RSS

2007. november 29.

Kimenőn a mamák


Eszméletlen sokáig tartott, míg megtaláltam színházi retikülömet, amiről aztán úgy két-három évnyi port kellett leporolnom, mert kb,. ennyi ideje nem voltam igazi, nagy színházban, ahová elegánsan illik megjelenni, és ahol mindig imádtam a parfümök keveredő illatát magamba szívni. . Persze kisebb kamaraszínházakban, konvcerteken és hát ugye sok-sok gyerekdarabra eljutottam de a Madáchba, ahová Szilvi barátném, az a bizonyos 4 lányos elcsalt magával..na ott például még anya előtti állapotomban jártam utoljára.
Jövőre veled ugyanitt 2! Ez volt a darab címe és mondhatom jól szórakoztunk. Közben eszembe jutott, sőt ki is mondtam, hogy kíváncsi lennék hányan gondolják, hogy ketten, összesen hét gyereket hagytunk otthon aznap este.
Ja hogy a gyerekekre ki vigyázott? Hát Zoltán. (az enyémekre persze) Szünetben nem bírtam megálllni, hogy ne hívjam fel és érdeklődjek, vajon minden rendben van e. És ő olyan megnyugtatóan mondta, hogy igen, hogy el is hittem. Pedig csak később tudtam meg, hogy a kicsik összeesküvést terveltek ki és felváltva ordítottak az ágyukban és egyáltalán semmi nem volt jó nekik, míg végül Hanna tanácsára egy repeta tépszeradag álomba segítette őket. Hanna viszot tündérien viselkedett, egyszerre volt pótanya és türelmes testvér, közben pedig apja lánya, aki hősiesen tűrte, hogy meseolvasást időnként hisztizés szakítja félbe. Köszi Zoltán, köszi Hanna, hogy ilyen klasszul helyt álltatok és én három óráig kizökkenhettem a hétköznapokból, mellesleg megcsodálhattam a meseszépen kivilágított Körutat -amit megígértem Hannának, hogy ő is láthat hamarosan.
Ma reggel Hanna a jó regget puszi után csak annyit mondott: "Anya, nem kell megdícsérned a kicsiket, mert borzsasztó rosszak voltak. És kérlek meséld el miről szólt a darab."
Elmeséltem. Meg azt is, hogy hazaérkezéskor első dolgom volt megpuszilni, betakarni mindhármukat és ismét megállapítottam, hogy szerencsés vagyok. Taps, függöny...

2007. november 25.

Ölelés és gyerekszoba


Új korszakhoz érkeztünk. A szakkönyvek ugyan nem tudom, hogy tesznek e említést ilyen időszakról, én egyszerűen anyás korszaknak hívom azt, amit a kicsiken látok. Ez pedig nem más, mint az, hogy idegen vagy kevésbé idegen érkezésekor (ami elég gyakran bekövetkezik nálunk), a lányok az ölembe másznak és onnan szemlélik a vendéget úgy jó 10 percig és csak utána döntik el, hogy méltónak találják arra, hogy valamelyik játékukat felé nyújtsák vagy inkább dacosan elfordulnak. Noémi sírdogál is ilyenkor és hát nem egyszerű , de annál jobb érzés a kettőt nyugtatgatni, puszilgatni és győzködni, hogy jó szándékkal érkezett vendég jött hozzánk. Eszter szereti egyébként ilyenkor lökdösni Noémit, mintha csak azt jelezné, hogy ő az elsőszülött (mármint az ikerk közül) , neki van joga a nagy helyhez. Aztán megbékél a gondolattal és a ténnyel, hogy osztoznia kell. Sőt a minap megtörtént az is, amire annyira vártam. Ölelgették, szeretgették egymást . Hanna is egyre jobban élvezi a nővér szerepet, amit néha anyaszerepre vagy óvónéni szerepre vált. És várjuk, nagyon várjuk, hogy majd együtt ugrókötelezzenek (ahhoz pont 3 lány kell), együtt fogócskázzanak, bújócskázzanak és boltosat is sokkal jobb lesz ennyien játszani, a bábszínházról nem is beszélve.
Hanna nem szereti az éjszakákat. Azt mondja fél és nem szeret aludni. Szerencsére az utóbbi nem látszik rajta, mert napközben is nyugodtan és mélyen alszik és az éjszakai alvásaival is csak annyi a gond, hogy időnként gondol egyet és átcaplat a mi ágyunkba, hogy aztán ott folytassa. No erről sem tudom mit írnak az okos könyvek, én mindenesetre nem zavarom vissza. Vackolja csak be magát, én is szívesen szaglászom illatos haját, Zoltán meg úgyis alszik, mint a bunda és csak akkor mordul egyet ha Hanna éppen bordái közé rúg egyet álmában. Reggel a kávé kavarása közben azért mindig azon gondolkodom, hogy hogyan kivitelezhető ez majd 3 alvajáróval..
Meg azon is, hogy majd nyugodtabbak lesznek az éjszakák és Hanna sem érzi magát egyedül, ha megvalósul tervünk és egy szobába kerülnek a lányok. Az egyikből amolyan igazi csajos hálószoba lenne, a másikból pedig egy jó kis játszószoba. Ez még odébb van, de Hanna már be van avatva a tervbe és nagyon boldog az ötlettől. Most éppen az előszoba "óvodásításán" dolgozunk, azaz tervezünk,na jó terveztetünk egy olyan padot, ami egyrészt szép, másrészt praktikus, azaza benyeli az összes gyerek lábbelit és amin öltöztetéskor elférnek sorban a kicsik. Kicsi akasztók kerülnek lassan ide-oda és azon kapom magam,hogy a google keresőbe az óvodai kiegészítők és kisbútorok szavakat ütöm be. Szóval igyekszem még gyerekbarátibbá tenni a házat és csak azt nem tudom, hogy mit kell tennem, hogy kicsik ne falják a könyveket, ez esetben a szó szoros értelmében véve, merthogy képtelen vagyok leszoktatni őket arról, hogy ne rágják a lapokat és ne tépkedjék a borítókat. Mondtam már, hogy Noémi kedvence , Bartók élete, Eszteré pedig Shakespeare?


