RSS

2008. január 23.

Budapesti kis kalandok


Már említettem korábban, hogy Hanna rajong Bartos Erika, Anna és Peti (és mostmár Gergő) könyvsorozatáért. Fél órákat tölt könyvei lapozgatásával, beleéli magát az igaz történetekbe és sokszor magára ismer benne. Valóban sok a hasonlóság, hiszen hétköznapi kalandokról szól, olyanokról, amelyek bármilyen családdal előfordulhatnak.
Ezért is örült Hanna, amikor a januári tavaszban felkerekedtünk és nagycsaládostul sétáltunk egyet a Margitszigeten, éppúgy, mint kedvenc igaz mese hősei. Megtaláltuk az óriás fát, aminek ágain biztonságban lehet hintázni. Nosztalgiával gondoltunk Zoltánnal esküvőnkre (ez persze nem szerepel a könyvben) , ami szintén az árnyas fák alatt volt, röpke 7 éve...
A kicsik pedig élesben gyakorolták gyalogló tudományukat és folyamatosan tesztelték hogy hogyan tudunk boldogulni az ikersétáltatással, amit a sáros fű és a tócsák méginkább megnehezítettek. Szóval ezt még gyakorolni kell. Nem egyszerű még kettő kétfelé rohanó kicsivel pedig ketten voltunk Zoltánnal és Hanna sem volt haszontalan.
Ma pedig a Duna túlpartján volt dolgunk, így gondoltam egyet és Hanna legnagyobb örömére busszal, metroval és végül villamossal utaztunk. Bevallom nekem is élmény volt, mert bizony kényelmi szempontból többnyire autóval közlekedünk. A buszvezető bácsi kedves volt, a metroállomás csillogó-villogó, a villamospótló busz modern, a villamos pedig fürge. Az ellenőrök udvariasak, az utasok pedig előzékenyek... Egyszerűen nem sikerül negaítv jelzőkkel illetnem a tömegközlekedést, pedig tudom ez lassan elvárás...
Az Erzsébet híd légies volt, a Duna igazán széles (persze szürke is) , a Szabadség híd éppen felújítás alatt állt. Csupa izgalmas dolog. Hanna pedig minden részletre kíváncsi és örülök, hogy tetszik a város, ahol él, hogy meglátja a szépségeket, hogy tud csodálkozni meg persze szüntelenül kérdezni.
Visszafelé Zoltánnal együtt ebédeltünk hármasban és tele pocakkal metróztunk, buszoztunk haza. Táskámban lapult a legfrisebb Dörmögő Dömötör arra az esetre ha unatkozna Hanna. Persze csak itthon nyitottuk ki.
Én pedig már most gondolkodom hogyan lehet a metrózást, buszozást három gyerekkel kivitelezni. Lehet, hogy felveszem a kapcsolatot az írónővel. Neki olyan könnyedén megy.

0 megjegyzés: