Készülünk a karácsonyra és Hanna születésnapjára. És valahogy egyikre sem kapkodósan. Nyugodtan, megtervezetten. Azt hiszem ezt is a lányoknak köszönhetem. Hogy ugyan feledékeny vagyok de már rendezettebb, összeszedettebb. A lányaim megtanítottak a rendszerességre.
Hannának igazi gyerekzsúr jár idén. Nem azért, mert el akarjuk kényeztetni és azt gondoljuk szülinapot csak így lehet ünnepelni, de igenis jár neki a megkülönböztetett figyelem most, amikor minden máson osztoznia kell testvéreivel. Okosan, türelmesen várja ki mindig sorát az esti etetések, fürdetések után, hogy aztután teljesen neki szentelhessem figyelmemet. Ha belegondolunk nem kis teljesítmény egy 3 évestől. Szóval lesz bohóc is, aki majd arcot fest és lufit hajtogat Hanna és kisbarátai örömére.
Elmentünk a Mikulás gyárba. Hanna már elég nagy ahhoz,hogy elmagyarázzuk neki mit jelent a jótékonykodás és nem esett nehezére lemondania néhány játékáról, amit aztán a szegény gyerekekre gondolva a Mikulás gyárba beadott. Közben váratlanul találkozott a Coca Cola által szponzorált Mikulással, ez viszont tényleg autentikus volt, kinézetre és viselkedésben is, így ezúttal nem érdekelt az sem,hogy a feje felett Coca Cola neonfény villogott. Gyors fotó, aztán játék a kültéri -Párizsban olyannyira irígyelt- kályhák tövében, egy kör a kisvonattal. egy két korty az otthonról hozott thermoszból és máris remek kis délelőttünk volt. Itt kívánom megjegyezni, hogy Hanna úgy tudja, a kóla felnőtt ital, olyan,mint a kávé és bár már megkóstolta, mitöbb finomnak titulálta,nem él vele. Mi annál inkább.
itt van ez a kép a babákról. Karácsonyi rugiban, karácsonyi zene mellett (ez persze nem hallható) , karácsonyi hangulatban (ez azért elképzelhető). Annyira szeretnivalóak nem?
(kezdőknek egy kis segítség: balra Eszter, jobbra Noémi)