RSS

2007. július 19.

Kánikula


Igen, még itthon élvezzük a nyarat, az oviszünetet de mielőtt bárki sajnálni merne, elárulom, minden feltétel adott a hűsölésre, a kerti locsolótól kezdve a medencéig, és ez egyelőre mindannyiunkat kielégít. Közben barátok, rokonok jönnek-mennek és így igazi strand feeling van házunkban, amit Hanna és a kislányok is felettébb élveznek. Főtt kukorica, dinnye, pizza, jégkrém is kapható és hogy még autentikusabb legyen a strandérzés időnként hangosbemondást is vállalok, azaz tölcsért csinálok a kezemből és bemondom, hogy friss, meleg kukorica van az asztalon.
Rájöttem, a lányok is szeretik a forgatagot, a hangzavart, a nyüzsgést, így csak remélni merem, hogy közelgő utazásunk is jól fog sikerülni, mert bevallom azért picit aggódom hogyan fogok pihenni, kikapcsolódni vagy csak egyszerűen nyaralni három gyerkőccel és persze férjemmel. Bemelegítésképpen a Balaton egyik sokat ígérő szállodájába megyünk és ha ez jól sikerül hamarosan egy újabb belföldi útra vállalkozunk, akkor Sopronba, kedvenc hotelunkba. Ha még mindig bírom és ki merem jelenteni, hogy "Nahát, meg se kottyan a 3 gyerek, ezt nekem találták ki" és még nem vágyom a szürke hétköznapok után úgy,mint egy falat kenyér után, akkor aztán le se merem írni hová megyünk..Nem, nem megyek a dolgok elébe.
Szóval jól vagyunk, Hanna egyre kevésbé tart a víztől. Jut eszembe Eszterem imádja az esti fürdést, hatalmas csapkodásokat, fröcsköléseket produkál, míg Noémi arcán a "Na essünk túl rajta édesanyám" kifejezés olvasható. Ez is egy különbség kettőjük között. De az nem, hogy fülig ér a szájuk ha meglátnak. Duplán. Még mindig alig hiszem el!

0 megjegyzés: