RSS

2007. július 28.

Balatonnál sej haj de jó...


Ez a legújabb sláger a családban, jó hangosan énekelve, ahogyan szoktuk. Merthogy a balatoni nyaralás remekül sikerült. Nem mentünk hosszú időre, ahogyan korábban már említettem, próbanyaralásnak tekintettük ezt a kiruccanást. Kislányok talán érezhették, hogy ennek a pihenésnek tétje van, ugyanis partnerek voltak, ettek amikor kellett, aludtak amikor tudtak és igazán élvezték a tágas hotelszoba süppedős padlószőnyegén való négykézlábazást meg egyébként a nyüzsgést, új környezetet, új arcokat.
A hotelt (Silver Resort Balatonfüred) egyébként nem ajánlom senkinek. Az épület maga a szobákkal együtt hibátlan, ízléses, szép , ám a szolgáltatás színvonala csapnivaló és enyhén szólva nem üti meg a négy csillagos mércét. Nem részletezem, hiszen nyaralásunk örömét ez nem rontotta el, megtanultunk nevetni a sok ügyetlenkedésen és még kedvezményt is kaptunk a végén, a hatalmas gyümölcstálról és jófajta borról nem is beszélve, így utólag azt mondjuk, még meg is érte...
No de hogy visszakanyarodjak élményeinkhez, leírom, hogy Zoltán mellett persze szó sem lehet passzív, amolyan süttetem a hasamat és nézek ki a fejemből nyaralás. Persze a gyerekek miatt sem de azért az alvésuk idején lenne rá esélyem néha. Szóval aktív pihenés volt, mindig volt valami programunk. Első nap a Veszprémi Állatkertbe látogattunk ki, Hanna nagy örömére. Jut eszembe, Hanna elkezdett rímeket faragni teljesen spontán, a legváratlanabb pillanatokban. Az állatkertben a következő párbeszéd zajlott le:
-Apa milyen állat ez?
-Kislányom, ez a strucc
-Hahaha..Stucc, kapjál el ha strucc...
(Azóta volt még egy emlékezetes rímfaragás. Barátaink Brüsszelben vannak, Hanna épp meghallotta és megkérdezte, hogy is hívják a várost, ahol most Krisztián van. Brüsszel. Mire ő: Brüsszelben tüsszentek..hahaha)
Ezeket muszály feljegyeznem, más naplóm nincs, Hanna aranyköpéseit nem írtam korábban, most nem akarom elmulasztani azokat a megjegyzéseit, amikkel nagyon nagyon megnevettet bennünket.
Csapongok de van rá okom. Tartalmas napjaink voltak, sok dolgot szeretnék lejegyezni és most van rá egy csöpp időm. Így is tartozom pár bejegyzés befejezésével, meg is kaptam elmaradásaimért a magamét egyik olvasótól..)
Másik emlékezetes programunk a Jókai hajón való ringatózásunk volt. Eredetileg egy vitorláshajón szerettünk volna utazni, ám kiderült, az a hajó nem alkalmas ikerkocsi befogadására, így a konkurens, valaha gőzös, ma csak motoros hajón kötöttünk ki. Kellemes időben, megúszva a negyven fokos hőséget de azért nyáriasan melegben csodálhattuk a vitorlásokat és a Balaton kékeszöldes vízét.
A programok között pedig sétáltunk, horgászokkal beszélgettünk, hattyúkat etettünk, minden kútból ittunk, minden szökőkútba belenyúltunk, lángosoztunk, Tihanyban palacsintáztunk és ki ne felejtsem a lényeget: lubickoltunk, igaz nem a Balatonban, hanem a szélloda kényeztető medencéiben, ahol Hanna mindenkivel összebarátkozott.
Nos ezek után érthető ha naponta legalább háromszor elhangzik a "hollarattiríja hollara huhu" a családban.

2007. július 19.

Kánikula


Igen, még itthon élvezzük a nyarat, az oviszünetet de mielőtt bárki sajnálni merne, elárulom, minden feltétel adott a hűsölésre, a kerti locsolótól kezdve a medencéig, és ez egyelőre mindannyiunkat kielégít. Közben barátok, rokonok jönnek-mennek és így igazi strand feeling van házunkban, amit Hanna és a kislányok is felettébb élveznek. Főtt kukorica, dinnye, pizza, jégkrém is kapható és hogy még autentikusabb legyen a strandérzés időnként hangosbemondást is vállalok, azaz tölcsért csinálok a kezemből és bemondom, hogy friss, meleg kukorica van az asztalon.
Rájöttem, a lányok is szeretik a forgatagot, a hangzavart, a nyüzsgést, így csak remélni merem, hogy közelgő utazásunk is jól fog sikerülni, mert bevallom azért picit aggódom hogyan fogok pihenni, kikapcsolódni vagy csak egyszerűen nyaralni három gyerkőccel és persze férjemmel. Bemelegítésképpen a Balaton egyik sokat ígérő szállodájába megyünk és ha ez jól sikerül hamarosan egy újabb belföldi útra vállalkozunk, akkor Sopronba, kedvenc hotelunkba. Ha még mindig bírom és ki merem jelenteni, hogy "Nahát, meg se kottyan a 3 gyerek, ezt nekem találták ki" és még nem vágyom a szürke hétköznapok után úgy,mint egy falat kenyér után, akkor aztán le se merem írni hová megyünk..Nem, nem megyek a dolgok elébe.
Szóval jól vagyunk, Hanna egyre kevésbé tart a víztől. Jut eszembe Eszterem imádja az esti fürdést, hatalmas csapkodásokat, fröcsköléseket produkál, míg Noémi arcán a "Na essünk túl rajta édesanyám" kifejezés olvasható. Ez is egy különbség kettőjük között. De az nem, hogy fülig ér a szájuk ha meglátnak. Duplán. Még mindig alig hiszem el!

2007. július 17.

10 hónaposak lettek


Én nem tudom más hogy csinálja de én csak akkor tudok normális és esetleg még szórakoztató bejegyzést írni, ha teljes nyugalomban tehetem. Most, hogy ovis szünet van ez szinte teljességgel lehetetlen. Hanna 2 percenként hív valamiért és 1 percenként szeretne megosztani velem valami halaszthatatlanul fontos dolgot um. ki a magyar hangja Thomas a gőzmozdonynak és, hogy kitörött a ceruzája hegye de nem baj, mert kihegyezi csak az a baj, hogy lepotyognak a forgácsok ..és sorolhatnám. Csicsereg és csicsereg és én próbálok érdeklődő, csodálkozó, együttérző lenni.
De most szeretném leírni adatszerűen Eszter és Noémi jellemzését, mert 10 hónaposak lettek, lassan szervezhetem a szülinapjukat és még nem jegyeztem le a fontosabb fejlődési szakaszokat. Hanna pocakje tele, reggeli megvolt, most mesét néz, mert már most elviselhetetlen a hőség kinn, jobb a hűs szobában.

Kezdem:
Noémi húsos, hurkás, masszív baba. Legutóbbi méréskor 9.40 dkg-ot mutatott a mérleg.
8 hónapos korában bújt ki foga alul, mára 3 fogacskával büszkélkedhet és ezzel a hárommal harapdálja ágya szélét. 9 hónaposan felállt, amin annyira nem lepődtem meg, mivel egészen kicsi korában is fitogtatta hasizmát és kettőjük közül ő volt mindig az izgágább, mozgékonyabb baba.
Noémi szó nélkül elalszik ha álmos. Fejére borítja kedvenc alvó rongyikáját és kis fészkelődés után már alszik is.

Eszter szuper hajlékony, rendszeresen látható angolspárga vagy sima spárga pozicióban. Ül és mászik. Mióta ő is mobil lett, előjött belőle a rejtett agresszivitás. Előszeretettel veszi ki huga kezéből a játékokat és semmilyen eszköztől nem riad vissza a cél érdekében. Korábban ő volt az áldozat, mivel Noémi már javában mászott, amikor Eszter még csak forgott, így természetesen Noémi kaparintott meg minden fontos tárgyat elsőként. Eszter sírása elviselhetetlen. Talán nem kéne ezt mondanom saját gyerekemre de komolyan fülsértő tud lenni ha igazán belekezd. Hisztisebb, akaratosabb és a napközbeni elalvásnál is sokkal több vele a gond.

No itt folytatom..mondom, hogy nem megy ez nekem ha itthon vagyok 3 gyerekkel. Hanna hív (Anyaaaaaaaaaaaaa, gyereeeeeee..mutatok valamiiii nagyon érdekeset) , Eszter már türelmetlenül kiabál (ez azt jelenti, hogy gyere már és azonnal vigyél le a játékaimhoz és különben is szomjas vagyok és hogy képzeled,hogy 2 percnél tovább hagysz sírni) és Noémi is sikítozik (ez azt jelenti, hogy állok édesanyám, nézzél már meg!) Folyt köv.

2007. július 5.

Nagyon nő


Hanna nagyon nő. Magasságban is persze és ezt nemcsak abból tudom, hogy nadrágjait, ruhácskáit sorra növi ki, hanem abból is, hogy rendszeresen magasságmérő szalagja elé áll és kéri, jelöljem be mennyivel lett magasabb a legutóbbi ceruzás vonalnál. Az csak természetes, hogy ezután súlyát is megméri, ezt már önállóan, nekem csupán a számleolvasásnál kell segíteni. Jó alkalom ez arra, hogy az amúgy átlagosan evő gyermekemet, az egészséges és válogatásmentes táplálkozásra neveljem. Rossz esetben ezek után engem is kér, álljak rá a mérlegre, jobb esetben ettől eltekint és kezdődik a frizurakészítési procedúra, ami olyan göndör fürtök esetében, mint amillyen Hanna fejét díszíti, nem könnyű. Beruháztam egy selymesítő sprayre és garantáltan húzásmentes fésűre de mindez kevésnek bizonyult,
így megszületett a döntés, hogy irány (Hanna életében egyébként másodszorra) a fodrász. Más kislány talán ordított volna ezért, Hanna alig várta a nagy eseményt. Előre megmondta, hogy kérni fogja a fodrásznénit, hogy egyenesre fésülje megkurtított haját. Kezdődik..gondoltam. A bongyorhajú egyeneset szeretne, az egyeneshajú meg majd megvesz egy kis göndörségért és bármi pénzt kiad ( mint én anno sihederlány koromban) annak érdekében, hogy gyűrűs legyen haja.
Elnézést..Eszterem nagyon hív, kizökkentett gondolatmenetemből, mennem kell, folyt köv.
A képen a "hogyan töltsük tartalmasan és értelmesen gyermekünkkel az időt ha nem jár óvodába" téma látható. Ha nem ismerné fel az olvasó, akkor elárulom, hogy pizzát és tortát festettünk kör alakú lapra a frissen fodrászolt Hannával.

Kondi


Mielőtt bármibe belekezdenék, megszakítom a gondolatmenetet és ha most a híreket olvasnám az lenne a tv alsó sarkába írva, hogy "breaking news"....merthogy Noémi tegnap felállt. Kiságyában többször előadta produkcióját, előbb csak óvatosan, koncentrálva, majd egyre magabiztosabban és hangosan sikítva. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor azt mondja "Idesüss, mit tudok!" Ezt nemcsak nekem szánja, hanem Eszternek is, aki összeszedte magát és a mászás után végre ő is feltornázza magát ülésbe, igaz ezeknek a vége gyakran buksi koppanás. Noémi is elveszíti néha egyensúlyát vagy csak elfeledkezik magáról és elengedi a biztos támaszt nyújtó ágyrácsot. Legszívesebben bukósisakot adnék mindkettőre de aztán azzal nyugtatom magam, hogy csak ki vannak találva ezek a babák és ütés, esés, törés állóak..egy határig biztosan.
És igen..valahogy intenzívebben élem át a fejlődésük állomásait, mint korábban Hannánál. Az okát nem tudom de könnyeket csal szemembe minden, amit először csinálnak. Eszterem tényleg nem akar lemaradni, gyorsan kinövesztette első fogacskáját is, így Noémi már csak eggyel többel büszkélkedhet.
Szóval a lányok igen mobilak lettek, így aztán komolyan oda kell figyelnem energiámra, kondimra. Most kezdődik csak az igazi sport. Fedettpályás vagy szabadtéri gyerekelkapás. Lehet drukkolni!