Hanna jó ideje nyaggat, hogy ő is szeretne fülbevalót. Nem tudom, hogy hiúságból vagy csak azért mert hugocskáinak is van, mindenesetre nem lehetett eltántorítani széndékától még azzal sem, hogy őszintén elmondtam, hogy a fülbelövés nem tökéletesen fájdalommentes, némi kellmetlenséggel és hanggal jár. Nem baaaj.-felelte és rá kellett jönnöm, hogy én magam jobban tartok a procedúrától, mint lányom.
A belövés utáni pici sírást a szomszéd játéküzlet kínálata csillapította. Ezután viszont csak azt vettem észre, hogy Hanna a kirakatokban és minden fellelhető tükörben fülbevalóját csodálja. Nőci a lányom-gondoltam és eszembe jutott, hogy az előző napi fodrásznál tett látogatás is az ő ötlete volt. Történt ugyanis, hogy megunta a fésülködés okozta hajhúzást és arra gondolt, egy kis igazítás jót tesz bongyor fürtjeinek. Így is lett. Kis frufruval és a töredezett végektől való megszabadulás után még nekem is meg kellett szoknom lányom arcát.
Ezek után már nem lepődik meg senki gondolom azon ha Hanna nem fogadja el az előre kikészített ruhát, sőt kritizálja színválasztásomat. Nem is tudom örüljek vagy sírjak, amikor közli velem: anya a harisnyád színe nem illik a pulcsidhoz.
Jó lesz odafigyelnem!