(balra Nonó, jobbra Eszter)

Kiskacsa fürdik


Ez volt a címe a kedves színdarabnak, amit tegnap Hannával, amolyan anyás program keretében néztünk meg. Mit néztünk? -Részt vettünk benne, hiszen az egész egy interaktív, a szereplőkkel együtt éneklős, zenélős, beszélős darab volt. Gyerekek elöl, kispárnákon ülve, bátortalanabbak szüleik ölében. Az egész színház, nevezetesen a Holdvilág Kamaraszínház annyira bájos, kedves, hogy már belépéskor úgy érzi az ember,hogy egy mesébe csöppent. Van abban jó, ha az ember kertvárosban lakik és a kertvárosának van egy ilyen kis színháza. Kicsit olyan, mint kisvárosban vagy falun lehet. Nem személytelen, van idő beszélgetni a szervezőkkel, a büféssel és persze elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk össze valami ismerőssel. Most is így történt. Hanna legnagyobb örömére, ovis csoporttársa, is az előadást jött megnézni, sőt Vivien, a babysitter is ott toporgott kettő kisgyerekkel (persze ikrekkel) . A legfontosabbat nem említettem. A programot már hetekkel ezelőtt megszerveztem Heni barátnőmmel, akinek Balázs fia a legeslegeslegjobb barátja Hannának, sőt a puszikat, öleléseket (és a veszekedéseket is) látván megkockáztatom, hogy egy kicsit még annál is több.
Mitagadás remekül szórakoztunk és ismét elbűvölt Hanna cserfessége, bátorsága, közreműködése, sőt fél füllel hallottam, hogy más szülőket is levett a lábáról gyerekszája.
Megvan már a következő előadásra a jegy. Tartunk egy ovimentes napot és találkozunk a Mikulással meg a krampuszaival de legalábbis egy kedves történettel leszünk gazdagabbak. Aztán jöhet a Hókirálynő, aminek hatása alatt vagyok még ma is, pedig én igencsak régen láttam kisgyerekként és Holle anyóval se lenne rossz összefutni.
Szóval beleszerettünk a kis színházba és már most érzem, hogy törzsvendégek leszünk. Én biztosan felváltva nézem majd a színészeket és Hanna érdeklődő, csillogó szemét.
A kép, indulás előtt készült..

2007. november 23.

