RSS

2005. február 23.

Tej


Emlékszem, nem volt könnyű az első pár hét. Azt gondoltam mi sem egyszerűb annál, minthogy a baba születése után szoptatom majd a kicsimet. Megdolgoztam érte keményen. Hogy miért írom le mindezt újra? Álmaimban sem gondoltam volna, hogy 14 hónapos korában az én kislányom még mindig igényli az anyatejet. Bevallom nekem is szükségem van ezekre az összebújásokra. Mert ez már nemcsak kizárólag a szomjoltásról szól, ez több annál. Kapocs, szeretet. Úgyis olyan hamar megnő..hagy élvezzük mindketten ezeket a perceket. Paradox helyzet. Míg az emberek hajlamosak elítélni azt az anyát aki nem szoptatja kicsijét, ugyanezt teszik ha valaki nem az "előírt" 6 vagy 12 hónapos korig teszi ugyanezt, hanem akár a baba két éves koráig. Nem választom el erőszakkal. Minden csepp anyatejtől, amit magába szív, érzem, hogy okosabb, egészségesebb lesz. És mi lehetne ennél fontosabb egy anyának?
A képen születésnapomra (Zoltánomtól) kapott (egyik) pizsamámban pózolok Hannával....

0 megjegyzés: