Mielőtt bármibe belekezdenék, megszakítom a gondolatmenetet és ha most a híreket olvasnám az lenne a tv alsó sarkába írva, hogy "breaking news"....merthogy Noémi tegnap felállt. Kiságyában többször előadta produkcióját, előbb csak óvatosan, koncentrálva, majd egyre magabiztosabban és hangosan sikítva. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor azt mondja "Idesüss, mit tudok!" Ezt nemcsak nekem szánja, hanem Eszternek is, aki összeszedte magát és a mászás után végre ő is feltornázza magát ülésbe, igaz ezeknek a vége gyakran buksi koppanás. Noémi is elveszíti néha egyensúlyát vagy csak elfeledkezik magáról és elengedi a biztos támaszt nyújtó ágyrácsot. Legszívesebben bukósisakot adnék mindkettőre de aztán azzal nyugtatom magam, hogy csak ki vannak találva ezek a babák és ütés, esés, törés állóak..egy határig biztosan.
És igen..valahogy intenzívebben élem át a fejlődésük állomásait, mint korábban Hannánál. Az okát nem tudom de könnyeket csal szemembe minden, amit először csinálnak. Eszterem tényleg nem akar lemaradni, gyorsan kinövesztette első fogacskáját is, így Noémi már csak eggyel többel büszkélkedhet.
Szóval a lányok igen mobilak lettek, így aztán komolyan oda kell figyelnem energiámra, kondimra. Most kezdődik csak az igazi sport. Fedettpályás vagy szabadtéri gyerekelkapás. Lehet drukkolni!