RSS

2012. március 6.

Hanna jobb agyféltekésen rajzolt

Hanna igazából belecsöppent a jobb agyféltekés tanfolyamba, őszintén szólva magamtól nem biztos, hogy eszembe jutott volna, hogy beírassam lányomat egy két napos hétvégi elfoglaltságra, csak azért, hogy a jobb agyféltekét használva rajzoljon. Hallottam persze a módszerről, mostanában sokan és sokfelé írnak róla és számos tanfolyam is indul, de nem igazán értettem mi a a jó abban, ha valaki a tanfolyam elvégzése után fel tud mutatni egy olyan rajzot, amiről senki nem hiszi el, hogy ő készítette. A Gipszkorszak játszóházunk időnként helyt ad a gipszfestésen túlmutató kreatív tevékenységeknek is, így kerültünk kapcsolatba a Művészházzal, pontosabban a gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyam vezetőjével, Katával. Nos, Hannának nem kellett kétszer mondani, hogy vegyen részt a kurzuson és még az sem vette el a kedvét, hogy egy egész szombatja és vasárnapja megy rá majd a rajzolgatásra és biztos voltam benne, hogy kissé el is fárad majd. Bizony egy ilyen tanfolyamon koncentrálni, figyelni, sőt azért, hogy ne dolgozzon a bal agyféltek, sokáig csönben kell maradni, így kilenc éves kortól ajánlják a szervezők a részvételt. Azért nem zavarják el a lelkes, okos, fegyelmezett nyolc éveseket se... Szóval Hanna becsülettel elvégezte az első részt és ahogy az várható volt, mindenki aki látta a lovas és ember ábrázolásait, összecsapta a kezét és azt mondta " Nahát! Ezt tényleg te rajzoltad? " Volt, aki azért megjegyezte, hogy sokkal jobban tetszenek a naív, gyermeki bájjal készített lovacskák és emberek, mi szükség van arra, hogy mindenféle irányítások mellettt kiöljék ezt a gyerekből. Értelmes válaszom nemigen volt, azon kívül, hogy Hannának örömöt okoz, büszke a teljesítményére és önbizalomnövelőnek se rossz. Aztán elkezdtem utánaolvasni kicsit, hiszen a tanfolyam második részét is meghirdették közben és Hanna ahogy meghallotta a hírt, könyörögve kért bennünket hagy vegyen részt azon is. Szemmel látható volt a fejlődése. Megtanultak satírozni, árnyékolni, kiemelni és a kész rajzok láttán azt mondtam, ez valami csoda, érdekes, hogy ha becsapjuk az agyunkat ilyen mesteri művek kerülhetnek ki azoknak a keze alól is, akik egyébként nem rajzolnak átlagon felülien.
A gyerekek 9-10 éves korukban már a valóságot szeretnék lerajzolni, olyan fát, macskát, embert, lovat ahogyan az az életben is kinéz. Persze legtöbbször ez nem sikerül, ami természetes, az viszont már nem az, hogy a felismerés elveszi a kedvét a további rajzolástól, kudarcélménynek fogja fel. Sokunk rajztudása itt akad el. Ha a rajztanártól még további megerősítést is kap ehhez a felismeréshez, ha rossz jegyet kap azért, mert nem úgy rajzol, ahogy kellene, hát biztos, hogy csak nagy noszogatás árán vesz színes ceruzát a kezébe. Mennyi felnőttől hallottam, hogy mentegetőzve mondja "Jaj, nem tudok rajzolni!" vagy "Úgy rajzol, mint egy kisgyerek." Hanna esetében ugyan nem álltak fenn ezek a problémák, élvezi a rajzórákat és a teljesítményéért kap is elegendő dicséretet. Mondjuk az utóbbi időben vagy időhiány vagy más miatt ritkábban ül le, hogy csak úgy kedvtelésből rajzoljon nekem. A kötelező rajzos házi feladatokat elvégzi, de mostanában inkább a kicsiket látom folyton papíron önkifejezni.. A tanfolyamon, legalábbis az első két szeánszon másolás folyik, de ha úgy vesszük minden rajzolás másolás, hiszen a valóságot próbáljuk a papírra vetíteni. Közben különböző rajztechnikákkal, az árnyékolás, satírozás, tónusok, vonalak fogalmával is megismerkednek. A reggeltől délutánig tartó foglalkozás gyereknyelven és sok szünettel zajlik. Hogy kinek való? Annak, aki szépen rajzol és annak is,aki csúnyán. Ha van benne szándék, ha szeretne rajzolni, akkor élvezni fogja a két napot és a fejlődést, amin keresztül megy. Ha nincs kedve, ha utál ceruzát fogni a kezébe, semmi értelme. Ha csak a jobb agyféltekénket használják a gyerekek, akkor ellazulnak és felerősödik a kreatív énjük. A bal a beszédért, számolásért felelős, éppen ezért vannak hosszú pillanatok, amikor az oktató azt kéri a résztvevőktől, hogy csendben, beszélgetés nélkül dolgozzanak. A papíron fejjel lefelé húzzák a vonalakat és nem a logika mezsgyéjén haladnak közben, vagyis mellőznek minden tudatosságot- ezáltal áll össze a sok kis vonal egy egész képpé. Méghozzá olyanná, amire aztán nagyon büszke az alkotója (és az anyukája is). Tévedés ugyanakkor azt gondolni, hogy a tanfolyam(ok) elvégzése után gyerekünk sosem fog már bájos, naív, gyerekes rajzokkal ellátni bennünket, hogy eztán már csak élethű, az igazival pontosan megegyező másolatokat láthatunk tőle. Persze a lehetősége meg van rá, de mint mindent, ezt is gyakorolni kell, aki itt megáll, nem tudja kamatoztatni a megszerzett tudást.
Hanna büszke rá, hogy kedvenc állatát a lovat olyannak tudta ábrázolni, amilyenre szívesen néz és nem mondja, hogy "béna". Nem tudom, hogy Hanna gyorsabban és hatékonyabban hangolja össze majd az agyféltekéit , nem tudom, hogy a feladatokat könnyebben végzi majd el, nem tudom, hogy még annál is kreatívabb lesz -e amilyen most, mindenesetre jól érezte magát a kétszer két napos tanfolyamon és vágyik arra, hogy további rajztechnikákkal is megismerkedjen. Az önbizalmával eddig sem volt gond, rajzolni is mindig szeretett, de a tanfolyam után azt érezte, hogy sokkal tehetségesebb annál,mint amilyennek gondolta magát- az ilyesfajta megerősítés pedig, mint tudjuk sosem árt. A legjobb rajzokat pedig természetesen bekeretezzük és a falra tesszük, hiszen tudom, hogy alig várja, hogy egy hozzánk érkező vendég majd megálljon előtte, összecsapja a kezét és felkiáltson: " Nem hiszem el! Ezt tényleg te rajzoltad Hanna?" Ő meg irtó büszke lesz magára, hogy igen, de azért nagyon nagyon bízom abban, hogy örömmel mutatja meg azokat a kedves rajzait is, amelyek elkészítéséhez a bal agyféltekét is használta.

