RSS

2007. november 22.

Kiskötény, nagykötény


Idén Hanna már elég nagy ahhoz, hogy saját készítésű ajándékokkal lepje meg a családtagjait és barátait. Én viszont még mindig nem vagyok elég nagy, a kézügyességem pedig csapnivaló, viszont remek ötleteim vannak. Mi ilyenkor a teendő? Hát kérdezősködni kell nálam tapasztaltabb anyukáknál és az óvónőknél, akik persze azonnal szívükbe is zárnak, hogy lám-lám, anyuka erre is időt és energiát áldoz és ellátnak praktikus tanácsokkal és elhitetik velem, hogy meg tudom csinálni a kinézett tárgyat. Szóval kitaláltam mit készítünk Hannával és csak azért nem írom le, mert akkor többé nem lenne meglepetés, hogy csak a legfontosabbat említsem..Zoltán előtt.
Beszereztem egy kiskötényt Hannának és egy ugyanolyan, de rám való kötényt , hogy majd abban feszítsünk, amikor a karácsonyi mézeskalácsot, -amit egyébként eddig az IKEA kész tésztájábó csináltam, időhiány és egyéb kifogások miatt-sütjük. Na de majd most. Egyébként is leírom, hogy ha már a sütés-főzés témakörnél tartunk, hogy konyhaművészetem fénykorát élem, azaz szinte minden napra tartogatok valami finomságot a nagyoknak (értsd Hanna és Zoltán) és a kicsiknek is csak a legritkább esetben adok üveges ételt. Öröm nekik főzni, mert az utolsó falatig elfogy és nem szeretném ha ez az élmény a konzervgyártók érdeme lenne. Ma kicsit csodálkozva gondolok vissza arra az időszakra, amikor Hanna babakorában arról panaszkodtam, hogy nincs időm főzni. Időnként, amikor anyukám vigyázott a még picurka Hannára és közben még valami vacsorát is összerittyentett nekünk, azért mindig megjegyezte sajátos stílusában: "Ágikám. Emellett a gyerek mellet egy egész bivalyt meg lehetne főzni." Pironkodva belátom, igaza volt...Ha nem is bivalyt de csirkét, pulykát, vadat, halat .. igen, és most már három gyerek mellett.
Egyébként óriási segítségem a www.mindmegette.hu oldala, ami nélkül bizony sokszor tanácstalanul álltam volna, mondjuk egy zacskó kelbimbóval a kezemben..meg anyukám kézzel írt és apukám vicces illusztrációjával tarkított szakácsfüzete és hogy a legfrisebbet említsem, a 4 lányos barátném sk szakácskönyve(lapja), amit drága pénzért kellene árulni.
Szerencsére Hanna is tudja, hogy enni jó és egyre kevesebbszer hallom kicsi szájából az egyébként oviból hazahozott mondatot, hogy "Nem szeretem". Legyen csak ínyenc, kóstoljon meg mindent. Akárcsak Eszter, aki már most az ízek rabja. Noémi ezen a téren kicsit lemaradt, előszeretettel fintorog és félreérthetetlen arcmimikájával tudatja, hogy maradjunk csak a megszokott ételeknél.

0 megjegyzés: