RSS

2006. november 29.

Ez+Az


Nos, ha már kedves férjem is reklamál, hogy mikor írok újra a blogba, nincs mese, síró gyerekek ide vagy oda, itt vagyok és mesélek. Nem is tudom miről, majd menet közben eszembe jutnak a kis történetek. Például az, hogy Hanna átvette a család stylist szerepét. Az hagyján, hogy ő választja ki reggel ruhácskáit, gondosan ügyelve a színek összhangjára, de esténként ő keres nekem a hangulatomhoz illő hálóinget, illetve újdonság, hogy Zoltán nyakkendőit is ő szeretné megválasztani, ha lehet olyat, amin van valami minta, mert az egyszínű unalmas.
Aztán elmesélem azt is, hogy hétvégén a Vörösmarty téren lófráltunk, ahol isteni almás rétest ettünk. Hanna tömte tömte a szájába majd felkiáltott: Anya! Egypofával eszem. Mondanom se kell, az asztalnál ülő magyarul értő társaság nagyot nevetett az aranyköpésen. Ismét tapasztaltuk, hogy milyen különleges szeretet, mosolygás árad felénk ha meglátják az ikerbabakocsit és abban a babákat. Nagyon nagyon büszke vagyok ilyenkor..nem is tudom kire. Férjemre, magamra, rájuk, Hannára? Maradjunk annyiban, hogy jól esik a mosolyt látni vadidegen emberek arcán.
Aztán még azt is elmesélem, hogy Hanna és a többi bölcsis társa egy napjáról dvd felvétel készült. Aki maga is édesanya, talán nem csodálkozik azon, hogy a Hanna kezet mos ebéd előtt jelenetnél már patakokban folyt a könnyem a meghatottságtól. Persze ezután el kellett magyaráznom az én mindig kérdező lányomnak, hogy az emberek nemcsak bánatukban, hanem bizony örömükben is sírnak.
Babákról nem tudok semmi különlegeset írni, végzik a dolgukat, azaz sírnak, esznek és híznak. Én is. )
A képen Eszter mosolyog.

2006. november 24.

Nemcsak rózsaszín..


Nem, nem a babaruháról szeretnék írni, hanem a nehézségekről. Merthogy van ilyen is a boldogságos hétköznapokban elég. Nehogy azt higgye a kedves olvasó, hogy az én gyerekeim (rólam nem is beszélve ) sosem sírnak, én mindig fitt és szupermama vagyok. Máig emlékszem egy régi kismama társamra, akivel azért (is) szakadt meg a barátság, mert se magának, se másnak nem merte bevallani, hogy bizony néha nehézségekkel teli a gyereknevelés. Nos, hogy nehogy én is hiteltelenné váljak, kitaláltam, hogy leírom mennyire vacak éjszakám volt. Férjem, aki szerint egyébként hős vagyok és egy férfi se bírná ki az éjszakai felkeléseket- egyszer azt mesélte,hogy Irakban vagy Amerikában (egyre megy) van egy vallatási/kínzási módszer, aminek során az áldozatot nem hagyják aludni. Nos velem ugyanez történik. Két kínzóm van, akik tökéletes időzítéssel ébresztenek fel, akkor, amikor már az alfa állapotnál is mélyebbre kerültem. Egy hangos Oáááááááááááááá hangzik fel a gyerekszobából ás én úgy pattanok ki az ágyból, mintha szégyelném magam, amiért elbóbiskoltam.
Legnehezebben a sztereo sírást viselem el. Embertelen az a decibel, amivel a csecsemők meg vannak áldva, nincs anya, aki közömbösen tudná hallgatni és csak a legerősebb idegzetűek vagy az én Mary Poppinsom mondja azt, hogy "Zene füleimnek!"
Amikor Hanna felhúzható egér módjára viselkedik és be nem áll a szája, férjemmel csak egymásra nézünk és azt mondjuk " Szorozd meg hárommal!"
Fáradt vagyok nem tagadom, várom,hogy egyhuzamban 6 órát aludhassak végre és, hogy nyugodtan beszélgethessek a férjemmel. Talán ezért is döntöttünk úgy, hogy december elején elmegyünk egy hosszú hétvégére Pécs közelébe, a ma divatos wellness hotelek egyikébe. Persze gyerekestül. Majd beszámolok róla mennyire hagytak feltöltődni. Mary Poppins is velünk jön, így egy kis esélyem azért van rá.

2006. november 17.

Egy átlagos reggel


..nekem hajnali 5 körül kezdődik. Ekkor már esélyem sincs arra, hogy a két baba szoptatása után visszakecmeregjek az ágyba, mivel első szülöttem csattog át szobájából, hogy megbeszéljük mi vár rá reggeli után. Ezt tényleg megkérdezi, valahogy szereti tudni hogyan készüljön, mire számítson. A kérdést így teszi fel: "Amikor reggeliztünk..utána mit csinálunk? Ma megyünk bölcsibe? "Tudja egyébként, hogy szombat vasárnap nem kell bölcsődébe mennie..akkor saját szavaival élve az egész kis család együtt lesz. Nos a reggeli értekezletünk után már nagyon várom az életmentő kávémat. Hanna szépen felveszi kikészített ruháit és véletlenül sem engedi, hogy segítsünk neki, a legbonyolultabb gombos megoldásokat külön élvezi.
Zoltán egyébként a nyugodt családi reggelek érdekében egy órával később jár dolgozni. Sajnos ennek az a z ára, hogy egy órával később érkezik haza, szerencsés esetben éppen a fürdetés idejére. Valamit valamiért. Fontosak a közös reggelik, az, hogy nyugodtan indulhassank a bölcsibe és legyen idő még csigabigát rajzolni a párás ablakra, óriáspuszikat adni egymásnak és hosszan integetni.

2006. november 13.

Induláááás!


Hanna így sürget bennünket ha túlságosan elhúzódik a készülődés és kabátban várja, hogy elinduljunk végre. Márpedig ez az elhúzódás elég gyakran megesik, tekintve, hogy a két kismanó, Hanna és férjem öltöztetését nem bízom másra. Amikor készen vagyok, magamra kenek egy minimális sminket. Ezt a villám módszert még tökéletesítenem kell de jó úton haladok. Szóval magamat hagyom utoljára. Gyerekek az autóban, szépen egy sorban, egymás mellett , csak arra várnak, hogy az anyjuk megérkezzen. Zoltán már türelmesebb. Ő a csomagtartót rendezgeti ezidő alatt, azt teszteli, hogy lehet maximálisan kihasználni az autó rejtett zugait, hová lehet még egy cumisüveget, váltócipőt, Hanna motorját bepréselni az ikerbabakocsi és a táskák közé. Szerintem egyébként élvezi..
Én addig a lakásban még próbálok, utolsó erőmmel , civilizált állapotot hagyni magunk mögött, megkímélve magamat eezzel a hazatérés utáni sokktól. Közben - úgy,mint a pilóták indulás előtt-, a fejemben lévő check listet ismételgetem. Cumi? Pelenka? Popsitörlő? Váltóruha? Pótbugyi ?(nem nekem..Hannának ha bepisilne, bár még sosem fordult elő, de ha otthon hagynám a pótbugyogóját, biztosan) Innivaló? (Szintén Hannának és nekem tejfokozás céljából) Rágcsálnivaló? (mert valahogy folyton a túlélésre készülök,miközben simán kibírná a gyerek és mi is rágcsa nélkül). Szóval ilyenek zakatolnak a fejemben. És amikor ránézek a konyhapulton sorakozó két cumisüvegre+egy kulacsra valahogy mégis mosolyoghatnékom támad. Anya vagyok, három gyerekes!!
Behuppanok az autóba, ahol férjem türelmesen hallgatja, sőt már énekli is Hanna valamelyik recsegősre hallgatott zene cd-jét (édes Istenem, mikor hallgathatjuk végre az Aerosmith zenéjét végre?) és indulhatunk. Check list átismétlése újra, szerencsés esetben a házba való visszamenetel nélkül. Ha mégis valamit elfelejtettünk és még időben felfedeztük, nos akkor a jól bevált kő-papír-ollóval kisorsoljuk melyikünk futhatja a feledékenységből adódó kört
Hát..valahogy így indul el a mi családunk. Lesz ez még jobb is csak sokat kell gyakorolni. Egyébként pedig szívesen fogadom gyakorlott 3 gyerekesek trükkjeit, módszereit a "Hogyan induljunk el otthonról hatékonyan " témakörben. A képen a minta apa látható (remélem nem olvassa, mert elbízza magát) a három lánnyal.

2006. november 10.

Rajongóimnak


Az utóbbi időben egyre több olyan bejegyzést kapok számomra teljesen ismeretlen de annál kedvesebb olvasóktól, hogy kedvencük lett naplóm vagy csak szívesen merítenek, erőt, ötletet írásaimból. Mitagadás jól esik ezt hallanom és némi büszkeséggel is eltölt az a tény, hogy naplómmal nemcsak magamnak, hanem másnak is örömöt okozok. Itt egy kép sok szeretettel ezeknek az úgymond rajongóimnak. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!
A képen a kis Götz baba, Noémi látható.

Mosoly


Eszterke és Noni mosolyognak. Álmukban és ébren ha rám néznek kis kék szemeikkel (időközben Noémi barna gombszeme kékké változott) és puszit adok pisze orrukra. Eszter még azt is mondja közben eeee. Nem érti, csak az, aki maga is édesanya, micsoda boldogság látni, ahogy fejlődik, nyíladozik értelmük.
Eközben Hanna rendületlenül babázik. Ma már egyszerre kettő babát öltöztet, vetkőztet, tesz tisztába, mér, szoptat. Ikerbabái vannak ugyanis, akiket Dorinának és Szonjának nevezett el bölcsis barátnői után. Állandó konfliktusom van vele, mivel élethű nagyságú babáira (amúgy még az én gyerekkori fröccsöntött babám) kizárólag testvérei ruháit hajlandó ráadni, csakis igazi és érintetlen pelenkával és törlőkendővel rakja őket tisztába. Szóval így is sok fogy az előbb említett tisztasági termékekből de így már tényleg nem győzzük. Időnként, amikor nem látja leszedem a ruhákat és a pelenkákat babáiról és gyorsan felhasználom, elrejtem őket.