RSS

2007. november 25.

Ölelés és gyerekszoba


Új korszakhoz érkeztünk. A szakkönyvek ugyan nem tudom, hogy tesznek e említést ilyen időszakról, én egyszerűen anyás korszaknak hívom azt, amit a kicsiken látok. Ez pedig nem más, mint az, hogy idegen vagy kevésbé idegen érkezésekor (ami elég gyakran bekövetkezik nálunk), a lányok az ölembe másznak és onnan szemlélik a vendéget úgy jó 10 percig és csak utána döntik el, hogy méltónak találják arra, hogy valamelyik játékukat felé nyújtsák vagy inkább dacosan elfordulnak. Noémi sírdogál is ilyenkor és hát nem egyszerű , de annál jobb érzés a kettőt nyugtatgatni, puszilgatni és győzködni, hogy jó szándékkal érkezett vendég jött hozzánk. Eszter szereti egyébként ilyenkor lökdösni Noémit, mintha csak azt jelezné, hogy ő az elsőszülött (mármint az ikerk közül) , neki van joga a nagy helyhez. Aztán megbékél a gondolattal és a ténnyel, hogy osztoznia kell. Sőt a minap megtörtént az is, amire annyira vártam. Ölelgették, szeretgették egymást . Hanna is egyre jobban élvezi a nővér szerepet, amit néha anyaszerepre vagy óvónéni szerepre vált. És várjuk, nagyon várjuk, hogy majd együtt ugrókötelezzenek (ahhoz pont 3 lány kell), együtt fogócskázzanak, bújócskázzanak és boltosat is sokkal jobb lesz ennyien játszani, a bábszínházról nem is beszélve.
Hanna nem szereti az éjszakákat. Azt mondja fél és nem szeret aludni. Szerencsére az utóbbi nem látszik rajta, mert napközben is nyugodtan és mélyen alszik és az éjszakai alvásaival is csak annyi a gond, hogy időnként gondol egyet és átcaplat a mi ágyunkba, hogy aztán ott folytassa. No erről sem tudom mit írnak az okos könyvek, én mindenesetre nem zavarom vissza. Vackolja csak be magát, én is szívesen szaglászom illatos haját, Zoltán meg úgyis alszik, mint a bunda és csak akkor mordul egyet ha Hanna éppen bordái közé rúg egyet álmában. Reggel a kávé kavarása közben azért mindig azon gondolkodom, hogy hogyan kivitelezhető ez majd 3 alvajáróval..
Meg azon is, hogy majd nyugodtabbak lesznek az éjszakák és Hanna sem érzi magát egyedül, ha megvalósul tervünk és egy szobába kerülnek a lányok. Az egyikből amolyan igazi csajos hálószoba lenne, a másikból pedig egy jó kis játszószoba. Ez még odébb van, de Hanna már be van avatva a tervbe és nagyon boldog az ötlettől. Most éppen az előszoba "óvodásításán" dolgozunk, azaz tervezünk,na jó terveztetünk egy olyan padot, ami egyrészt szép, másrészt praktikus, azaza benyeli az összes gyerek lábbelit és amin öltöztetéskor elférnek sorban a kicsik. Kicsi akasztók kerülnek lassan ide-oda és azon kapom magam,hogy a google keresőbe az óvodai kiegészítők és kisbútorok szavakat ütöm be. Szóval igyekszem még gyerekbarátibbá tenni a házat és csak azt nem tudom, hogy mit kell tennem, hogy kicsik ne falják a könyveket, ez esetben a szó szoros értelmében véve, merthogy képtelen vagyok leszoktatni őket arról, hogy ne rágják a lapokat és ne tépkedjék a borítókat. Mondtam már, hogy Noémi kedvence , Bartók élete, Eszteré pedig Shakespeare?


(balra Nonó, jobbra Eszter)

0 megjegyzés: