Ez a legújabb sláger a családban, jó hangosan énekelve, ahogyan szoktuk. Merthogy a balatoni nyaralás remekül sikerült. Nem mentünk hosszú időre, ahogyan korábban már említettem, próbanyaralásnak tekintettük ezt a kiruccanást. Kislányok talán érezhették, hogy ennek a pihenésnek tétje van, ugyanis partnerek voltak, ettek amikor kellett, aludtak amikor tudtak és igazán élvezték a tágas hotelszoba süppedős padlószőnyegén való négykézlábazást meg egyébként a nyüzsgést, új környezetet, új arcokat.
A hotelt (Silver Resort Balatonfüred) egyébként nem ajánlom senkinek. Az épület maga a szobákkal együtt hibátlan, ízléses, szép , ám a szolgáltatás színvonala csapnivaló és enyhén szólva nem üti meg a négy csillagos mércét. Nem részletezem, hiszen nyaralásunk örömét ez nem rontotta el, megtanultunk nevetni a sok ügyetlenkedésen és még kedvezményt is kaptunk a végén, a hatalmas gyümölcstálról és jófajta borról nem is beszélve, így utólag azt mondjuk, még meg is érte...
No de hogy visszakanyarodjak élményeinkhez, leírom, hogy Zoltán mellett persze szó sem lehet passzív, amolyan süttetem a hasamat és nézek ki a fejemből nyaralás. Persze a gyerekek miatt sem de azért az alvésuk idején lenne rá esélyem néha. Szóval aktív pihenés volt, mindig volt valami programunk. Első nap a Veszprémi Állatkertbe látogattunk ki, Hanna nagy örömére. Jut eszembe, Hanna elkezdett rímeket faragni teljesen spontán, a legváratlanabb pillanatokban. Az állatkertben a következő párbeszéd zajlott le:
-Apa milyen állat ez?
-Kislányom, ez a strucc
-Hahaha..Stucc, kapjál el ha strucc...
(Azóta volt még egy emlékezetes rímfaragás. Barátaink Brüsszelben vannak, Hanna épp meghallotta és megkérdezte, hogy is hívják a várost, ahol most Krisztián van. Brüsszel. Mire ő: Brüsszelben tüsszentek..hahaha)
Ezeket muszály feljegyeznem, más naplóm nincs, Hanna aranyköpéseit nem írtam korábban, most nem akarom elmulasztani azokat a megjegyzéseit, amikkel nagyon nagyon megnevettet bennünket.
Csapongok de van rá okom. Tartalmas napjaink voltak, sok dolgot szeretnék lejegyezni és most van rá egy csöpp időm. Így is tartozom pár bejegyzés befejezésével, meg is kaptam elmaradásaimért a magamét egyik olvasótól..)
Másik emlékezetes programunk a Jókai hajón való ringatózásunk volt. Eredetileg egy vitorláshajón szerettünk volna utazni, ám kiderült, az a hajó nem alkalmas ikerkocsi befogadására, így a konkurens, valaha gőzös, ma csak motoros hajón kötöttünk ki. Kellemes időben, megúszva a negyven fokos hőséget de azért nyáriasan melegben csodálhattuk a vitorlásokat és a Balaton kékeszöldes vízét.
A programok között pedig sétáltunk, horgászokkal beszélgettünk, hattyúkat etettünk, minden kútból ittunk, minden szökőkútba belenyúltunk, lángosoztunk, Tihanyban palacsintáztunk és ki ne felejtsem a lényeget: lubickoltunk, igaz nem a Balatonban, hanem a szélloda kényeztető medencéiben, ahol Hanna mindenkivel összebarátkozott.
Nos ezek után érthető ha naponta legalább háromszor elhangzik a "hollarattiríja hollara huhu" a családban.