Adventi naptár és sok sok könyv


Nem akarok mindenáron tökéletes karácsonyt de nyugodtat mindenképpen, bár a nyugodt ebben az esetben nem azt jelenti, hogy csendes, hiszen három hangos lányka és egy hangos férj mellett ez lehetetlen vállalkozás lenne. Mindenesetre már előre listát írtam mindenről, a menüről, az ajándékokról, egyszóval a tennivalókról. Alig ismerek magamra. Én a kelekótya, feledékeny, szétszórt anyuka? Talán a gyerekeim vagy csak a könyvespolcon porosodó de Noncsi által (nem véletlenül?) levert és megcsócsált, rendetlen amerikai nőknek szánt Organize yourself című könyv hatása? Tudom,hogy még december sincs de egy csomó olyan dolog van, ami nem várhat a tél első napjáig. Ilyen Hanna adventi naptárának feltöltése. Sikerült egy szép darabot vennünk ám az csak később derült ki, hogy egyenként kell a parányi madzagokat -az ünnepre való tekintettel szitkolódzás nélkül -kikötnöm, majd a már megtöltött zsákocskák száját visszakötnöm és ez bizony elég sokáig tart. Legközelebb csak fiókos jöhet szóba, elvégre ennyi gyerek mellet az idő drága kincs. A zsákokban lesz giccses angyalkától kezdve a diafilmig sok kis mütyür. Csokitallér, csatocska, hajgumi, fürdőgolyó, mogyoró, dió és minden olyan apróság, ami Hannának igazi kincset jelent.
Tegnap érkezett egy hatalmas könyvcsomag, mert nálunk semmilyen ünnep nem képzelhető el könyv nélkül. Hanna nagy könyvbarát, amire én nagyon büszke is vagyok. Mosolyogva nézték az eladók pöttöm lányomat a könyvesboltban, mert nem engedte,hogy szatyorba tegyék legújabb Anna és Peti könyvét, hanem ott és azonnal átlapozta és falni kezdte a képeket. Szerintem a betűket is hamarosan, ugyanis nagyon érdeklik a betűk összeolvasása. Nem siettetek semmit de elképzeltem, hogy nem is olyan sokára ő fog olvasni hugocskáinak és csak remélem, hogy a kicsik is legalább olyan barátságban lesznek a könyvekkel, a mesékkel vagy éppen az igaz történetekkel, mint nővérük.

2007. november 22.

Kiskötény, nagykötény


Idén Hanna már elég nagy ahhoz, hogy saját készítésű ajándékokkal lepje meg a családtagjait és barátait. Én viszont még mindig nem vagyok elég nagy, a kézügyességem pedig csapnivaló, viszont remek ötleteim vannak. Mi ilyenkor a teendő? Hát kérdezősködni kell nálam tapasztaltabb anyukáknál és az óvónőknél, akik persze azonnal szívükbe is zárnak, hogy lám-lám, anyuka erre is időt és energiát áldoz és ellátnak praktikus tanácsokkal és elhitetik velem, hogy meg tudom csinálni a kinézett tárgyat. Szóval kitaláltam mit készítünk Hannával és csak azért nem írom le, mert akkor többé nem lenne meglepetés, hogy csak a legfontosabbat említsem..Zoltán előtt.
Beszereztem egy kiskötényt Hannának és egy ugyanolyan, de rám való kötényt , hogy majd abban feszítsünk, amikor a karácsonyi mézeskalácsot, -amit egyébként eddig az IKEA kész tésztájábó csináltam, időhiány és egyéb kifogások miatt-sütjük. Na de majd most. Egyébként is leírom, hogy ha már a sütés-főzés témakörnél tartunk, hogy konyhaművészetem fénykorát élem, azaz szinte minden napra tartogatok valami finomságot a nagyoknak (értsd Hanna és Zoltán) és a kicsiknek is csak a legritkább esetben adok üveges ételt. Öröm nekik főzni, mert az utolsó falatig elfogy és nem szeretném ha ez az élmény a konzervgyártók érdeme lenne. Ma kicsit csodálkozva gondolok vissza arra az időszakra, amikor Hanna babakorában arról panaszkodtam, hogy nincs időm főzni. Időnként, amikor anyukám vigyázott a még picurka Hannára és közben még valami vacsorát is összerittyentett nekünk, azért mindig megjegyezte sajátos stílusában: "Ágikám. Emellett a gyerek mellet egy egész bivalyt meg lehetne főzni." Pironkodva belátom, igaza volt...Ha nem is bivalyt de csirkét, pulykát, vadat, halat .. igen, és most már három gyerek mellett.
Egyébként óriási segítségem a www.mindmegette.hu oldala, ami nélkül bizony sokszor tanácstalanul álltam volna, mondjuk egy zacskó kelbimbóval a kezemben..meg anyukám kézzel írt és apukám vicces illusztrációjával tarkított szakácsfüzete és hogy a legfrisebbet említsem, a 4 lányos barátném sk szakácskönyve(lapja), amit drága pénzért kellene árulni.
Szerencsére Hanna is tudja, hogy enni jó és egyre kevesebbszer hallom kicsi szájából az egyébként oviból hazahozott mondatot, hogy "Nem szeretem". Legyen csak ínyenc, kóstoljon meg mindent. Akárcsak Eszter, aki már most az ízek rabja. Noémi ezen a téren kicsit lemaradt, előszeretettel fintorog és félreérthetetlen arcmimikájával tudatja, hogy maradjunk csak a megszokott ételeknél.

2007. november 21.

Reklám és egyebek


Van egy dossziém, amiben azokat az újságokat, magazinokat gyűjtöm, amiben benne vagyunk , vagy a rendhagyó lánykérés vagy vállalkozásunk, a rapidrandi kapcsán de a legkedvesebbek persze azok, amelyekben valamelyik - vagy éppen mindhárom lányom benne van. Most eggyel bővül a gyűjtemény. Egy nyúlfarknyi cikk kapcsán a Maxima legfrisebb számának mellékletében láthatsz rólunk képet . Ez volt a reklám helye.
Aztán majd hamarosan jövök, mert csupa szívet, lelket melengető dolog jutott eszembe a közelgő december, azon belül a Mikulás és ünnepvárás témakörökben,és írok még könyvekről, játékokról, Hanna színésznőről, babaszobáról, főzésről és még sok minden másról.

2007. november 19.

Jellemző


Hanna óvodában, a kicsik meg ismét durmolnak, ami nem csoda ha figyelembe vesszük éjszakai akciójukat, ami arról szólt, hogy felváltva ébresztettek egy kis ölelésért, cumiért, vízért, én pedig robot módjára teljesítettem is kívánságaikat és beletörődtem, hogy két éves koruk előtt nemigen számíthatok nyugodt éjszakákra. Még jó, hogy Hanna megedzett már és látom a fényt a nyugtalan alvás nevű alagút végén.
Most kéne utolérnem magam. Ebédet főzni a nagyoknak és a kicsiknek. Összepakolni a pillanatok alatt szétszedett nappalit és a reggeli maradékait. Kissé elfordított fejjel (hogy ne lássam meg a kupacban váró vasalnivalót) be kéne kapcsolni egy adag mosást és elő kellene készítenem Hanna mai tornájára a felszerelést. Ehelyett itt ülök és újabb hétköznapi dolgokról írok. Például arról, hogy Zoltán reggel egy közepes méretű tálcával egyensúlyozott fel a lépcsőn, amin 2 db cumisüveg, 2 csésze kávé ás egy pohár langyos tej várt arra, hogy elfogyasszuk. És ez olyan kedves látvány volt. Mostanában egyébként is gyakran pörgetjük előre az időt és amikor este a Pókerarc című vetélkedőt nézzük, amit Hanna a visszaszámlálások miatt imád és egyébként random módon válaszol a kérdésekre is, hogy a vagy b vagy c vagy d..szóval rászoktunk, hogy jégkrémet eszünk és a kanálcsörgés közben megint csak azt találtuk mondani, hogy szorozd meg hárommal. Azaz elképzeljük, hogy hárman csörgetik a kanalat és hárman bohóckodnak, pörögnek.
A féltékenységről is írok pár szót. Amikor leülök a kicsikhez, hogy játszunk azonnal az ölembe szaladnak, bújnak, szeretgetnek. Jutna hely mindkettőnek kényelmesen. Eszter mégsem tűri, hogy osztoznia kell. Noémi pedig tudomásul venné ha engedném de persze nem engedem és már most sokszor elmondom,hogy egyformán szeretem mindkettőjüket. Érdekes, hogy ennek ellenére Eszter az, aki Noémihez odabújik, aki kimutatja testvéri szeretetét, amit Nonó elég passzívan tudomásul vesz vagy csak menekülőre fogja a dolgot. Persze nagy csatákat folytatnak és megint Eszter az, akinek azonnal az a játék vagy tárgy kell, ami Noéminél van. Szegény Noncsi általában könnyekben tör ki ilyenkor vagy hozzám tipeg (merthogy már nagyon biztosan és szépen tipeg) vígaszért. És itt jön az én dilemmám. Avatkozzak be? Ha igen mikor? Meddig hagyjam, hogy ők maguk oldják meg a kis konfliktusaikat?
Imádom elnézni őket, ahogy együtt vagy éppen egymás mellett játszanak. Ilyenkor magamban, mint valami Spektrum típusú dokumentumfilmben, kommentálom a látottakat. Az a tény, hogy ketten vannak , és nem kell gyerektársaságba vinnem őket ahhoz, hogy korukbelivel találkozhassanak, nagyon különlegessé teszi az egész helyzetet.
Különböznek abban is, ahogyan az idegen arcokra, helyekre reagálnak. Noéminek kell egy kis idő, ha lehet az én biztonságomban, amíg felméri a terepet illetve megbarátkozik az idegen arccal. Utána viszont végtelenül barátságos és kedves. Eszter belevalóbb, nem ijed meg olyan könnyen.
Íme az ő jelzői most 14 hónaposan: harcias, hangos, kiabálós, erőszakos, életrevaló, élelmes, ínyenc, bújós, bolondozós, nyughatatlan, okos
Következzen Noémé: Ő válogatós, érzékeny, félénk, ügyes, tanulékony, önálló, sírós, husimusi
Hanna se maradjon ki a sorból: okos, cserfes, érdeklődő, önálló, anyás, érzékeny, talpraesett, alkudozós
Pár hónap múlva visszetérek a jelzőkre. Kíváncsi leszek mivel egészülnek ki vagy éppen hogyan alakulnak át. Mert hárman háromfélék az már most látszik és ez benne a legjobb.

2007. november 15.

Hétköznapi dolgok


Hétköznapi hangulatom kapcsán , hétköznapi dolgokról írok. Például arról, hogy Hannát minden reggel Zoltán viszi óvodába , és ez is olyan természetes és jól begyakorolt, mégis minden reggel más, hogy megér pár szót. Arról már írtam, hogy szinte mindig kikísérem őket az autóig, ami mostanában azért szép tőlem, ha figyelembe vesszük az utóbbbi reggelek csípős levegőjét és azt, hogy biza nem mindig sikerül az indulásig zoknit és egyéb meleg holmit magamra venni. Na mindegy, annál viccesebb, ahogy iszkolok be a házba. Jót nevet rajtam Zoltán és lányom. Viszont hála a hidegnek, az autó ablakára könnyebben tudok műremekeket rajzolni ujjammal, ami nélkül ugye nem teljes a reggel.
Jó esetben nem veszek észre semmi itthon felejtett holmit, váltóruhát, váltócipőt vagy beígért gyümölcsöt, esetleg tornacipőt és nyugodtan várhatom Zoltán hívását, ami rendszerint 15 perccel az indulásuk után meg is történik. Rövid helyzetjelentést kapok ilyenkor. Vagy nem is rövid? Hiszen megtudom kivel találkoztak, megnézték és felolvasták hangosan, hogy mi lesz az óvodai menü ebédkor és hogy fogadták az óvónénik és más igen fontos momentumról.
Az óvodába viszont én megyek érte. Gyakran hugicáival együtt, ami azért jó, mert azonnal körülzsongják őket és Hanna szem és fültanúja annak, hogy milyen szerencsés, hogy egyszerre két tesója van. A lányok még azt is hozzá szokták tenni, hogy még az is jó, hogy lányok. Noémi egyébként nem tűri sokáig a gyerekarcokat, őt zavarja a sokadalom és ennek hangot is ad. Eszterem annál inkább élvezi a ricsajt és hangosakat kiabál. Amikor elhessegettem az összes kíváncsiskodót, gyorsan felöltözünk Hannával de annyira azért nem kell sietni, mert a kicsik biztonságos helyen vannak és szemmel is tarthatóak. Szóval van idő végighallgatni Hanna aznapi élményeit, azt, hogy kivel mit játszott és ki sírt vagy esett nagyot, mit alkottak és mit ettek és összefutott e aznap nagycsoportos barátnőivel vagy sem.
Ha egyedül megyek érte, akkor is ez a sorrend de ebben az esetben az első kérdése Hannának, hogy Anya. Ki vigyáz a babákra?
Hazafelé beugrunk a sarki boltba, ahol Ircsi a boltos néni minden gyereket és anyukát ismer és ahol bio zöldségeket is kapok a kicsik főztjéhez és ahol utánozhatatlanul finom a kifli és még be is van hajlítva. Itt Hanna kaphat valami csemegét és újra csacsoghat.
Anya..kicsacsogtam az oviban, hogy..... kezdi Hanna gyakran így mondandóját és valóságtartalmában megerősít bennünket az, amikor valamelyik óvónő ránk kacsintva olyan dolgokkal szembesít, amit csak az tudhat, aki családtag. Szóval kicsacsogja merre jártunk, melyik boltot nem szeretjük és még ki tudja mi mindent mert Hanna apja lánya de apja szerint meg inkább az anyja lánya, tény, hogy nagyon szeret beszélni, mesélni, csacsogni, csiripelni, kérdezni és néha ugyan, már zsong a fejem de azért nagyon jó, hogy ilyen gyerek!

2007. november 12.

Vendégvárás


Nos, ez nem is olyan egyszerű 3 gyerekkel, mégis gyakran élünk a lehetőséggel, hogy meghívjuk valamelyik kedves barátunkat hozzánk. Hanna is igazán szereti ezeket a napokat és már reggel, amikor éppen lázas porszívózásba kezdek vagy házunk állandó desszert ajánlatát, a répatortát keverem bőszen- megkérdezi, Ma ki is jön vendégségbe?
Általában olyanok, akik a következő feltételeknek megfelelnek: 1, bírják a hangzavart, a tempót 2, szeretik a spontán dolgokat, nem tiltakoznak (csak kicsit) egy séta, kareoki vagy esőben, hóban de akkor is levegőzünk program ellen 3, kiszolgálják - és feltalálják magukat ha valamire szükségük van, esetenként megfőzik a kávét, ha már egyszer megkérdeztem egy órája, hogy kérnek -e, 4, elbírnak egy, kettő, vagy több gyerekkel is, néha több percig is. Elviselik a gyereksírás semmihez sem hasonlítható frekvenciáját 5, szó szerint nem esnek hasra ha a nappali , érkezésük után legkésőbb tíz perccel már inkább akadálypályának, hadszíntérnek néz ki és végül olyanokat, akik inkább megfelelnek Zoltán kedvenc mondásának, és a magyar mentalitásnak megfelelően viselkednek, azaz távozás nélkül köszönnek és nem köszönés nélkül távoznak., mint az angolok. (elnézés minden angoltól, tudom, ez csak egy buta sztereotípia de azért vicces).
Egy-egy ilyen hangos, nevetős vendéglátás után persze nagyon elfáradok de aztán másnap olyan jó felidézni a vicces vagy éppen kedves pillanatokat. Hanna mindig jól érzi magát, arról nem beszélve, hogy az ebéd utáni alvást is megússza ilyenkor, nem kis kockázatot vállalva ezzel, merthogy tapasztalataink szerint ebben az esetben, kora estére olyan állapotba kerül, amikor a normálisnál több nyávogás, hiszti vagy ok nélküli sírás, ja és pimaszkodás jellemzi őt.
Vendéglátásunk bemutatása nem lenne teljes, ha nem tennék említést Zoltán utánozhatatlan, felülmúlhatatlan, , hamisítatlan amerikai stílusú, hamburger vagy hot dog menüjéről. Jolly Joker valljuk be. Nekem azért, mert a desszerten kívül nemigen van kapacitásom (még) három fogásos menükre , bár volt már erre is példa. A gyerekek és a felnőttek is imádják, gyorsan és hatékonyan el lehet készíteni, bár én ezt csak kívülállóként mondom, hiszen. mint már említettem, ez a része a vendéglátásnak kizárólag Zoltán feladata. Le is aratja érte a babérokat.
Közeleg advent. Lesz majd szép koszoúnk, négy gyertyával. Idén Hanna választhatja ki. Minden vasárnap szeretnénk a legkedvesebb barátainkat vendégül látni. Ez viszont hagyomány. Lesz forraltbor és répatorta. Hamburger nem. Ez csak a süti, kávé ideje. És csak remélni tudom, hogy elejétől végéig el tudok majd mesélni egy-egy történetet a vendégeknek és nem szakít félbe senki és semmi. Ha pedig mégsem sikerül, leírom ide.

2007. november 8.

Dia(dal)


Elegem lett Hanna Minimax szenvedélyéből. Igaz, hogy időnként, jó szolgálatot tesz a mesecsatorna, ha nyughatatlan, ugribugri lányomat szeretném egy helyben tudni, amíg nekem halaszthatatlan dolgom akad, (többnyire a kicsikkel), de akkor sem bírom nézni ahogy Hanna tétlenül nézi a vacak meséket is. Kedvencei persze vannak. Noddy, Thomas, Kiskirálylány, Arthur, Apu és én vagy, amin az ő apuja is felnőtt, a Sesame Street vagy Elmo világa.
No de egyik sem ér fel azzal az élménnyel, amit egy hatvanas években gyártott diafilm ad. Csak hogy egy okot mondjak, ez szigorúan családi program , hiszen a velem egy idős khmm khmm masinához gyerek nem nyúlhat. Nyugalom, és idő kell ehhez a foglalatossághoz, ez pedig drága (és ritka) kincs a mi családunkban. A diavetítő tavaly még nem annyira, idén viszont hatalmas diadalt aratott Hannánál és így nálunk is.
Itt is vannak kedvencek. Grimm meséi már nem rémisztik halálra Hannát de mi továbbra is kíméletesebben, ha tetszik torzítva olvassuk fel a képek alatti szöveget. A vadász nem megölni indul Hófehérkét, hanem elaltatja, a koporsó pedig üvegágy. A mostoha sem hal meg a végén mérgében, hanem elájul vagy valami hasonló. Piroska esetében kicsit nehezebb a változtatás de megoldjuk ezt is úgy, hogy ne kelljen attól tartanunk, hogy rémálmai lesznek 4 évesünknek. Vannak szelídebb, ártatlanabb meséink is. Böbe baba vagy Morgó Mackó kalandjai is aranyosak.
Nem is bánom, hogy hamar sötétedik, hiszen ez jelzi, hogy hamarosan kezdődik az előadás, az újabb vetítés. Ja, mondtam már, hogy belépőt kell váltani és ha szerencséje van Hannának az első sorban ülhet? Zoltán, a vetítőmester kérésére pedig büfé is lett.

2007. november 5.

Ökörnyál és gyereknyál


Őszi kiruccanásunk legérdekesebb természeti jelenségét Rust bájos városában éltük át, ahová azért ugrottunnk el, mert fülünkbe jutott, hogy borszentelő ünnepséggel várják az odalátogatókat és egyébként is ideális hely egy laza sétához az őszi napsütésben.
Már parkoláskor feltűnt, hogy minden autót, fát, bokrot bebeorít valami fonalszerű, mindenbe beleragadó fehér anyag, amiről azért tudtam, hogy ökörnyál. Buzgón elkezdtem kutatni az általános iskolában tanultak között de csak a vers jutott eszembe.. Szállj szállj ökörnyál, jön az ősz, megy a nyár. Szerencsére nemrég épp a National Geographic Kid változatában olvastam egy mondatot, hogy semmi köze az ökör nyálához ennek a hálónak, valódi, igazi pókok hátsójából jön ki a fehér fonal. Ennyit tudtam elmagyarázni Hannának, aki persze ezer kérdést tett fel ezzel kapcsolatban azonnal. Bevallom megrémített a gondolata annak, hogy elképzeljem hány millió pók kell egy város behálózásához de feledtette velünk az egészet a murci, amiből egy pohárral a mi kezünkbe is nyomtak.
Itthon aztán első dolgom volt az interneten megtudni mindent erről a különleges, őszi jelenségről, a fiatal pókokról és arról, hogy mi céljuk van ezzel. Szóval klassz dolog ha az ember gyereke érdeklődő, mert ettől aztán én is azzá válok. Hiszen hogy nézne ki ha kérdésére csak egy kurta " Nem tudom " lenne a válaszom.
Ha már nyálnál tartunk, leírom, hogy a kicsik "kinek nő gyorsabban és több foga" versenyt rendeznek. Emiatt aztán mindent megrágnak, ami az útjukba kerül, hogy a legextrémebb példát említsem, Noémi csaknem kirágta magát a rácsos ágyából. Már a szálkás, fás résznél tartott, amikor megálljt parancsoltam neki. Eszter a gombokat rágná le mindenről, amire varrtak ilyet, így aztán első dolgom lenyisszantani ezeket is a ruháiról.
Nagyon nagyon résen kell lennem, mert ketten kétféle huncutságot csinálnak. Noémi mindent elér, kiborít, lehúz. Eszter pedig folyamatosan azt bizonygatja Noémi előtt, aki ugye megelőzte súlyban is és mozgásban is, hogy akkor is ő született először és ő a falkavezér. Harcias, akaratos és mégis bújós, ölelős kislány. Mindkettő tele van élettel...ajándék , hogy anyukám szavaival éljek.

Guruló cirkusz


Amikor Párizsban éltünk, irígykedve néztem a franciákat, akik egy-egy hosszú hétvége közeledtével, fogták magukat és elhagyták a várost. Mindenki, aki tehette útra kelt és kipihente a hétköznapok fáradalmait. Ilyenkor az autópályák bedugultak, a főváros pedig kiürült. Na, ezért már nem kell többé irígykednem, hiszen másról sem szólnak a hírek, mint arról, hogy tele vannak az ország szállodái. Mi is felkerekedtünk és Sopronban töltöttün négy napot. Rutinosnak számítunk a gyerekekkel való utazásban, mégis álmatlan éjszakákat okozott az indulás előtti időszak, mert csak az zakatolt a fejemben, hogy hogyan pakoljak be hatékonyan és viszonylag kevés cókmókkal úgy, hogy semelyikünk se szenvedjen aztán hiányt se zokniból, se papucsból, se játékból se pulcsiból. Aztután feladtam és azzal vígasztaltam magam, hogy a kocsink nagy, a csomagtartója is családi méretű, a férjem meg úgyis pakoló, rakodó bajnok, így majd úgy teszek, mintha nem venném észre amikor húzza a száját az újabb bőröndök láttán. Így is lett de azért amikor a porszívót meglátta, elkezdtünk hangosan nevetni..azt hiszem kínunkban. Igen, a porszívót, amit azért kellett magunkkal vinni, mert a két kicsi taknyosságát csak ezzel a felbecsülhetetlen találmánnyal lehet hatékonyan csillapítani, azaz az orrszívót csak ehhez lehet csatlakoztatni és hát mégsem kérhetem a takarítókat, hogy ugyan már adjanak kölcsön a 4 napra nekem egy masinát. (megjegyzem, hazautazáskor, egy másik autó csomagtartójában is észrevettem egy kikandikáló porszívót, és gyanítom ugyanebből a megfontolásból hozták magukkal, gyerekes család lévén..)
A továbbiakban nem az ottlétünk pillnatairól írnék, ami ha rövid és tömör szeretnék lenni akkor Hannának izgalmas és tartalmas-, a kicsiknek új és élményekkel teli, Zoltánnak amolyan családapás, nekem pedig levegőváltozás volt, merthogy pihenésről persze szó se lehetett a három kicsi mellett...no de ezt meg már tudtam előre.
Inkább arról írok, hogy hogyan próbálunk úrrá lenni az autóban a káoszon és a hangzavaron ha a háromból legalább kettő elveszíti a türelmét és úgy dönt, ordatani kezd. Első lépésben valamelyik játékot adom hátra, az előre előkészített csomagból. Ez egy idő után az autó padlóján landol, szerencsés esetben nem a vezető oldalán, mert azt már Hann ais tudja, hogy ez fékezéskor komoly problámákat okozhat. Második lépés az itatás, etetés, Hanna hathatós közreműködésével, lévén,hogy a két kicsi még mindig hátrafelé utazik, így nem sok esélyem van rá, hogy én magam vegyem kézbe ezeket a feladatokat, bár volt már rá példa, hogy biztonsági ővemből valahogy kibújva, térdelve kerestem elkallódott cumikat a száguldó autóban..Kit érdekel a legutolsó kocsitakarításkor tett fogadalom, hogy mostantól nem eszünk a kocsiban..
Ha ez sem válik be, jön az éneklés, tapsolás...jaj ilyenkor Zoltánnal összenézünk és kinevetjük saját magunkat, így ez nem tart sokáig. A leghatásosabb szer gyereksírás ellen kétségtelenül a Babazene című lemez. Az első taktus után csend és nyugalom honol az autóban..csak Hanna szokásos mondatát hallom, hogy Apával mi úúúúútáljuk a babazenét... Okos eber volt, aki kitalálta ezt a művészi értékkel nemigen bíró, de a babák fülének kellemes zenét.
Amit viszont mind az öten imádunk hallgatni, az Halász Judit Minden felnőttvolt egyszer gyerek című albuma, aminek minden egyes száma pezsdítő, vidító, nevettető. Hát persze, hogy Hana kívülről fújja..