusztán érzelmi okokból vásárolok valamelyik őstermelőtől, mondván olyan aranyos bácsi/néni. Mondhatja bárki, hogy büszke és elfogult mama vagyok akkor is leírom, hogy bizony egy egy bevásáró körút alatt lépten nyomon megállítanak vadidegenek és Hanna szépségét dícsérik. ( az enyémet már rég nem..) , érdeklődnek kora és neve iránt és megkérdezik, hogy nem eladó -e? Zoltán is csodálkozik, hogy komolyan érdeklődnek a lánya iránt és persze dagad a mája.
Van egy kofa, aki minden alkalommal felajánlja egész árukészletét Hannáért cserébe. Szóval ilyenek miatt is élvezzük a piacozást édes hármasban.
Hétvégén nyitott napok voltak. Ezúttal a piac kulisszái mögé is be lehetett menni, a csarnok építőjének vezetésével. Hanna volt a legfiatalabb résztvevő dehát ott a helye, törzsgyökeres piacosként. Türelmesen végighallgatta a sok érdekességet sőt még bizonyíték erejű fotó is készült róla (tömegkép) amit a mai Népszabadságban bárki meg is csodálhat.
Elfelejtettük megmérni az ellenőrző mérlegen a kisasszonyt de majd hétvégén pótoljuk. Aztán még ki kell gondolni kinél reklamálunk ha nem elég súlyos.

2004. szeptember 17.

Majomszeretet


Én annyira szeretem Hannát! Mondhatja most bárki, hogy persze, ez így természetes, jól is néznénk ki ha másképp éreznék. Akkor is! Könnybe lábad a szemem ha csak szopizik vagy a fejecskéjét rám hajtja vagy nyújtja a kis karját, hogy vegyem fel. Most tudatosult benne talán igazán, hogy én vagyok a mamája aki nem hagyja őt sírni. Össze vissza puszilgatom a kis kemény pofiját, együtt táncolunk, tapsolunk, bolondozunk. Amióta megszületett ezek a hetek a legszebbek, a legteljesebbek. Nagyon negédes és ömlengős lett ez a blog de le kellett írnom, mert szétrobbant az érzés, hogy SZERETLEK HANNA!!!!!!!!!!

2004. szeptember 15.

Ütemterv szerint


Hanna ütemterv szerint fejlődik. Olvasom az okos könyveket, kismama magazinokat, internetet ahol leírják mikor mit kell tudnia a kisbabának ahhoz, hogy a szülei ne gondolják, hogy csemetéjük beteg, buta, lusta és sorolhatnám. Vannak a környezetemben nagyon gyorsan fejlődő kisbabák, olyanok akik már beszéltek néhány hónaposan, olyanok akik már másztak, álltak fél évesen és persze embertelen iramban híztak de ez nem érdekel, mert, mint írtam Hanna megfelel ez EU babafejlődési szabályoknak.
1, Hanna szeptember 12-én elkezdett szótagokat mondani. Idézem: mamamamama, papapappa, apapapapa, babababa. Természetesen nem tudja, hogy szavainak jelentése is van, mi mégis elolvadunk egy egy apa vagy mama szó hallatán és meggyőzzük magunkat ennek ellenkezőjéről. Gyulán, egy panzióban mutatta meg tudományát. Meggyőződésem, hogy jót tesz neki a levegőváltozás, hiszen mindig idegen helyen és főként szállodákban ad valami újat. Talán így próbál bennünket még több nyaralásra, üdülésre rávenni?
2, Nincs többé elérhetetlen. Hanna elmászik bárhová és bármiért ami érdekli. Beszereztük a babavédelmi eszközöket. Rácsokat, hogy ne tudjon a konyhában kiváncsiskodni, konnektor dugaszokat, hogy nehogy hajcsatot dugjon bele, ablaknyitás gátlót és fiókvédőt a Herendi védelmében.
3, Hanna ha akar feláll a kiságyában. Sőt...helyet is változtat. Mivel tapsikolni még mindig nagyon szeret, néha nagyokat esik de meg sem kottyan neki. Azt hiszi az egész világ kipárnázott..hiszen óvatos anyuka vagyok és körbebástyázom...

2004. szeptember 6.

Habfürdő


A nap fénypontja a fürdés. Papának, babának és nekem is. Papa ilyenkor (is) nagyon kreatív és a legőrültebb játékokat találja ki kicsi Hannának. Nagy a csapkodás és nevetés ilyenkor. Én meg nem győzök fegyelmezni és fényképezni....

2004. szeptember 4.

Kifli


Amióta megvan az etetőszék, Hanna természetesen velünk együtt ül az asztalnál. Ma adtam neki először kiflit, hogy nyugodtan ehessünk persze oda-oda pillantva, nehogy túl nagy falatot harapjon le. Ez kissé nagyképűen hangzik, mert a két fogával még nem annyira harap, kivéve persze ha az újjamat teszem a szájába vagy a szopizást unja meg... Teljes siker volt, teljesen szétáztatta nyálacskájával a kiflit, minden morzsás lett de megérte, mert egy új ízzel ismerkedett meg.Idejét nem tudom mikor költöttük el ilyen nyugodtan a reggelinket párommal.

2004. szeptember 1.

Fóka


Hanna leginkább egy fókára illetve egy tarisznyás rákra hasonlít...legalábbis a mozgásban. Leteszem egy ponton és valahogy elvergődik a kiszemelt tárgyhoz de még nem szabályos mászással, hanem hátrafelémenet vagy csúszva. Azt hiszem pár nap és nem késlekedhet a lakás bababiztossá tétele. Hétvégén leereszkedem négykézláb és ebben a pózban járom végig a lakást egy jegyzetfüzettel. Lentről nézve minden más.
Pancsolni mindig is szeretett de mostanában jött rá arra hogyan is tehet csurom vizessé bennünket, szülőket. Kis hájas pocakjával ilyenkor is egy kis fókára hasonlít...