11 megjegyzés:

Thea írta...

Talán, még egyszer sem írtam Neked... Rég visszajárok hozzád, kedvelem az írásaidat.

Nagyon tetszik, amit most leírtál. Igyekszem felkutatni a közelben egy ilyen tanfolyamot -a nagyobbik fiam biztosan szörnyen élvezné!
Köszönöm, hogy írtál róla!

Üdv!
T.

Ági meg az angyalai írta...

Kedves Thea!

Mindig nagy öröm nekem, ha előcsalogat az írásom valakit, aki addig "csak" csendben olvasott.
Biztos vagyok benne,hogy élvezni fogja és nagyon büszke lesz magára amikor felmutatja a kész művét.
Gyere máskor is! :-)

Ági

Apróságok írta...

Kicsit megleptél, mert én eddig úgy tudtam csak idősebb korosztálynak szólnak ezek a tanfolyamok. A közelmúltban pár ismerősöm (elsősorban felnőttek és kamaszok) is részt vett ilyen tanfolyamon, hihetetlen eredménnyel. A baj csak az, hogy ha ezt napi szinten újra és újra nem használja (bár lehet a tanfolyami környezet is szükséges hozzá)akkor teljesen feledésbe merül és eltemetődik újra ez a készség. De nyilván az ember önbizalmának nem tesz túl rosszat! Mert pl. én is a "rajzolni nem tudok, csak úgy mint egy óvodás" kategóriába tartozom. Az a ló fantasztikus, igazán büszke lehet rá Hanna!

khase írta...

Ági, azért a lovas kép nem semmi, biztos nem mondtam volna,hogy egy (átlagos) nyolc éves gyerek rajzolta!!!!
Örülök, hogy Hannának ennyire tetszett a tanfolyam és ilyen lelkesen végigcsinálta, biztos, hogy nagyon jót tesz az önbecsülésének és magabiztosságának, hogy ilyenekre képes!

Mi még azért messzebb vagyunk a 8-9 éves kortól, de Marcel most egyáltalán nem szeret rajzolni, ha le is ülünk, nagyon hamar abbahagyja, nem érdekli, és tudom, hogy minden gyerek más és tudom, hogy neki a bal agya dolgozik jobban, hisz amit müvel a számokkal, az nem hétköznapi, de néha aggódok, hogy nem lesz-e késöbb problémája abból, hogy most egyáltalán nem rajzol...és amit rajzol, az sem igazán felismerhetö.. gyurmázni és festeni szeret, de se a szinezés, se a rajzolás nem köti le..
(bár köztudott, hogy az alma nem esik messze a fájától, engem csak rajzból akartak megbuktatni a gimiben, annyira béna vagyok hozzá :))) Szóval lehet, hogy itt van a kutya elásva :)

Szép hetet Nektek!! Sok puszi Orsi

MJ írta...

Ez nekem új volt és csuda érdekes. A rajzok meg csuda jók. :))

Minden lében 4 kanál írta...

Három éve Tiborral közösen részt vettünk egy jobbagyféltekés rajztanfolyamon. Különleges élmény volt!
Én sokat rajzolok alapból, de Tibor rajzaitól a szavam is elállt.

Gratulálok Hannának, biztosan kamatoztatni fogja a tanultakat!

Glória

Mónika írta...

Nagyon klassz lehetett, szívesen bújtak volna a lányok Hanna bőrébe!
Na, majd pár év és akkor Ők is kipróbálhatják, nekem nem lesz ellene kifogásom...
Az a lovas kép pedig egyszerűen fantasztikus, még jó, hogy kikerül a falra, valami jól látható helyre!!!
:)))

Ági meg az angyalai írta...

Éva! Igen, egy ideig csak felnőtt tanfolyamról lehetett hallani, aztán megérkeztek a kifejezetten gyerekekre szabott jobb agyféltekés rajztanfolyamok is.

MJ! Örülök, hogy valami újat mutathattam (mondhattam) neked! :-)

Glória! Hát akkor te pláne tudod miről beszélek. Tibor rajzát megnézném egyszer.

Orsi! Nem tudom mi lehet az oka, hogy Marcell nem szeret rajzolni, egy fejlesztő pedagógus biztos tud erre is valami értelmes magyarázatot adni. Ha megvan a válasz írjál róla egyszer, mert komolyan érdekel miért van az, hogy egyes gyerekek kifejezetten utálnak rajzolni. Egyébként a tanfolyamot nem ajánlják azoknak, akiknek nem okoz örömöt a rajzolás egyáltalán. No még van addig pár évetek, még változhat ez. (lehet, hogy tényleg összefügg azzal, hogy a számok világát imádja)


Móni! Igen, én is azt hiszem, hogy Zsófi és Luca nagyon élvezné majd úgy két év múlva.

Ági

MJ írta...

"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!"
Boldog Nőnapot!

Thea írta...

Örömmel jövök ezután is Ági!
Köszönöm!

Ági meg az angyalai írta...

MJ!
Micsoda figyelmesség! Köszönöm!
Ágnes