RSS

2008. január 28.

Játszótársak


Fogócskáznak. Mind a hárman. Hanna igazán élvezi, hogy testvérei végre járnak, futnak, ahogyan azt születésükkor ígértem neki. Pár hetes koruk óta mondogatom Hannának, hogy higgye el, nemsokára igazi játszópajtásai lesznek testvérei, már nem lesznek törékeny kis apróságok és együtt rosszalkodhatnak. Néha kicsi Hanna számon kérte tőlem,hogy mikor lesz az a nap én pedig együtt számoltam vele a hónapokat. Hát most aztán tényleg együtt viháncolnak. Noncsival fogócskázni szeret. Sikongatva persze, mert úgy hatásosabb. Többnyire ő a fogó, hiszen Nonó még csak a menekülést érti a játékból de azt nagyon élvezi. Ha elfáradnak, négykézláb folytatják. Ez a négykézláb mászás különösen vidám látvány. A hosszú folyosón gyakran látom őket, ahogy , mint a kislibák, egymás után haladnak a nappaliból a konyha irányába, csattog a praclijuk. Egyszer kétszer én is beállok a sorba,- bár térdizületeim elég hatásosan tudtomra adják, hogy nem kéne - hogy én is részese legyek a versenymászás örömeinek.
Eszter is örömmel részt vesz a fogócskában de valahogy nagyobb örömét leli, a "hogyan kínozzuk, gyömöszöljük nővérünket" játékot. Még szerencse, hogy Hanna abszolute partner ebben, sokszor ő kezdeményez, azaz lefekszik a szőnyegre hassal vagy háttal és várja, hogy Eszter rávesse magát és lónak vagy játékbabának tekintse. Rajta ül és lovacskázik, végigmutogatja érzékszerveit (Hanna tanítja a megfelelő szavakra), hajat húz (na ez utóbbinál néha azért elszakad a cérna a hős nővérkénél). Aztán persze összebújnak, ölelik, szorítják egymást. A csikizés sem maradhat el és Hannánk akkor érzi igazán jól magát ha Noémi is csatlakozik a vihánchoz.
Legközelebb megpróbálom megörökíteni az önfeledt játékot csak attól félek, hogy az egész mozgóképet elrontja majd az én hangom, a "lassan", "óvatosan", "finoman" szavaim, amik egyébként teljesen feleslegesek, úgysem jutnak el a lányok füléig. Észre sem veszik, hogy ott vagyok..

0 megjegyzés: