RSS

2007. november 15.

Hétköznapi dolgok


Hétköznapi hangulatom kapcsán , hétköznapi dolgokról írok. Például arról, hogy Hannát minden reggel Zoltán viszi óvodába , és ez is olyan természetes és jól begyakorolt, mégis minden reggel más, hogy megér pár szót. Arról már írtam, hogy szinte mindig kikísérem őket az autóig, ami mostanában azért szép tőlem, ha figyelembe vesszük az utóbbbi reggelek csípős levegőjét és azt, hogy biza nem mindig sikerül az indulásig zoknit és egyéb meleg holmit magamra venni. Na mindegy, annál viccesebb, ahogy iszkolok be a házba. Jót nevet rajtam Zoltán és lányom. Viszont hála a hidegnek, az autó ablakára könnyebben tudok műremekeket rajzolni ujjammal, ami nélkül ugye nem teljes a reggel.
Jó esetben nem veszek észre semmi itthon felejtett holmit, váltóruhát, váltócipőt vagy beígért gyümölcsöt, esetleg tornacipőt és nyugodtan várhatom Zoltán hívását, ami rendszerint 15 perccel az indulásuk után meg is történik. Rövid helyzetjelentést kapok ilyenkor. Vagy nem is rövid? Hiszen megtudom kivel találkoztak, megnézték és felolvasták hangosan, hogy mi lesz az óvodai menü ebédkor és hogy fogadták az óvónénik és más igen fontos momentumról.
Az óvodába viszont én megyek érte. Gyakran hugicáival együtt, ami azért jó, mert azonnal körülzsongják őket és Hanna szem és fültanúja annak, hogy milyen szerencsés, hogy egyszerre két tesója van. A lányok még azt is hozzá szokták tenni, hogy még az is jó, hogy lányok. Noémi egyébként nem tűri sokáig a gyerekarcokat, őt zavarja a sokadalom és ennek hangot is ad. Eszterem annál inkább élvezi a ricsajt és hangosakat kiabál. Amikor elhessegettem az összes kíváncsiskodót, gyorsan felöltözünk Hannával de annyira azért nem kell sietni, mert a kicsik biztonságos helyen vannak és szemmel is tarthatóak. Szóval van idő végighallgatni Hanna aznapi élményeit, azt, hogy kivel mit játszott és ki sírt vagy esett nagyot, mit alkottak és mit ettek és összefutott e aznap nagycsoportos barátnőivel vagy sem.
Ha egyedül megyek érte, akkor is ez a sorrend de ebben az esetben az első kérdése Hannának, hogy Anya. Ki vigyáz a babákra?
Hazafelé beugrunk a sarki boltba, ahol Ircsi a boltos néni minden gyereket és anyukát ismer és ahol bio zöldségeket is kapok a kicsik főztjéhez és ahol utánozhatatlanul finom a kifli és még be is van hajlítva. Itt Hanna kaphat valami csemegét és újra csacsoghat.
Anya..kicsacsogtam az oviban, hogy..... kezdi Hanna gyakran így mondandóját és valóságtartalmában megerősít bennünket az, amikor valamelyik óvónő ránk kacsintva olyan dolgokkal szembesít, amit csak az tudhat, aki családtag. Szóval kicsacsogja merre jártunk, melyik boltot nem szeretjük és még ki tudja mi mindent mert Hanna apja lánya de apja szerint meg inkább az anyja lánya, tény, hogy nagyon szeret beszélni, mesélni, csacsogni, csiripelni, kérdezni és néha ugyan, már zsong a fejem de azért nagyon jó, hogy ilyen gyerek!

0 megjegyzés: